Szűkmarkúbbak lennének az Európai Unió nettó befizetői

A hétéves költségvetési tervezet nagyságát illetően nem szabad belemenni a számháborúba, és arról vitatkozni, hogy a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) hány százalékáig terjedhessen az államok befizetése – jelezte Iván Gábor, az Európai Ügyek Hivatalának elnökhelyettese.

A visegrádi négyek között továbbra is egyetértés uralkodik arról, hogy a lehető legnagyobb támogatásokat kell megszerezni a 2007–2013-as uniós programalkotási időszakban. A magyar álláspont szerint alulról építkezve kell összeállítani a költségvetést – írja a Világgazdaság.

A magyar és a lengyel álláspont továbbra is egységes a 2007– 2013-as uniós pénzügyi terveket illetően. De a visegrádi négyek, sőt mind a nyolc, újonnan csatlakozott kelet-közép-európai tagállam egyhangúlag arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb támogatást szerezze meg. Ezt Iván Gábor, az Európai Ügyek Hivatalának elnökhelyettese mondta a lapnak egy BruxInfóban megjelent hírre reagálva, miszerint Varsó – Budapesttől eltérően – nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy az egy főre jutó támogatási intenzitás tekintetében megszűnjenek a különbségek a régi és az új tagok között.

Iván Gábor hozzátette, a napokban találkozott lengyel kollégáival, akik egyértelműen azon az állásponton voltak, hogy az egy főre jutó támogatásoknak fordított arányban kell állniuk a fejlettséggel. Ismert, hogy a felzárkózási támogatások az adott ország GDP-jének legfeljebb négy százalékát érhetik el. Ezért a megfelelő arányokat csak úgy lehet elérni, ha az eddigi kohéziós országok (Portugália, Spanyol-, Görög- és Írország) támogatását lefaragják.

A hétéves költségvetési tervezet nagyságát illetően nem szabad belemenni a számháborúba, és arról vitatkozni, hogy a GNI hány százalékáig terjedhessen az államok befizetése – jegyezte meg Iván Gábor. Magyarország azon az állásponton van, hogy meg kell határozni a legfontosabb közösségi politikákat, és a valós igényekből összerakva kell összeállítani a költségvetést.

A bizottság javaslata, amely éves átlagban a GNI 1,26 százalékáig terjedő kötelezettségvállalásról és 1,14 százalékos tényleges kifizetésről szól, jó kiindulási alapnak tekinthető. A hatok (nettó befizetők) által követelt egyszázalékos felső határ elfogadhatatlan, tekintve, hogy ez 2006-hoz képest csökkenést jelentene.