Tövisek

Lehet nyafogni (mint Kusturica esetében), de a késő nyolcvanas, korai kilencvenes évek legnagyobb rockdobása a Guns’n Roses volt. Több mint egy évtizeddel a Led Zeppelin elvesztése után egyszercsak megszólalt a Welcome to the Jungle és a diszkó, a punk és az új hullám által tetszhalálra ítélt heavy zene újra megtöltötte a stadionokat. A kezdeti bizonytalankodások után az 1988-as Appetite for Destruction című lemez irgalmatlan sikert hozott, húszmillió példányt adtak el belőle, de már ekkor elkezdődtek a folyamatos tagcserékhez vezető torzsalkodások, még az alapító Axl Rose-t is kirúgták, igaz csak három napra, tehát viszonylag hamar visszatért a maradék józan eszük. A végén is Axl Rose-zal (na, milyen anagramma jön ki a nevéből?) volt a baj, de addig még történt egy s más, zene egy Clint Eastwood filmben és a Terminátorban (Hasta la vista, baby), sláger sláger hátán és persze elegendő muníció a médiának. Addig rendben is volt, míg csak vicces éjszakák, alkohol, drog, a közrend megzavarása tarkították a híreket, de amikor Axl megírta a One In A Milliont, már komolyabban rájuk szálltak, a „vád” homofóbia. Komolyan. Közben jött Matt Sorum a Cultból, Izzy is feladta, érkezett Gilby Clarke, aztán ő is lelécelt, viszont elkészült a Use Your Illusion I.–II., Slash Bob Dylan felé nyitott, és még szerencsétlen Michael Jacksonból is kisajtolt egy tűrhető dalt. Az utolsó album, a Spaghetti Incidents 1993-ban látott napvilágot, majd amikor már majdnem kijózanodtak és stúdióba vonultak volna, Axl még a hangolás előtt összeveszett az új gitárossal, és Slash is eltűnt a saját ködében. Szóval, hisztis egy társaság, de most halvány fénysugár: megjelent egy Greatest Hits lemez a legjobb szerzeményekkel. Ami a következőket jelentheti: 1. lefogyott a bankszámla 2. vércsere Svájcban 3. mindkettő. Az eredmény lehet lemez, lehet turné, de mindenképpen jól jár mindenki.