Jótékonysági koncert a Budai Vigadóban

Az egy órányi műsort neves előadók ajánlják fel a Magyarországi Kallós Zoltán Alapítvány javára: énekével gyönyörködtet Petrás Mária, Herczku Ágnes, Kallós Zoltán, s a vele érkező válaszúti iskolások, muzsikál a Muzsikás együttes és Pál István „Szalonna” zenekara, táncra perdülnek a Magyar Állami Népi Együttes táncosai.

A koncertet 2004. április 17-én, szombaton, 17 órakor rendezik a Hagyományok Házában.

Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett erdélyi magyar népzenegyűjtő öt évvel ezelőtt iskolát alapított szülőhelyén, a mezőségi Válaszúton, a szórványban élő magyar gyerekek bentlakásos taníttatására. A tanítási órákat jelenleg a református egyháztól kölcsönbe kapott kántori lakban tartják, a délutáni tanulás és a kollégiumi elhelyezés a Kallós-házban történik.
A megnövekedett tanulói létszám miatt egy korszerű kollégium építését kezdték meg három évvel ezelőtt, Kallós Zoltán Kossuth-díjából, valamint az Illyés és az Apáczai Alapítványoktól kapott támogatásokból. Jelenleg az épület áll, a falak és a tető készen vannak, de az utóbbi időben pénz hiányában az építkezés megakadt.

A jótékonysági est bevételével a szervezők és a fellépő művészek a gyerekek ellátásához és az építkezés befejezéséhez szeretnének hozzájárulni. A koncertre legalább 1000 forint adomány helyszíni befizetésével lehet belépni (többet is lehet adni...). Az adományokról igény szerint adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást állítanak ki, utólag. A vendégek között a szervezők – az Etnofon Kiadó, a Hagyományok Háza és a Táncház Egyesület által felajánlott – értékes kiadványokat sorsolnak ki. Az előadás után Kallós Zoltán dedikálja „Világszárnya” című moldvai mesekötetét.

Kallós Zoltán (1926)

1946-ban végzett a Kolozsvári Tanítóképzőben, majd a kolozsvári Gheorge Dima Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahonnan azonban származása miatt többször kiutasították. 1946 és 1950 között tanítóként előbb Magyarvistán, majd 1956 és 1968 között Lészpeden dolgozott. 1957-ben és 1958-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányítói munkát végzett, de politikai nézetei miatt rövid időre börtönbe került. 1959 és 1968 között újra tanítóként, később Gyimesben faipari alkalmazottként állt alkalmazásban.

1969 óta szabadfoglalkozású. Kolozsvárott a táncházmozgalom egyik atyja, gyűjtőmunkája során énekes és hangszeres zenével, népszokásokkal egyaránt foglalkozik. Romániában és Magyarországon több mint tíz hanglemeze jelent meg, sőt az Egyesült Államokban is adtak ki gyűjtéseiből. A népi balladákról közreadott kötetei alapművek. Munkásságát 1990-ben Életfa-díjjal, 1993-ban Magyar Művészetért-díjjal, 1996-ban pedig Kossuth-díjjal jutalmazták. 2002-ben Corvin-lánc elismerésben részesült.