Mi lesz a Balaton sorsa?

A természeti értékek megőrzésével lehetséges vízszintszabályozás, valamint a feladattal, hatáskörrel és pénzzel rendelkező regionális intézmények erősítése mellett érveltek szombaton Balatonfüreden a „Konzílium" a gyengélkedő Balatonért címmel tartott tanácskozás előadói.

A magyar tenger gondjaival és lehetőségeivel foglalkozó szakemberek közül a tókutatók a balatoni élővilág egyensúlyának fontosságát hangsúlyozták. Az idegenforgalmi szakemberek a vendégek megtartásának a gazdasági jelentőségét emelték ki, a társadalomtudós a félmillió embernek állandó vagy időszaki otthonaként szolgáló balatoni régió rendhagyó jellegét elemezte. A tóparti önkormányzatok érdekvédelmi szervezetének a vezetője pedig a jogi értelemben vett önálló balatoni megye, illetve régió kialakításának lehetőségeit mérlegelte.

A kiemelt üdülőkörzetként is szereplő balatoni régió lakói számára megélhetést nyújtó idegenforgalomnak arra van szüksége, hogy a hagyományos tömegturizmus helyett előtérbe kerüljön a minőségi kínálat. Az ehhez szükséges fejlesztéseket akadályozza, hogy a balatoni szállodák mindössze 45 százalékos kihasználtsággal működnek, így a befektetés lassú megtérülése miatt nem jön a térségbe a külföldi tőke – fejtegette Fekete György szállodaigazgató, a Balaton Fejlesztési Tanács alelnöke.

Míg a nyugat-európai országokban a települések idegenforgalmi bevételeinek a zöméről az egykor nálunk is létező üdülőhelyi igazgatóság dönt s azt a turizmusba fekteti be, nálunk az önkormányzatok ezt másra fordítják, ezért szükség lenne e szervezeti forma újrahonosítására – jelentette ki a szakember.

A balatoni térség intézményeinek, a Balaton Fejlesztési Tanácsnak és a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottságnak a megerősítését, feladattal, hatáskörrel és pénzzel való ellátását tartotta a legfontosabb teendőnek Bóka István füredi polgármester, a Balatoni Szövetség elnöke, országgyűlési képviselő.

Hosszabb távon törekedni kell arra, hogy önálló megyévé vagy régióvá váljék a balatoni térség, s így hozzájusson az európai forrásokhoz, rövid távon viszont az utóbbi két intézmény megerősítésére van szükség – jelentette ki Bóka István a
tanácskozáson többször megfogalmazott régiós törekvésről szólva.

A balatoniak legégetőbb gondjai közt említette a politikus a településrendezési és vízpart-rehabilitációs tervek elfogadásának a húzódását, ugyanis ezek hiányában késnek a fejlesztések.

A tópartiaknak egységesen kellene megjelenniük a piacon, mert ha falvanként, szállodánként, kisvállalkozásonként jelentkeznek kínálataikkal, nem sok sikerre számíthatnak, a közös balatoni marketinggel viszont már meg lehet nyerni a reménybeli vendégeket – hangoztatta Walkó Miklós, a Magyar Turizmus Rt. elnöki tanácsadója.

A vízpótlásról folyó vitához hozzászólva Manninger Jenő keszthelyi országgyűlési képviselő elmondta: véleménye szerint természetvédelmi okokra hivatkozva nem szabad elvetni a mesterséges utánpótlást, amely műszakilag megoldható, ökológiailag pedig – tudomása szerint – eddig senki sem zárta ki a megvalósíthatóságát.

A Balaton-vidék 164 településén félmillió állandó lakos, hazai és külföldi üdülőtulajdonos él, e térségben található a hazai üdülők 29 százaléka, e táj népe termeli meg a hazai nemzeti össztermék öt százalékát, itt fogadja a vendégeket a kereskedelmi szálláshelyek 29 százaléka s a Balatonról származik Magyarország idegenforgalmi bevételeinek a harmada. A központi támogatások megszerzésére viszont ma alig nyújtanak lehetőséget a balatoniaknak a pályázati keretek – hangsúlyozta Oláh Miklós, a régió társadalomtudományi kutatócsoportjának a vezetője.