A dokumentumfilmek bemutatásával kezdődött ma a 36. Magyar Filmszemle. A dokumentumfilmek versenyébe 42 alkotást válogatott be az előzsűri. A filmeket a Mammut moziban vetítik február 1-3-ig, ezen belül a február 1-jén és 2-án csak dokumentumfilmek láthatóak, 3-án – amikor a játék-, kísérleti- és kisjátékfilmek vetítése kezdődik – ismétlésekre kerül sor. A kísérleti- és kisjátékfilmek versenyébe 36 alkotást válogatott be az előzsűri, köztük 26 kisjátékfilmet és 10 kísérleti filmet.
A dokumentumfilmek versenyébe válogatott 42 alkotást Sára Sándor rendező, a zsűri elnöke, Székely Orsolya rendező-producer és Gulyás Gyula rendező zsűrizi, míg a kísérleti- és kisjátékfilm versenybe bekerült alkotásokról Ferenczi Gábor rendező, a zsűri elnöke, Pálos György rendező és Bikácsy Gergely esztéta-kritikus dönt.
A 36. Magyar Filmszemle nyitófilmje Pejo Róbert Dallas Pashamende című alkotása. Az aradi születésű, román-magyar szülőktől származó rendező alkotása egy cigányközösségben játszódik. Ez a film megjárta a maga Golgotáját: az eredeti forgatási helyszínről, egy erdélyi elhagyott salakbányából kiutasították, romániai gyártási igazgatóját fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A produkciót csak Fóton tudták befejezni.
A nyitóünnepségen, február 2-án adják át „A Magyar Mozgókép Mestere” művészeti díjakat, valamint az „Életmű-díjakat”. A filmszemle megnyitója egyébként azért lesz a másodikon napon, mert anyagi okokból csak későn tudták lefoglalni az egyetlen, több száz fős vendégsereget befogadni képes helyszínt, a Budapest Kongresszusi Központot. A hazai viszonyok rendezetlenségére vall az is, hogy a filmszemle költségvetése, annak forrása mindig az utolsó pillanatban dől el. Az idén az összeg kevesebb, mint tavaly, egyebek között azért, mert harmincmilliós áfa terheli. Jó lenne enyhíteni azt a nyomást, amely az egyetlen filmünnepre nehezedik – írja a Népszabadság –, hiszen a nagyjátékfilmek mellett a hazai dokumentumfilmeknek, kísérleti és kisfilmeknek több bemutatkozási lehetőségre lenne szükségük.
A dokumentumfilmek vetítéseire a jegyelővétel kezdete óta már öt pótelőadást iktattak be a szervezők. A legnagyobb érdeklődés Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete, Fekete Ibolya Utazások egy szerzetessel, valamint Pesty László Budapest, végállomás című filmje iránt tapasztalható, de sokan kíváncsiak Kocsis Tibor Új Eldorádó című, számtalan díjat nyert alkotására is.
Kocsis Tibor: Új Eldorádó
A romániai Verespatakon Európa legnagyobb aranybányáját akarja megnyitni egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation. A falvakat környező hegyeket 15 év alatt, naponta 20 tonna dinamittal eltüntetnék. Felépítenének egy 800 hektáros zagytározót a cianidos szennyvíznek, 180 méter magas gáttal. Négy falu lakosságának, 2000 embernek kellene elhagynia otthonát, földjét, templomait, temetőit, múltját. Verespatak, a legrégebbi romániai település (1872 éves) világörökség szintű műemlékei és régészeti kincsei elpusztulnának. A terep előkészítése, a házak megvásárlása és ledózerolása már megkezdődött, pedig a Rosia Montana Gold Corporation még nem kapta meg az engedélyt a román kormánytól tervei megvalósításásra. Az emberek nagy része maradni akar. Ahogy ők fogalmaznak: „inkább meghalunk, mint hogy elmenjünk innen.”
Fekete Ibolya: Utazások egy szerzetessel
„Böjte Csaba ferences szerzetes, és az általa létrehozott gyermekotthonok Déván, Szászvároson és Szovátán. Hogyan csinálja? Merre jár Vajdahunyadon, a Székelyföldön, a Zsil völgyében? Honnan, a szegénység milyen bugyraiból kerülnek elő a gyerekek? Megyünk vele… ” (Fekete Ibolya)
Papp Gábor Zsigmond: Az ügynök élete
A BM Filmstúdióban 1958 és 1988 között több száz oktató-, kis- és nagyjátékfilm készült. A témák között szerepel titkos házkutatás, célszemélyek operatív megfigyelése, lehallgató készülékek telepítése, vagy ügynökök és besúgók beszervezése. A kulisszák mögé láthat a néző, nemcsak a gyakran zsarolás útján beszervezett III/III-as ügynököket ismerhetik meg, hanem az őket beszervező tartótiszteket és állambiztonsági szakembereket is.
Pesty László: Budapest, Végállomás
A drogos lét legpokolibb bugyrát, a legmélyebb emberi drámát úgy hívják: heroin. A rendező és stábja kamerájukkal 3 hajléktalan heroinista nyomába eredtek, hogy egy naturalista és egyszerre filozófikus film elkészítésére tegyenek kísérletet.
A széles körű szakmai konszenzus megteremtésére hívta fel a figyelmet a filmszemle kapcsán Halász János, az Országgyűlés sajtó- és kutlurális bizottságának fideszes alelnöke – írja a Magyar Nemzet mai számában. A politikus felidézte, hogy 2001 végén indultak el a polgári kormány és a filmszakma közötti kerekasztal-tárgyalások, amelyek során lefektették a leendő filmtörvény alapelveit. Halász szerint a filmtörvény elfogadása óta lemaradásban van a kormány, emellett a Hiller István támogatásával elfogadott, az áfa visszaigényelhetőségét megvonó adótörvények a filmszakmát is sújtják. A szocialisták 2005-re nyolcmilliárdos támogatást ígértek a filmszakmának, azonban most ennek az összegnek jó, ha a fele szerepel a költségvetésben. A politikus hangsúlyozta, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatási szabályzata nem kellően nyilvános.
