„Vannak a szocialisták és a fasiszták”

Ron Werber visszatért a szocialistákhoz. A párt és az izraeli pr-szakember csütörtökön, a Köztársaság téren kampánynyitó zárt értekezletet tartott, amelyen elhangzott az is, hogy "ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista, és van egy fasiszta". A kormánypárt EP-választási erődemonstrációja és a mozgósítás május 15-én, Budapesten keződik. „Visszamegyünk az utcára, le kell rohanni az embereket” – hangzott el a Köztársaság téren.

Az MSZP értekezletéről az Index.hu készített riportot. Az alábbiakban ezt rövidítve közöljük.

Mindent egy lapra tesz fel a szocialista párt, és áprilisban offenzívát indít hívei visszaszerzésere. Azóta, hogy Ron Werber visszatért a szocialistákhoz, először tartott szigorúan zárt értekezletet a Köztársaság téri pártszékházban a Csapatjáték néven elhíresült kampánycsapatnak. Az eseményen Kovács László pártelnök is megjelent demonstrálva, hogy a vezetés Werber mellett áll. A pr-szakember átadott egy dokumentummásolatot a résztvevőknek, amely visszatérésének egyik legfontosabb feltétele volt.

Az MSZP-s tanácskozás részvevői a Csapatjáték körülbelül százötven hallgatója. Ron Werber irányításával kezdtek kiképezni 580, többnyire ifjú szocialistát, ők vezetik a párt kampányait a választókörzetekben. Miután télen a Miniszterelnöki Hivatal egy konkurens amerikai pr-céggel kötött szerződést az európai parlamenti választásokra, Werber megsértődött, a Csapatjáték oktatógárdájának felmondtak. Márciusban „feloldódott a szakmai vita”, Werber visszajött. A malőr óta ez volt az első alkalom, amikor a „csapatjátékosok” összegyűltek.

Kovács negyedórás beszédének hangvétele Horn Gyula egy szelídebb lakossági fórumos fellépésére emlékeztetett. Volt benne egy kis fideszezés („volt egy párt, amely azt állította magáról, hogy kétmillió ember gyűlt össze a Kossuth téren”), Európázás („a rendszerváltozás előtt csak háromévenként mehettünk nyugatra”), lelkesítés („ha megnyerjük az európai parlamenti választásokat, akkor könnyebben győzünk 2006-ban, ha nem, akkor nehezebben, de akkor is megnyerjük”).

Tóbiás József: Ki kell menni az utcákra

Tóbiás József, az MPSZ pártigazgatója kérdésekkel hozza hangulatba a részvevőket. „Akarjátok látni a Fidesz győzelmét?” „Neeem.” „Akarjátok látni az MSZP győzelmét?” „Igeeen.” „Tudjátok-e, hogy a kampány motorjai ti vagytok?” Szórványos igen és nem, illetve heherészés a válasz. Hiába, nem múlt el nyom nélkül a Werber ideiglenes távozását követő hercehurca.

Szótagolva hergel Werberre: „Ma nincsenek köztünk egyenlőbbek. Ma csak egyenlők vannak. Ma csak katonák vannak. Ma nem lehet a szobából választást nyerni. Ma csak katonák vannak. Ki kell menni a piacokra, az utcákra, a terekre. A társadalom nincs tisztában, hogy mi zajlik körülötte. El kell mondani a társadalomnak, hogy mi zajlik körülötte. Csak az lebeghet előttünk, hogy megtettünk-e mindent, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Nekünk innen úgy kell hazamennünk, hogy mindenki számot vet: az elkövetkező két hónapot nem otthon tölti. Mi köszönünk az embereknek először reggel, és mi kívánunk nekik jó éjszakát. Nem a tisztes helytállás, a győzelem a cél.”

Werber: Nagy szarban vagyunk

Werber fekete ingben, hátrafésült hajjal lép a hallgatóság elé. Nem a szónoki emelvényhez megy, hanem folyamatosan járkál a pulpitus előtt. Kezeit tördeli, gesztikulál, közben tekinteteket keres a hallgatóság soraiban.

„Ami volt, volt, nem számít” – utal korábbi sértődésére, közben a hallgatóságnak kiosztanak egy dokumentumot. „Nem a ti dolgotok, hogy milyen szerződésem van a párttal. Ez a papír annak a szerződésnek egy fontos része. Remélem, hogy ez segít eloszlatni a szkepticizmusotokat.”

A dokumentumot Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Puch László a párt pénztárnoka és Tóbiás írta alá. A felek elfogadják, hogy a Kampányképző Programot – vagyis a Csapatjátékot – Kampány Menedzsment Képző Szemináriummá fejlesztik. Az MSZP helyi szervezetei támogatják a programot, a párt garantálja, hogy a helyi vezetőség elfogadja a program résztvevőit. „Bármiféle akadályt vagy ellenérzést azonnal meg kell szüntetni.” A program résztvevői lesznek az MSZP kampányigazgatói.

