Forró ősz fenyeget Németországban

Az ismert politológus, Jürgen Falter szerint egy, a kiábrándult szociáldemokratákat megszólítani hivatott, Oskar Lafontaine által vezetett új baloldali párt 15-20 százalékot is elérhet. Ezeket az elégedetleneket keleten a PDS szippanthatja fel, tehát nem véletlenül idegeskednek a kormányzó pártok.

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazinban Ingo Thor Forró ősz fenyeget címmel elemzi a kormányzó német szociáldemokraták katasztrofális népszerűségvesztésének lehetséges következményeit.

Fenyegető szeptemberi vereségek a tartományi és önkormányzati választásokon, egyre erősödő tiltakozások a Hartz IV reform ellen, és egy, magát baloldali néptribunként eladni kívánó egykori SPD elnök, Oskar Lafontaine – alig ért véget a szabadsága, a kancellárra példátlan brutalitással törnek rá a politikai hétköznapok. Hétfőn már több mint 40 ezren tiltakoztak az utcákon, mindenekelőtt a keleti tartományokban, a szerintük igazságtalan munkaerőpiaci reformok ellen.

Nem zárható ki, hogy az elkeseredettség következtében az egész politikai szisztéma átalakul. Az ismert politológus, Jürgen Falter szerint egy, a kiábrándult szociáldemokratákat megszólítani hivatott, Oskar Lafontaine által vezetett új baloldali párt 15-20 százalékot is elérhet. Ezeket az elégedetleneket keleten a PDS szippanthatja fel, nem véletlenül idegeskednek a kormányzó pártok a szeptember 19-i szászországi és brandenburgi választások előtt.

A potsdami miniszterelnök, Matthias Platzeck (SPD) veszélyben érzi a bőrét és ezért mind hangosabban követeli a Hartz IV reform átalakítását. Szász kollégája, Georg Milbradt (CDU) is kifejezte megértését a tiltakozókkal szemben, ami pártjában váltott ki komoly kritikákat.

Ami Németország nyugati részét illeti, szeptember 5-én a Saar-vidéken választják az új tartományi gyűlést, míg 26-án az SPD utolsó fellegvárában, Észak-Rajna-Vesztfáliában önkormányzati képviselőkről döntenek. Nyugaton is dühösek a „berliniekre”. Néhányan szégyellik például saját pártjukat. A bonni főpolgármester-asszony, Bärbel Dieckmann az SPD logója helyett egy sárga szívvel kampányol. A Saar-vidéki SPD miniszterelnök-jelöltje, Heiko Maas egyáltalán nem gondol arra, hogy lemondjon Oskar Lafontaine kampányfellépéseiről.

Az egykori SPD elnök és tehetséges szónok legutóbb nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy szükség esetén részt vesz egy új baloldali párt megalakításában, amennyiben a szociáldemokraták tovább folytatják „antiszociális” reformlépéseiket. Ez a hír bombaként robbant Berlinben. A kormányzati politikusok szokatlanul agresszív válaszai jelzik, mekkora az idegesség a kabinetben. Az elmúlt napokban az interneten terjesztett levélben követelték észak-rajna-vesztfáliai SPD tagok Schröder leváltását.

A sorozatos választási vereségek, mind nagyobb tüntetések, s az új baloldali párt megjelenése könnyen vezethet Gerhard Schröder bukásához. A nagy pánikban könnyen lehet, hogy az SPD új kancellárt választ, aki némileg emberibben és barátilag nyilvánul meg, mégis képes a reformokat keresztül vinni. Egyre gyakrabban hallatszik a brémai polgármester, Henning Scherf neve, aki évek óta eredményesen kormányozza nagykoalícióban a várost. A belső puccs előtt azonban még bekövetkezhet egy kormányátalakítás, a népszerűtlen miniszterek eltávolítása. Felmerül azonban a kérdés, hogy ehhez nincs-e már túl késő? Még egy radikális lépés – a kancellár leváltása – és egy érezhető irányváltás a megszorításokat jelentő reformpolitikában, talán megmentheti a kormányt és legfőképpen az SPD-t.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap Wieczorek-Zeul Waterbergnél címmel tudósít a német fejlesztési miniszterasszony kényes küldetéséről. Pontosan 100 évvel a Waterberg csata után utazott Wieczorek-Zeul fejlesztési miniszterasszony Namíbiába. Itt találkozik Nujoma elnökkel és a kormánytagokkal. A windhuki politikai megbeszélések mellett szombaton részt vesz a csatatér melletti településen Okakararában szervezett megemlékezésen. A miniszterasszony szerint az út célja, hogy dokumentálja Németország politikai és erkölcsi felelősségét az 1904-ben elkövetett bűnökért.

Wieczorek-Zeul emlékeztetett arra, hogy Namíbia részesül lakosságának számához viszonyítva a legnagyobb fejlesztési támogatásban egész Afrikában. Ezen a módon is kifejeződik Németország felelőssége. Berlin kész a windhuki kormány által tervezett földreformot támogatni. A külügyminisztérium adatai szerint Namíbia 1990-es függetlenné válása óta több mint 500 millió euró támogatásban részesült. Berlin viszont mindmáig elutasította a jóvátételi kifizetéseket a hererók és namák ellen elkövetett bűnökért. A fejlesztési minisztérium államtitkára, Eid a közelmúltban utalt arra, hogy az a kárpótlási követelés, amelyet a herero főnök, Riruako nyújtott be egy amerikai bíróságnál a Németország ellen, megnehezíti a megbékélést.

Amikor a német egységeket 1904 elején éppen az akkor Német Délnyugat-Afrikának nevezett gyarmat déli részén lekötötte egy felkelés leverése, a fellázadt hererók Namíbia teljes középső részét elfoglalták. A Németországból frissen érkezett csapatok 1904. augusztus 11-én legyőzték a waterbergi csatában a felkelőket. A gyarmati csapatok parancsnoka, Lothar von Trotha altábornagy 1904. október 4-i parancsában így fogalmazott: „A hererók többé nem német alattvalók. Gyilkoltak, és loptak, sebesült katonák fülét és orrát és egyéb testrészét levágták, és most gyávaságból nem kívánnak tovább harcolni. . . . A német (gyarmati – a szerk.) határokon belül minden hereróra lövünk, egyetlen nőt vagy gyereket sem veszek többé fel, visszahajtom őket a népükhöz, vagy lövetek rájuk.”

A waterbergi vereség után a hererók és a később szintén lázadó namák az Omaheke sivatagba vonultak vissza, amit a fenti parancs értelmében nem hagyhattak el. Történészek legalább 65 ezerre becsülik az 1904 és1908 között az embertelen körülmények miatt elpusztultak számát.