Egy szabad demokrata naplójából

Az alapítványi kurátor találkozik Máriával, akinek új felmérése szerint egyre több a holokauszttagadó óvodás. Gábor ismét megnyit egy kiállítást, amely szokás szerint új megvilágításba helyezi a keresztény vallást. A Tolerancia Klubban pedig kiderül, hogyan kerülnek a meleg afroamerikaiak a barátságtalan norvég halászok közé.

Reggel 9, és még semmi gyűlöletbeszéd. Hiába nézem a HírtTV-t, olvasom a Magyar Nemzetet, abszolút semmi. A médiánkban pedig szinte szó sem esik nacionalista veszélyről. Ez így nem mehet tovább, valamit ki kell találni. Tízkor találkozom Máriával. Elkészültek az új kutatási eredmények: a vidéki óvodákban végzett kérdőíves felmérés szerint a kiscsoportosok között van a legtöbb antiszemita és holokauszt-relativista. Megdöbbentő! Minél előbb publikálni kell a tanulmányt!

A hírek hallatán boldogan megyek a délelőtti kuratóriumi ülésre, ahol elsőként azt sorsoljuk ki, hogy ezen a héten kit vádoljunk zsidózással. A „szerencse” egy sportriporternek kedvez. Nem lesz könnyű, de rábizonyítjuk. Második napirendi pontként támogatásokról kell döntenünk. Kisebb vita alakul ki, hogy 40 vagy 50 milliót adjunk a pederaszta, heroinfüggő katolikus papokról szóló játékfilm elkészítésére, aztán pedig a Rajk László-emlékkiállítás időpontjáról nem tudunk megegyezni, de egyébként minden rendben megy. Az már biztos, hogy húsvétkor Gábor a bazilika előtt megnyitja egy amerikai képzőművész pornografikus passió performance-át, Petiék már elkészültek a plakátokkal. Briliáns! A testületi ülés végén kiosztunk néhány, többmilliós ösztöndíjat a barátainknak és feleségeiknek.

Délután a Tolerancia Klub alakuló gyűlésén egy transzvesztita bárban összefutok azzal a tévéssel, aki az egyik kereskedelmi csatornán új valósághow-t indít, amelyben heteroszexuális szülők gyermekeit néhány hétig afroamerikai meleg párok nevelik egy xeno- és homofób norvég halászfaluban. Remek közszolgálati műsor lesz, majd intézkedünk, hogy kapjon ORTT-támogatást!

A taggyűlésről egyenesen az oktatási reformról szóló tanácskozásra sietek, ahol azt javaslom a miniszternek, hogy az érettségi vizsgán a holokauszt tantárgy ne választható, hanem kötelező legyen. Hatkor külföldi újságíróknak diktálok a szélsőjobboldali Orbán kirekesztő politikájáról, aztán este együtt anyagozom a Szülők a Szintetikus Drogok Legalizálásáért Egyesület vezetőjével.

A fárasztó nap után végre hazamegyek, és elkezdem írni az idei Rassszizmusellenes Filmek Fesztiválján elmondandó beszédemet.
Elalvás előtt még bekapcsolom a szélsőjobboldali HírTV-t, de sajnos még mindig nem tapasztalok semmi nacionalizmustól izzó indulatot. Bár, ha jobban megnézem, a meteorológus arcán látok egy tipikus náci fintort.