Para-Kovács Imre és a szilveszteri tévés agyhalál

Para-Kovács Imre: Az ATV közönsége fegyelmezetten ült, ám a Budapest Televízió népe önfeledten táncra fakadt, amitől olyan hangulatba kerültem, hogy ha lett volna kalapom, egészen biztosan megtaposom. Teljesen helyénvaló, hogy a szerkesztők abból indulnak ki, a nézők éjfélre már teljesen részegek, ütemes zajt akarnak hallani, és színes foltokat látni, esetleg néhány arcot felismerni, mielőtt beájulnának a szófán, és szájszagukkal riogatnák a biológiai okokból ilyenkor is józan háziállatokat. De ezek a pillanatok a modern technikának köszönhetően elég sokáig fennmaradnak, bármikor visszanézhetők, és amennyiben az ember csak kicsit is józanabb, mint én a kilencvenes évek bármelyik estéjén, azonnal infarktust kap, hacsak előtte nem folyik ki az agya a fülén keresztül. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a szilveszteri műsorok rosszak voltak, csak azt, hogy pontosan olyanok, mint amelyeket népünk megérdemel.

(Magyar Hírlap, 2005. január 3.)