(Megjegyzendő, hogy a „befizető bajnok” kifejezés néhány évvel ezelőtt még a szélsőjobboldalinak mondott lapok privilégiumának számított, s magukra valamit adó lapokban eddig elképzelhetetlen lett volna olyan demagóg képaláírás: „Lengyelország, mint a többi EU-tag boldog volt, hogy csatlakozhatott. Mindenekelőtt nettó haszonélvezők kívántak lenni” – K. L.)
A június 16-17-i EU-csúcson döntenek az unió állam- és kormányfői a szervezet 2007-2013 közötti költségvetésének keretszámairól. A tét hatalmas, hiszen Brüsszel tervei szerint a jelenlegi 100 milliárd eurós költségvetés 2013-ra 158 milliárdosra növekedne. E ténynek rendkívül komoly következményei lennének a legnagyobb európai gazdaságnak számító Németországra nézve. A német befizetések majdnem megduplázódnának, és 2013-ra elérnék a 40 milliárd eurót. A jelenlegi 8 százalék helyett ebben az esetben Németország a szövetségi költségvetésének több mint egy tizedét lenne kénytelen Brüsszelnek átutalni.
2003-ban Németország 7,7 milliárd euróval többet fizetett be a brüsszeli kasszába, mint amennyit támogatás formájában onnan visszakapott. (Nem világos, hogy e statisztikákban hogyan tartják nyilván a brüsszeli visszautalásokat. A fel nem használt pályázati pénzeket a befizetések arányában az unió visszaosztja a tagállamoknak – K. L.)
Az uniós abszurditások csúcspontját a szerzők Írország, Európa egykori szegényházának példáján kívánják felmutatni. Ma az egy főre jutó GDP Írországban 21 százalékkal magasabb, mint a hasonló német mutató. Ennek ellenére az írek 2003-ban 1,6 milliárd dolláros nettó támogatást kaptak Brüsszeltől. Miközben minden német mintegy 100 eurót pakol bele a képzeletbeli uniós bőröndbe, abból az írek 400 eurót vehetnek ki. A brüsszeli pénzosztógép igazi kedvezményezettje az a Luxemburg, mely az EU messze leggazdagabb állama, GDP-je majdnem duplája – 196 százaléka – a német adatnak. S azért, amiért olyan sok uniós intézményt telepített a kicsi nagyhercegség területére, közel 2000 eurónyi EU-támogatásban részesül minden luxemburgi.
Írország, Luxemburg és a tíz új EU-tag mellett az európai újraelosztó gépezet fő nyertese Görögország (nettó 3,4 milliárd euróval), Portugália (3,5 milliárd euróval) és Spanyolország (8,7 milliárd euróval).
A német kormány 2003 őszén, amikor az első, az uniós költségvetési kiadások radikális emelését tartalmazó brüsszeli tervek nyilvánosságra kerültek, hadüzenetként értékelte a felvetést. Egy hónappal később a hat nettó befizető Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Ausztria és Svédország levélben tiltakozott a tervek ellen, s kifejtette a GDP-hez viszonyított tagdíjak – ezért fontosak a tegnapi sajtószemlében említett illegális aktivitások is – felső határát az eddigi 1,24 százalékról csökkentsék 1 százalékra.
A strukturális alapok létét, ami jelenleg 30 milliárd eurós költségvetésével a második legnagyobb falat az uniós kiadások között, még a németek sem kérdőjelezik meg. Ezek az alapok ’80-as években váltak fontossá, amikor szegényebb országok, Spanyolország, Portugália és Görögország csatlakoztak a szervezethez. Ezek az új tagok megnyitották piacaikat a gazdagabb északi országok előtt, míg Brüsszel nagylelkűen támogatást biztosított lerobbant infrastruktúrájuk fejlesztéséhez.
De vitatott az elmúlt két évtizedben nyújtott uniós milliárdok felhasználásának hatékonysága. Mindhárom ország ugyan komoly gazdasági fejlődést tud felmutatni, de kétséges, hogy mennyiben írható a brüsszeli támogatások számlájára. Görögország esetében például az uniós támogatások a bürokrácia felduzzadásához és olyan ágazatok életben tartásához vezettek, amelyek versenyképtelenek. A görögök 40 milliárd euró támogatásban részesültek tíz év alatt, miközben a GDP-hez mért államadósság 110 százalékos szintre emelkedett ugyanabban az időszakban.
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
