A baloldali-liberális osztrák napilapban, a Der Standarban Kathrin Lauer Magyarország a távol-keleti tőke leszállóhelye című cikkében arra a következtetésre jut, hogy Kína Budapestet tekinti uniós gazdasági hídfőállásának.
A mostani budapesti kormány iránt közismerten elkötelezett újságírónő szellemesnek szánt felütése szerint, aki Magyarországon a nehéz magyar konyha elől egy kínai lokálba lép be, azt komoly csalódás érheti. A máshol pehelykönnyű távol-keleti rizs-szárnyas ételeknek itt gulyás íze van. A kínai gasztronómia idomult a helyi ízléshez – írta.
Más területen is tombol kínai-magyar harmónia, miután számos kínai olyan jól érzi magát Magyarországon, mint egy pudli. A ’90-es évek elején Magyarországra kínaiak ezrei menekültek. Tömegesen nyitottak éttermeket és adtak el – főként feketén – ruhát és cipőt. Becslések szerint mintegy 20 ezer főt számlál ma a kínai kolónia, s ma már elsősorban üzleti érdekekből telepednek Magyarországra.
Magyarország – Peking hivatalos álláspontja szerint – a kínai üzlet élet uniós hídfője lesz. Kína mindeddig alig 120 millió dollárt fektetett be Magyarországon és 2003-ban a kétoldalú kereskedelem értéke elérte a 3,5 milliárd dollárt. Ez nem túl sok, de még mindig a hétszerese az öt esztendővel ezelőttinek. Magyarország időközben Peking legnagyobb kelet-európai kereskedelmi partnere.
A veszteséges Malév számára is keletről jöhet a menedék – írja a lap. A londoni Airliner World című szaklap úgy tudja – a hírt mindeddig nem erősítették meg – hogy egy kirgiz légitársaság is érdeklődik a Malév privatizációja iránt.
Magyarország a kínaiak számára mikro-laboratórium – nyilatkozta az egykori pekingi nagykövet Bayer Mihály. A kínaiak gyakran érdeklődtek a magyarországi privatizációs és igazgatásmenedzsment megoldások iránt. Az emberi jogokról folytatott megbeszélések hatékonyságáról – folytatja Bayer – nem szabad illúziókat táplálni.
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
