A porosz gróf kisvasútja

A Börzsöny név hallatán kevesen gondolnak elsőként a kisvasutakra, pedig egykor az ország egyik legnagyobb összefüggő hálózata kanyargott az erdők mélyén. Már nem érnek össze a sínszálak, de három kisvasút még ma is várja az erdők-mezők vándorait a térségben.

A kisvasutat 1893-ban Frankensiessdorf Henrik porosz gróf, a királyréti (akkor még hutai) 4000 hektáros erdő birtokosa építtette. A 600 mm nyomtávú vágányok Kismarosról indulva Szokolyán át az adolfkúti rakodóig vezettek. A vonatokat először lóval vontatták, majd 1902-ben a müncheni Krauss és Társa Gépgyárban épített, Triglav nevű háromcsatlós gőzmozdony vette át ezt a feladatot. 1912-ben a vágányokat levezették a Duna partjára, a felső szakaszon több szárnyvonalat építettek ki, Paphegyen javítóműhelyt és kőzúzdát rendeztek be. Ekkorra már 7 új gőzös dolgozott a vasúton, hogy a zúzott követ és a fát Kismarosról a dunai uszályokig eljuttassa. A kőbánya egészen 1941-ig üzemelt.

A Szokolyáról Vácra, Dunakeszire, vagy Budapestre bejáró munkások és a mind több turista igényeinek eleget téve 1954-ben megindult a személyforgalom. Királyrét és Kismaros között először napi három vonatpár közlekedett, 50-60 utassal. Az utolsó gőzvontatású vonat 1961 szeptemberében közlekedett, majd a Triglav nevű gőzmozdony a nagycenki kisvasúti járműskanzenbe került.

Állami nyomásra 1976-ban a kisvasutat úttörővasúttá alakították át, az állomásokat és megállóhelyeket átkeresztelték. A korszerűsítés 1978-ban vette kezdetét, melynek keretében a teljes pályát átépítették 760 mm-es nyomtávra, vashidakat és javítóműhelyt építettek, új járműveket szereztek be. A még ma is közlekedő mozdonyok és kocsik ekkor érkeztek az 1980-ban megszüntetett Hegyközi Kisvasútról. A környéken nincsenek nagyvárosok, ezért az úttörővasutas gyermeklétszám fenntartása egyre nagyobb gondot okozott, majd a kilencvenes évek elején megszűnt a gyerekek szolgálata. Az 1980-as évek végére a hivatásforgalom közútra terelésével a munkásvonatok fokozatosan elmaradtak, majd a teherforgalom is megszűnt, ezért az üzemeltető erdőgazdaság a vasút felszámolását fontolgatta. Szerencsére – az erős társadalmi nyomásnak köszönhetően – ez mégsem következett be, csak drasztikusan csökkentették a dolgozók és a vonatok számát.

Az utóbbi években a térségben az idegenforgalom erősen felértékelődött, valamint az Ipoly Erdő Rt.-nél történt vezetőváltás lehetőséget adott arra, hogy a kisvasút aktívabban vegyen részt a kirándulók szállításában. A kisvasút vonala átmenő forgalomtól nem érintett települések mellett fut, melyek őrzik csendjüket, de a Börzsöny más részeitől eltérően jelentős kiránduló forgalmat fogadnak. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a völgy és kisvasútja a hegység belsejébe vezet ami egyaránt kedvező a kirándulóknak és a téli sportok űzőinek is.

2001 óta ismét több szerelvény közlekedik a vonalon és a kisvasút menetrendjét a Budapestről érkező vonatokéhoz igazították. Újabb látványosság tavaly óta az erdélyi Szászvárosból vásárolt gőzmozdony, amelyet alkalmanként – így a most szombati Kisvasúti Napon is – befűtenek. Nyáron minden második szombaton erre közlekedik a MÁV Nosztalgia Kft. dunakanyari nosztalgiavonata, mely – csatlakozván a kisvasúthoz – Kismaroson is megáll.

Az egész évben közlekedő kisvonatokon májusban sok osztállyal találkozhatunk, így nem ritkák a gyermekzsivajjal teli vonatok sem. Mindössze egy óra alatt kiérhetünk a nyüzsgő Nyugati térről a csodálatos börzsönyi térségbe. Hát nem vonzóbb?