A szociális kérdés nemzeti ügy

Az EU-ra próbálják hárítani a szociális rendszer elégtelensége miatti felelősségüket a francia szocialisták - állítja a Le Monde egyik írása. A probléma forrása nem a közösségi szociálpolitika elégtelensége vagy a globalizáció. A svéd példa bizonyítja, hogy nemzeti szinten is eredményesen kezelhetők a problémás kérdések.

Le Monde

„Megteremthető a szociális Európa? A válasz: nem” – írja Eric Le Boucher a Le Monde hasábjain. Vajon jogos-e Brüsszeltől számon kérni egy munkahelyteremtő, leépítéseket ellenző politikát, ahogyan azt Laurent Fabius, a szocialisták vezető politikusa teszi, jórészt persze taktikai okokból? Lehet-e több az EU egy angol stílusú kereskedelmi övezetnél? Az igazság az, hogy a „francia szociális modell”, a maga tíz százalékos, főként fiatalokat sújtó munkanélküliségével, túlméretezett állami közigazgatásával csupán a gőgös és rövidlátó franciák számára vonzó. A hiányosságokért az uniót felelőssé tenni pedig struccpolitika. Be kellene látni, hogy Franciaország elszigetelődött, az angol modell győzött – véli Eric Le Boucher. Valójában két doktrína áll szemben egymással: az egyik szerint Brüsszel csupán a fő irányvonalakat adná meg, a szociális kérdéseket nemzeti szinten kellene kezelni, a másik, föderalista elv szerint a 25-ök szintjén megfogalmazott és elfogadott közös célokat közösségi szinten kellene megvalósítani. A francia érvek szerint a globalizáció miatt lehetetlen nemzeti hatáskörbe utalni a szociális kérdéseket, a munkaerőpiacot a javak piacához kell igazítani, közösségi szinten.

Erre a teóriára világosan rácáfolt például a mindössze 9 milliós Svédország, amelyet sem mérete, sem a szubszidiaritás elve nem akadályozott meg abban, hogy a munkanélküliségi rátája fele legyen a franciának, hogy megreformálja az egészségügyi, oktatási és nyugdíjrendszerét. Igen ám, így azonban a legalacsonyabb bérterheket kínáló ország elszipkázza a gyárakat, üzemeket, vállalatokat a kevésbé előnyös ajánlatot nyújtó országokból, és végső soron munkanélküliséget gerjeszt, hangzik a francia válasz. A statisztikák szerint azonban a munkahelyek áttelepítése csupán a munkanélküliség 5 százalékáért felelős.
A szociális kérdéseket nemzeti szinten lehet a legjobban kezelni, a történelmi hagyományok, az intézményrendszerek, a munkavégzési szokások sajátosságai miatt. Hiba Brüsszelt megtenni bűnbaknak az egymást követő francia kormányok hanyagságáért, például a magas munkanélküliség miatt – írja Eric Le Boucher a Le Monde-ban.