Para-Kovács Imre: A pénzintézetek emelt szintű megadóztatása (a biztosítók kivételével – vajon miért?) klasszikus rövid távú hangulatjavító intézkedés – az emberek nem szeretik a bankokat, az emberek azt hiszik: nekik jobb lesz, ha a bankoknak rosszabb, tehát tegyünk úgy, mintha igazuk lenne. Egy ilyen intézkedés esetében a középtávú és hosszú távú gazdasági megoldások ködbe vesznek, nincs jövő, ahogy Johnny Rotten, a hetvenes évek nagyszerű angol gazdaságfilozófusa állította, illetve carpe diem, ahogy a nem kevésbé jelentős, érdekes arcú magyar énekesnő csacsogta nemrégiben.
Érdemes lenne feltérképezni, hol találkozhat még a közízlés a kormány gazdasági stratégiájával.
A fogorvosok fájdalmat okoznak, a fogorvosokat nem nagyon szeretjük, fizessenek tehát magasabb adót. A brókerek gyanús ügyleteket bonyolítanak, a rendőrök néha megbírságolnak minket, a közterület-felügyelők lebilincselik a kocsinkat, a benzinkutasok állandóan pénzt kérnek, a bolti eladók udvariatlanok, a szomszéd pedig állandóan nyikorgatja a hintaszékét, sújtson le tehát reájuk az adóhivatal és a kormányzat teljes szigorával, fizessenek sokat, többet, nagyobbat, vastagabbat, mindegy, csak legyen nekik rossz.
Nekünk persze ettől nem lesz egy fikarcnyival sem jobb, sőt – mint mértékadó gazdasági szakemberek állítják – egyenesen rosszabb, de akkor is ott az elégtétel érzése, a káröröm, a téves igazságérzet kielégülése, ami megfizethetetlen.
Megfizethetetlen, de pontosan kiszámolható.
(Magyar Hírlap, 2004. szeptember 22.)
origo.hu
Májustól sűrűbben jár a 100E Repülőtéri Expressz
