„Zsidógyilkosok”: a lengyelek megvetik a feljelentősdit

Adam Michnik, a korábbi ellenzéki és a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, aki magát zsidónak és lengyel hazafinak titulálta, így fogalmazott: „Nem értem a logikát, miszerint kivétel nélkül zsidókat pusztítottak el, és kizárólag csak a zsidók gyilkosait kell felelősségre vonni”.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali napilapban Thomas Urban ír A fejvadászok utolsó lehetősége címmel a Simon Wiesenthal Központ akciójáról, melyben 10 000 dollárt ígérnek mindenkinek, aki feljelent egy „zsidógyilkost”. A balti államokban már 260 eljárást kezdtek a feljelentések alapján, de Lengyelországban felháborodás fogadta az ajánlatot. Az „Utolsó esély” művelet keretében Lengyelországban azoknak a feljelentésével számolnak, akik a világháború alatt zsidókat denunciáltak, vagy ellenük bűncselekményeket követtek, mint például a német segédlettel felállított segédrendőrség tagjai. Witold Kulesza, a Nemzeti Emlékezés Intézetének elnökhelyettese felháborodott azon, hogy a Simon Wisenthal Központ akciójában egy kalap alá vette Lengyelországot az egykori keleti blokk azon államaival, ahol a lakosság nyíltan kollaborált a megszállókkal. Kulesza megjegyzése nemcsak Lettországra és Litvániára vonatkozik, ahol már két éve működik a feljelentési telefon, hanem Szlovákiára, Horvátországra, Romániára és Magyarországra, melynek hatóságai részt vettek a zsidók deportálásában. Nemcsak a nacionalista sajtó, amely az információs telefon felállítása mögött „lengyelellenes összeesküvést” lát, utasítja el a kezdeményezést, de megfontolt személyek is szinte egyöntetűen elvetik a kezdeményezést – írja a német lap. Adam Michnik, a korábbi ellenzéki és a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, aki magát zsidónak és lengyel hazafinak titulálta, így fogalmazott: „Nem értem a logikát, miszerint kivétel nélkül zsidókat pusztítottak el, és kizárólag csak a zsidók gyilkosait kell felelősségre vonni”. A Gazeta Wyborcza az információs telefon létrehozásáról szóló hírt a címlapon hozta, és az alcímben idézte az egykori külügyminisztert, a most megválasztott európai parlamenti képviselőt, Bronislaw Geremeket, aki azt mondta: Ez az ötlet megvetéssel tölt el. Geremek apja rabbi volt, akit a németek meggyilkoltak a háborúban. Ezzel szemben Marek Edelman, a varsói gettóban harcoló zsidó harccsoport utolsó, még élő parancsnoka szerint: „Bush amint dollármilliókat ígért Szaddam Husszeinért, igen gyorsan elkapták. Én nem látok benne elítélendőt.” A lublini érsek, Jozef Zycinski úgy nyilatkozott: „Ha valaki a kollaborációról nem az igazság keresése, hanem kizárólag anyagi érdekből tesz jelentést, akkor ez egy erkölcsileg vitatható tett”.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali napilapban Mainat Abdulajewa Csecsenföld aranybánya címmel keresi a tíz esztendeje tartó kaukázusi háború elhúzódásának okait. Naponta 5000 tonna olajat termelnek ki Csecsenföldön, melynek jövedelme az orosz költségvetésbe folyik be, elméletileg, hiszen Csecsenföldön becslések szerint 600 és 1000 mini kőolajkút található, ahonnan gyakran katonai fedezet mellett csempészik ki a kibányászott fekete aranyat. Az orosz számvevőszék számításai szerint az eddig Csecsenföld újjáépítésére szánt 2,5 milliárd dollárnyi költségvetési forrást alig, csak 8,4 százalékát használták fel célszerűen, a többi a korrupció következtében eltűnt. Csecsenföldön az orosz katonák számára hihetetlen bevételi forrást jelentenek a számolatlanul felállított ellenőrző pontok is: egy hatvan kilométeres szakaszon tizennyolc darab. A tarifa személyautók esetében 20 és 50 rubel között húzódik, buszoknál 50-100 rubel. Egyetlen ellenőrző pontnál szolgáló katonák napi bevétele eléri a 120-180 ezer rubel. Egyikük saját bevallása szerint 500 dollárt adott a felettesének, hogy Kurszkból erre a jól fizető posztra helyezzék át. Csecsenföldön a legnagyobb bevételi források közé emelkedett az emberrablás, ahol egy túszért 2-10 ezer dollárt is elkérnek, az ár az illető rokonságának vagyonosságától, illetve az elrabolt nemétől függ.