Werber az európai parlamenti választást a Hajrá Magyarország és a Csapatjáték párbajaként állítja be. Értékelése szerint a Fidesz szinte minden területen jobb az MSZP-nél. „Nagy szarban vagyunk” – összegez. Egy hónapja a Fidesz húsz százalékkal vezetett előttünk. Ahhoz, hogy elveszítsük a választást, semmit sem kell csinálnunk.” A Fidesz győzelme esetén a gyűlölet, a megosztás kerekedne felül.

„Magdi nem a pápát sértegette”

Az izraeli tanácsadó két területre összpontosít, ezek beszédében többször is előkerülnek: az állam és az egyház viszonyára, valamint az abortuszra. „Hogy Kovács Magda a pápa ellen van, az egy kibaszott marhaság” („fucking bullshit”) – melegedik bele, és emlékeztet a Fidesz kilencvenes évek eleji egyházellenességére. „Magdi nem a pápát sértegette, mivel a Vatikán egy állam, amelynek önálló külpolitikája van, amelyet az európai parlament többsége ellenez.”

Werber nem akar a választásokig hátralévő rövid időben újabb szavazókat megnyerni. Cél a 2002-es MSZP-szavazók hatvan-hetven százalékának mozgósítása, mert azzal már nagyot lehet nyerni. Az átlagéletkor lehet akár ötven év is. Elmúltak azok a napok, amikor „lehugyoztak minket, mi meg esernyőt kértünk, mert esik”. Magyarul teszi hozzá: „Elég volt, ne tovább!”

„A paranoiás banda összeszarja magát”

Egy esetleges júniusi MSZP-győzelem az Orbán-éra végének a kezdete lenne, mert akkor „ez a paranoiás banda összeszarja magát”. Történelmi lehetőségnek tartja a választást arra, hogy Orbán kezéből kicsússzon a hatalom a pártjában. A Fidesz „egyemberes párt”, a legfőbb kritérium, hogy ki imádja Viktort, ki hű Viktorhoz. „Szerintem van egy pszichiátere, aki igazolást állít ki mindenkiről a környezetében: ne aggódj miatta Viktor, rendben van.” A választás lehetőséget nyújt arra, hogy „ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista, és van egy fasiszta”.

Werber már a miniszterekkel is találkozott

A szocialistáknál másképp van. Kedden találkozott a szocialista miniszterekkel és a kormányfővel. „A saját fantáziájában mindenki miniszterelnök és pártelnök”, de arra kérte őket, hogy a választásokig „tegyék félre személyes törekvéseiket”. „Ha azt hiszik, hogy egy vereség pártelnökséghez segítheti őket, akkor nem normálisak.” A miniszterek megértették az üzenetet, mert „teljesen elkötelezték magukat a kampány mellett, amelynek utolsó négy hetében éjjel-nappal ki kell venniük részüket a munkából”.

A múltról szólva elmondta, hogy a négy fal között mindenki hatalmas stratéga volt, mégis folyamatosan zuhant a párt népszerűsége. A kampányban az egyes választókerületekre összpontosítanak, nem lesz óriásplakát, és csak kevés televíziós reklámot lehet látni, hogy minden pénz a választókerületekbe kerülhessen.

Javasolja, hogy ne olvassunk újságot, „különösen a vezetők ne, mert depressziósak lesznek”. „Tíz-tizenöt pont előnyünk lesz úgyis két hónap múlva.”

„Visszamegyünk az utcára – le kell rohanni az embereket”

„A kampánynak fontos eleme, hogy ezt, sokkal egyszerűbben, megfogalmazzuk” – mondja Werber, és kérdez a hallgatóságtól: ki lehetne-e használni a Fidesz ellen azt, hogy Orbán abortuszellenes törvényt hozna? Igen a válasz, mire megnyugszik: „Nem vagytok objektívek és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni.”

A kampány május 15-én kezdődik Budapesten, „marha nagy esemény lesz”, bár „hely és tartalom” még nincs meg. „Olyan erődemonstráció következik, amelyet ez a párt még nem látott” – adott ízelítőt a nem létező tervről. Május 16. az utolsó pihenőnap, 17-től kampány. „Minden iroda, minden logisztika, az összes MSZP-képviselő a rendelkezésetekre áll.” Ha a miniszterelnök egy megyeszékhelyre látogat, akkor „több száz vagy több ezer aktivistát kell mozgósítani”.

A „háborút” az MSZP már áprilisban megindítja, „két héten belül visszamegyünk az utcára”. „Le kell rohanni az embereket”, ahogy a szeptemberi szórólapos kampányban, amikor „megállítottátok az MSZP hanyatlását”. A kampányvezetők megkapták még egy hölgy mobilszámát, aki szükség esetén húsz másodperc alatt összehoz egy konferenciabeszélgetést Werberrel vagy Tóbiással.

„A végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság”

A végén kis vita bontakozik ki a kampány két motorja között arról, hogy áprilisban mikor szállják meg az aktivisták az utcákat. A zárszó Tóbiásé: „Ne legyünk szemérmesek abban, hogyan jutassuk el az üzeneteket a polgárokhoz. Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük. 2002-ben a két forduló között a Fidesznek minden megengedhető volt. Plakátjainkat vállaljuk, nem névtelenül riogatunk. Mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság.”

---