A globalizáció áldozataivá válhatnak a francia borászok

Százával mehetnek tönkre a borászok Franciaországban, ahol a XX. század közepéig mindennapi élelmiszernek számított a bor. A túltermelés a hazai és export-piacokon, a borfogyasztók egyre kisebb száma és növekvő átlagéletkora által leszorított kereslet, a külföldi versenytársak egyre nehezebb helyzetet teremtenek.

A baloldali Der Spiegel hírmagazin Pánik a vincellérek országában címmel tudósít a francia borászat példátlan válságáról.

Párizs irodalmár negyedében a Saint-Germain-des-Prés-ben elhelyezkedő „Au Sauvignon” borbár pincérei fekete kötényt hordanak, melyen hatalmas sárga betűkkel a következő hazafias felhívás áll. „Franciák! Tanuljátok meg a gesztust, ami a mi vincelléreinket megmenti!” Alatta egy erőteljes férfi ül, természetesen baszksapkában, hóna alatt egy bageutte-tel, s egy palackból húz egy hatalmasat.

De a vendégek kimaradnak. A lazacos pirítóshoz, vagy a camembert-hez egyre ritkábban rendelnek egy pohárka Sancerre-t vagy bordóit. A csökkenő fogyasztás következménye: A francia vincellérek, a világ legnagyobb bortermelői, példátlan válság előtt állnak. Mindenek előtt Bordeaux-ban, a legismertebb termőterületen van elapadóban a vörös arany.

A térség 12.000 bortermelője ezen a szép őszön könnyedén tudna a megművelt, mintegy 122.000 hektáron 7 millió hektóliter bort termelni; ebből eladni azonban alig 5 milliót tudnak. A megtermelt többlet leszorítja az árakat; az egyszerű bordóiért a nagykereskedők Castel, Ginestet, vagy Johanès Boubée csak 750 eurót fizetnek egy 900 literes hordó borért, ami palackonként, alig 0,63 eurót jelent. „Még az év vége előtt tucatnyian, ha nem százan mennek tönkre a termelők közül” panaszkodik Denis Lurton a területi mezőgazdasági egyesület képviselője.

Nehéz szívvel a gazdák és a szövetkezetek úgy döntöttek, hogy a szüret egy harmadát visszatartják. Sőt a szőlővesszők kivágása – eddig ez szentségtörésnek számított – sem számít már tabunak.

A XX. század közepéig a franciák a borra, mint mindennapi élelmiszerre tekintettek. Bármilyen szörnyű viszonyok is uralkodtak az I. világháború lövészárkaiban – a Pinard, a vörös asztali bor – utánpótlás soha sem maradt ki.

Még ma is megiszik minden negyedik francia átlagosan fél liter bort az étkezéshez, de a borivók egyre idősebbek és egyre kevesebben vannak. Míg a hatvanas évek elején még évente 100 liter bort ittak meg fejenként a franciák, addig mára a fogyasztás 58 literre csökkent.

Az exporttal is baj van, Franciaország minden harmadik liter bort külföldön adja el. Az exportban a bor az autók, repülők, gyógyszerek és elektronikai cikkek után az ötödik helyen áll. A világpiacon új szereplők fenyegetik a franciákat, kaliforniai, dél-afrikai, ausztrál és chilei borok időközben a fogyasztás negyedét hódítottak meg.

A francia vincellérek, akik amúgy csak a jégesőtől és a fagytól félnek, most a globalizáció áldozataivá válhatnak. Ők ugyanis mélyen tisztességtelennek érzik a tengerentúli termelők konkurenciáját. Hiszen ott olyan módszereket engedélyeztek, melyeket Franciaországban törvény tilt; nevezetesen cukrot, savakat és aromaanyagokat adagolhatnak a borhoz. A megfelelő tannin tartartalmat és cserességet gyorsan elérendő, akár fadarabokat is beleszórhatnak a bortároló kádakba.

Csak Medoc, vagy Saint-Emilion a legismertebb borászatait kerüli el a kereslet elapadása és az áresés. Egy palack Château Cheval-Blanc a 2003-as évjáratból 220 euróért is pillanatok alatt elkel, addig az egyszerű bordóit a bevásárlóközpontban már 1,8 euróért meg lehet vásárolni.