Antirasszista drog

Jó reggelt, mindenki igya meg a kávéját, lője be a napi antirasszizmus adagját, aztán írjon eukomform ostobaságokat kispéldányszámú napilapokba, illetve Kósáné imitátorként nyilatkozzon kedvenc riporterének! És máris jól indul a nap.

József Etelka nekrológja egy bulvárlapban. Az apró cikkhez illusztráció is tartozik, a fotógráfián a tragikus sorsú költő és néhány napja elhunyt nővére látható. Képaláírás: József Attila (jobbra) és Etelka.

Áááááááááá! Ez nem lehet igaz! Mi az, hogy József Attila (jobbra)? Talán a gyengébbek kedvéért?

De ne legyünk igazságtalanok, mégis csak bulvárlapról van szó, így jobb tisztázni, hogy a hölgy volt Etelka, az úr pedig József Attila, mielőtt a kedves bulvárolvasó netalán hosszas barkóbával kínozná fölöslegesen a valóságshowkon izmosított szürke állományát. Sőt, ha legközelebb például Kocsis Zoltán játszik valamelyik televízióban, akkor mindenképpen érdemes lesz jelezni a képernyő még szabad sarkában, hogy Kocsis a kisebb, a hangversenyzongora pedig a nagyobb terjedelmű látványelem.
Egy ilyen bulvár igencsak kemény napindító, így már épp venném elő a Nagy földrajzi világatlaszt, hogy találomra bökéssel jelöljem ki leendő lakóhelyemet (ennél rosszabb máshol sem lehet), amikor megakad a szemem a TV2 Megasztár című tehetségkutató műsoráról készített Magyar Hírlapos összeállításon. Azt írja Para-Kovács Imre: “A végeredmény nemcsak engem lepett meg, pontosabban nem is csak a győztes személye, hanem elsősorban a különbség, amellyel a magyar nép sms-ező része jobbnak látta Tóth Veronikát a második helyezett Oláh Ibolyánál. Nehéz itt szvingelni a porcelánboltban, de kénytelen vagyok megosztani egy sejtésemet: az utolsó pillanatban a kedves nézők úgy határoztak, mégse legyen már egy roma lány az év hangja ebben a lángoktól ölelt kis országban.”

Mivel tényleg nehéz szvingelni a porcelánboltban, kénytelen vagyok megosztani én is egy sejtésemet: Para-Kovács Imre súlyos üldözési mániában szenved. Vagy pedig hétvégén túladagolta a pozitív diszkriminációt. Mindenesetre a Tóth Veronikára szavazók szégyelljék össze magukat, amiért ilyen rútul elbuktak toleranciából, és újfent tanúbizonyságát adták népünk zsigeri rasszizmusának, amiből az SZDSZ koalíciós szerepvállalásának hatására sem tudunk kigyógyulni. Legközelebb, ha törik, ha szakad, tessék valamilyen kisebbségre szavazni, különben soha nem érjük el az áhított célt, az eurokonform antiszemitizmust.

Mert olyan is van ám! Kertész Imre, Nobel-díjas író szerint ugyanis az euroantiszemitizmus képviselői megvető mosollyal az arcukon figyelik a mi régi, klasszikus, ostoba, rossz és végül Auschwitzba torkolló antiszemitizmusunkat. Ha tehát Franciaországban fölgyújtanak egy zsinagógát, az modern, korszerű, európai dolog, viszont ha idehaza megemlítjük, hogy nem túl szerencsés a honi társadalmi viszonyokhoz fityfenét sem konyító külhoni kampányszakértőket rászabadítani a népre, akkor mindjárt rajta vagyunk az Auschwitzba vezető úton.

Ellenben ha Kósáné Kovács Magda sajátos jelentést ad a kereszténység pillanatnyi állapotáról, kijelentvén, hogy II. János Pál pápa vezetésével totális lenyúlás zajlik, akkor az intelligens helyzetelemzés attól a politikustól, akinek “a magyar közéletben betöltött szerepe, a magyar társadalom javára végzett munkája, személyes integritása megkérdőjelezhetetlen, és sokkal értékesebb, előbbrevaló, mint bármelyik Fidesz-politikusé.” Sebaj Tóbiás József (tőle származnék az idézet), egy szocialista pártigazgatónak is lehet rossz napja. Csak ha már nem jött össze rendesen az ébredés, akkor otthon kell maradni, nem nyilatkozni, és a távkapcsolót se nagyon piszkálni, nehogy elromoljon. Aztán valahogy csak elszvingelünk Európáig.