K. Magdi naplójából

Magdi, a hazai közélet hasznos és nagy tekintélyű szereplője kiszúrja a pártszékházba befurakodó Fidesz-kémeket. Józsi lesújt az etikai kódexszel, majd a vallatás után az ügynököket Feri gumihengergyárába viszik kényszermunkára. A végén mindenki boldogan készülődik Brüsszelbe.

Épp a pártház folyosóján beszélgettünk a lányokkal, hogy – számítva a tekintélyes kulturális rendezvényekre –, a biztonság kedvéért becsomagoljunk-e a brüsszeli úti holmiba egy karcsúsított estélyi munkásőr-egyenruhát is, amikor a biztonsági szolgálat riasztott bennünket. Két vatikáni származású ügynök hatolt be a Köztársaság térre azzal a nyílvánvaló szándékkal, hogy lemérjék Tóbiás József intelligenciahányadosát.

A ministránsfiúnak maszkírozott kémek akadály nélkül jutottak be a főkapun, és a remek álcázásnak köszönhetően még Donáth Lacit is megtévesztették. De én, a nagy tekintélyű közéleti szereplő azonban rögtön kiszúrtam őket.

A riadóra az egész pártház üldözőbe vette a két Fidesz-spiont, Werber és csapata pedig szórólapok segítségével megpróbálta őket lerohanni. Erre ők a keresztény tagozat irodájában kerestek menedéket, Tóbiás Józsi azonban mindkettőt leütötte egy vaskos etikai kódexszel. A spicliket a pincébe akartuk zárni, de ott épp Baja Feri tölcséren át vodkát töltött az Index éjszaka elfogott riporterébe, és megállapítottuk, hogy nincs több alkalmas hely a vallatásra. Ekkor felvetettem, hogy mégiscsak ki kellene füstölni Schmidt Marit az Andrássy útról, de többen azt mondták, erre sajnos a választások miatt nem kerülhet sor. Így a két vatikáni származásút az ülésterembe vittük, ahol az ifjú szocialisták csokinyúlnak öltözve riogatták őket, majd Ron másfél órán keresztül káromkodott a fülükbe ivritül, de a megpróbáltatások ellenére sem vallottak. Aztán amikor én, a hazai közélet nagy tekintélyű és hasznos tagja, aki anyanyelvi szinten beszélek vatikániul – kezelésbe vettem őket, és arról meséltem nekik, hogy elsőáldozóként hogyan vettem rá a végletekig reakciós kerületi plébánost a marxista-leninista egyetem elvégzésére, az egyik kém megtört. Bevallotta, hogy még az FC Vatikán – Felcsút SE Bajnokok Ligája selejtező szurkolói ankétján találkozott Orbán Viktorral 1979-ben, egy ismerőse, név szerint Galván Tivadar mutatta be neki.

A másik ügynök még órák hosszat tartotta magát, és a rögtönzött nonstop Horn Gyula-lakossági fórum és Gurmai Zita, leendő EP-képviselő vetkőzőszáma ellenére sem tett feltáró jellegű beismerő vallomást. Ekkor én, a nagy tekintélyű, hasznos közéleti szereplő, az 1930-as Krupszkaja-hasonmásverseny győztese, elmeséltem, hogy annak idején bérmálkozásom alkalmával egy egész pünkösdi körmenetet szerveztem be a kerületi pártalapszerv békekölcsön-bizottságába, mire a másik ügynök ijedtében leírta teljes önéletrajzát. A kém harminc oldalon keresztül taglalta azt az eseménysort, amikor Orbán Viktor a Vatikán pincéiben Ratzinger bíboros-álarcban átadta Tóth Károly és Jánosi György fodrászának mobilszámát, és más fontos adatot, például Lamperth Mónika angoltanárának eredményes tanítási módszereit.

Az ügy felgöngyölítése után – mint a hazai közélet nagy tekintélyű és hasznos szereplője – utasítást adtam, hogy a leleplezett két vatikáni etnikumú ügynököt vigyék kényszermunkára Gyurcsány Feri gumihengergyárába.

Ezután visszatértem a halasztást nem tűrő pártfeladatomhoz, vagyis összecsomagoltam a bőröndömet, amellyel Brüsszelbe utazom.