A lápvidék, mely egykoron a Tigris és az Eufrátesz folyók találkozásánál lévő medence körül alakult ki – eredetileg közel 20 ezer négyzetkilométernyi területen húzódott Irak déli részén. Mára azonban a mocsarak 70 százaléka kiszáradt, az egykori lakosságnak pedig mindössze tíz százaléka él a vidéken – adja hírül az Inter Press Service hírügynökség.
A lakosság általánosságban e drámai változásokért is Szaddám Huszeint okolja, aki a kilencvenes évek elején valóban s szándékosan sokat tett a lápvidék kipusztításáért. Irak egykori első embere ugyanis politikai okokból építtetett gátakat a folyókra, melyeken keresztül a vizet másfelé terelték.
A sajátos indíttatású vízgazdálkodás feltett célja az volt, hogy megbüntesse a lápvidéken élő síitákat, amiért azok Szaddám ellen fordultak az 1991-es első öbölháború idején. A katasztrofális helyzetet azonban nem lehet kizárólag Huszein nyakába varrni; a vízelterelési „hadműveletek” első tervei jóval korábbra, még az ötvenes évekre tekintenek vissza.
Szakértők utólag megkérdőjelezik a mocsarak természetes élővilágába történő mesterséges beavatkozást, míg mások úgy vélik, a víz elterelése akkor mezőgazdasági szempontok miatt elkerülhetetlen volt – teszi hozzá a cikk szerzője.
A víz elvezetése következtében megindult a kiszáradás folyamata, s ezzel egyidejűleg a lápvidék természetes élővilága is pusztulni kezdett. Az addig halászatból élő lakosságnak új megélhetési forrást kellett keresnie; az emberek jobb híján nád és a rizstermesztésbe fogtak.
Voltak azonban olyanok is, akik teljes kétségbeesésükben elhagyták otthonaikat, s az ország más vidékeire, vagy Iránba vándoroltak egy jobb élet reményében.
Az otthon maradottak egy része ma már optimista és lehetőséget lát a mocsárvidék megmentésére. A helyiek néhány önkényes, gátromboló akciója azonban inkább több kárt okozott, mintsem használt a mocsárnak. A hirtelen felindulásból szétvert gátak leomlásával ugyanis a nagy tömegű, szennyezett víz hatalmas áradásokat okozott a kiszáradt területeken – írja az Inter Press Service hírügynökség.
Jelenleg több nemzetközi környezetvédelmi szervezet – köztük az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP – is azon munkálkodik, hogy több országgal együttműködve kidolgozza az iraki lápvidék megmentésének tervét.
A kérdés meglehetősen összetett, miután a veszélyeztetett területek jövőjének alakulását több tényező – köztük a jelenleg igen kényes és bizonytalan kimenetelű iraki politikai helyzet – is nagymértékben befolyásolja.
A jövőbeli iraki kormány feladata lesz többek közt a vízgazdálkodás irányítása, mely során ők határoznak arról is, miként gazdálkodnak a Tigris és az Eufrátesz folyók vizével. Szakemberek szerint az első lépések egyike a víz tisztaságának helyreálítása lenne, mivel ennek hiányában a mocsarak természetes élővilága sem képes a rekreációra. A mocsárvidéken pedig számos ritka madárfaj és halfajta is honos, melyeket a terület kiszáradásával a kihalás veszélye fenyeget.
origo.hu
Tiszás aktivisták vehetik ki a szavazólapokat a postaládákból
