Jószándékú stratégia

Magyarország ismét bemutatkozott a széles nagyvilágnak. Az aktus a szokott módon sikerült, a közölt ismeretanyagból mi alig ismerünk magunkra, a világ továbbra is keveset tud rólunk, azt is rosszul. Igaz, a művelt nyugatot soha nem érdekelte különösebben, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk...– Ugró Miklós publicisztikája.

Európa ma és holnap címmel jelent meg az Európai Parlament Információs Hivatalának brossurája, amely 28 mai és jövendő EU-tagországról közöl nélkülözhetetlen információkat. A füzet ára 15 euró, tehát hazánkra valamivel több, mint fél euró esik. Nem ér annyit. A magyar rész pontatlanságaival, tévedéseivel, ferdítéseivel, torzításaival, ostobaságaival nem foglalkozunk részletesen. Erről a témáról bőséges és alapos elemzést adott ki a Magyarok Világszövetsége, többet, jobbat, okosabbat mi sem mondhatunk.

Viszont érdemes foglalkoznunk a Külügyminisztérium válaszával, abból is felsejlik előttünk, miért jelenik meg rólunk mindenféle hülyeség külföldön. Tóth Tamás külügyi szóvivő őszintén, önkritikusan, a felelősséget férfiasan vállalva tájékoztatta a közvéleményt, a minisztériumnak, a brüsszeli missziónak semmi köze a kiadványhoz, annak előkészületeiről, elkészültéről fogalmuk sem volt, adatokat, információkat nem adtak, a szerzőt nem segítették – nem is ismerik – a kéziratot nem látták, nem ellenőrizték, javították, korrigálták azt, talán a kész könyvről sem tudnának, ha nincs ez az itthoni felháborodás. Nem vitatjuk a külügy állításait, biztos, hogy minden így történt. Annál rosszabb a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumára nézve! Egy ilyen fontos kiadvány előkészületeit, még Brüsszelben sem tartják titokban.

Érdekes, csak a magyar külszolgálatnak nem tünt fel semmi. A szerző – aki állítólag szabadúszó újságíró – sem kért segítséget a magyaroktól, ment a maga feje után, abból tájékozódott, ami éppen a keze ügyében volt. Vajon miféle források, történelemkönyvek, lexikonok állhatnak egy nyugati kutató, érdeklődő rendelkezésére? Miből lehet kibogarászni, hogy 1914. november 16-án megalapították(!) a köztársaságot? Ráth-Végh István említi, hogy 1929-ben, Lipcsében megjelent egy lexikon. Minden kor nevezetes személyiségeinek Minerva-lexikonja, ez volt a címe.

A híres magyar személyiségek közül kimaradtak Rákóczi, Kossuth, Deák, Munkácsy és mások. Szerepelt viszont Rákosi Jenő, magyar hírlapíró, aki „újságírói munkásságán felül, életében 219 000 levelet írt, és 483 000 autogrammot adott. 11 000 könyvet olvasott el és 6240 lakomán tartott ünnepi beszédet. Érdekes az is, 2000 gyermeknek volt a keresztapja és kereken 6000 őstehetséget fedezett fel.” Meglehet, a szabadúszó őstehetség is ebből a lexikonból dolgozott, hiszen ő is kihagyta Rákóczit, Kossuthot, Deákot, Munkácsyt, a honfoglalást, a Mohácsi-vészt, a szabadságharcokat – igaz Rákosi Jenőt sem vette bele művébe. Vigasztalhatja őt az a tudat, hogy a magyar külügy utólag elégedett a munkájával. Külügyeseink szerint ez egy nagyon jóindulatú, jószándékú, pozitív indíttatású kiadvány, tán még a magyar külügy sem alkotott volna különbet. Egyébként pedig: „a Külügyminisztérium által folyamatosan megvalósításra kerülő külső kommunikációs stratégia – elsősorban az EU-tagállamokban és a csatlakozó országokban lezajló rendezvények révén – megfelelően helyre teszi ezt a néhány jószándékú pontatlanságot”.

Itt tart a híres magyar nemzetstratégia, minden külföldről jövő jószándékú hülyeséget örömmel fogad és üdvözöl, azok létrejöttét nem akadályozza, semmilyen körülmények között nem befolyásolja, majd valami rendezvényen helyre tesznek mindent. A külügyet is helyre tehetné már valaki. Félő, Tony Curtis erre a feladatra, nem alkalmas.