Rheinischer Merkur (merkur.de)
A keresztény-konzervatív hetilap legfrissebb tematikus száma Németország demográfiai állapotait mutatja be 2020-ban. A berlini demográfus Reiner Klingholz Lecsúszás a másodosztályba címmel ír a csökkenő lakosságszám várható következményeiről.
Valamikor, egy közelebbről meg nem határozható napon, az 1970-es évek elején Németországban egy rendkívüli horderejű esemény történt: az egy nőre eső gyermekszám a 2,1 alá csökkent. Ennyi gyermekre van szükség a lakosságszám szinten tartásához. Néhány évvel később ez a szám 1,4-es átlagra csökkent, és ott meg is állt. A ’70-es évek közepe óta minden gyermekgeneráció egyharmaddal kisebb, mint a szüleik korosztálya. Évente újabb és újabb rekordot jelenthetnek a statisztikai hivatalok: még sohasem született olyan kevés gyermek Németországban, mint az elmúlt 12 hónapban.
Ez az tendencia egyrészt azért nem tűnt eddig fel, mert az emberek egyre tovább élnek. Másrészt Németországban közel 12 millió ember él „migrációs háttérrel” – külföldiek, áttelepülő népi németek, s időközben állampolgárságot kapott bevándorlók. Az Egyesült Államokat leszámítva egyetlen ország sem fogadott be olyan sok idegent, mint a Szövetségi Köztársaság, ők és az idősek töltötték be eddig a demográfiai réseket.
A prognózisok első hallásra nem is tűnnek olyan tragikusnak, 2020-ig alig 700 ezerrel csökken Németország lakossága. Ezek a számok félrevezetőek, hiszen évente 200 ezer bevándorlóval számolnak, és nem mondanak semmit a demográfiai változás dinamikájáról. Hiszen az egyszer elkezdődött fogyás matematikai okokból folyamatosan gyorsulni fog. A mostani kevés gyermek kevés potenciális szülőt jelent a jövőben. Ezért a szövetségi statisztikai hivatal 2050-ig – azonos bevándorlás mellett – már 10 milliós lakosságfogyást jósol. Bevándorlás nélkül 2100-ra Németországban már csak 24 millióan élnének, a mai lélekszám kevesebb mind harmadára csökkenne, arra a számra, amennyien a XIX. század elején itt éltek.
Bármennyire is vonzónak tűnik első pillanatra a kisebb osztályok, kevesebb forgalmi dugó, a csökkenő zajterhelés a nagyvárosokban, a korábban emlegetett „egészségesre fogyás“ és utána a lakosságszám stabilizálódása, nem fog bekövetkezni.
Az iparosodott nemzeteknek szükségük van bevándorlókra, hogy a demográfiai veszteségeiket legalább enyhítsék. Ezért várhatóan egyre nő körükben a konkurenciaharc a képzett munkaerőért, hiszen embereket nyelvismeret és szakképzettség nélkül már ma sem lehet a fejlett országok munkaerőpiacain integrálni. Hogy mekkora szakadék tátong a keresletben és a kínálatban, azt jól mutatja Európa. Miközben a 25 EU-tagállam polgárainak száma 2050-ig 10 százalékkal csökkenni fog, addig az unió keleti és déli hátországának számító Afganisztántól Algériáig terjedő 25 ország lakosságszáma több, mint duplájára növekszik. A menekültáradat biztosra vehető. Miként kezelheti ezt az áradatot a politika, az teljességgel bizonytalan.
Röviden: Németországnak jelentősen több gyermekre lenne szüksége, hogy legalább a legnagyobb demográfiai problémákat elkerülje. A gyermekszámnak egyik napról a másikra a fejlődő országok Kenya vagy Banglades szintjére kellene ugrania, hogy a lélekszámot legalább stabilizálni lehessen. Mivel ez biztosan nem történik meg, Németország a demográfiakérdésben lecsúszik a másodosztályba. Ez azonban ismereteink szerint együtt jár a másodosztályú gazdasági ligába történő lecsúszással is.
Rheinischer Merkur (merkur.de)
A tematikus szám Öreg ország, másmilyen ország című írásában néhány terület változását vizsgálja meg.
A német munkaerőpiac rendelkezésére 2000-ben még 41,9 millióan álltak, addig számuk 2050-ig 29,6 millióra csökken. Évről évre kétszer olyan gyorsan fogy a munkaerő kínálat, mint a lakosságszám. A következmények drámaiak. A németeknek a jólétükért keményebben és hosszabb ideig kell dolgozniuk. 2020 után nem csak a heti munkaidejük fog növekedni, de nyugdíjba is később mehetnek.
A zsugorodó lélekszám negatív következményei közé tartozik, hogy a vállalatok visszafogják befektetéseiket, hiszen a kevesebb munkaerőnek elegendő kevesebb gép, számítógép, vagy éppen cégautó. Másrészt a társadalom elöregedése fékezi az innovációt. Minél idősebb valaki annál nehezebb lesz számára új dolgokat kipróbálnia. Ezen átalakulás következménye, hogy Németország elveszíti gazdasági hatalmi pozícióit a nagy lakosságszámú Kínával vagy Indiával szemben.
Egyházak: Mecsetek a Mária oltárok helyett
Egyet nem lehet az egyházak szemére vetni: azt, hogy ne utaltak volna a család jelentőségére a jövő társadalmában. De mit használt? A figyelmeztetések süket fülekre találtak, még a hívők jelentős része sem fogadta meg. Ahelyett, hogy a közösség alapegységéhez visszatértek volna, s azt támogatták volna, a politika úgy döntött, hogy felpuhítja a család fogalmát. Magát a házasságot mint elavult intézményt bélyegezték meg. Így erősítette az egyik tényező a másikat a lecsúszásban. Így a demográfiai fejlődés teljes erejével eltalálta a németországi egyházakat. Az egyházak pénzügyi ereje folyamatosan csökken, hiszen egyre kevesebb új tag érkezik a családokból. Egy keresztelőre immár öt temetés esik, az arányok tovább romlanak.
Még az évszázad elején – 2000-ben – az arány egy a háromhoz volt. A keresztény miliők feloldódtak. Az egyház „lesoványodott” számos korábbi feladatát leadta. A zsúfolt templomok már a múlthoz tartoznak, s ha nem lenne a nagyszülők generációja, akkor helyzet még rosszabb lenne. Egyre több üresen álló templomot kellett feladni, más célra használni, vagy lebontani. Nem csak a városokban, de vidéken is. Csak a mecsetek száma növekszik folyamatosan. A politikusok ugyan folyamatosan arról beszélnek, hogy mi mindent kell tenni a család megerősítéséért. A valóságban az elmúlt években semmi sem történt, értékes idő veszett el.
origo.hu
„Lepkefing” – Gulyás Gergely reagált Magyar Péter hangfelvételére
