Ma van Nagypéntek, ezen a napon a kereszténység Jézus kereszthalálára emlékezik, arra az áldozatra, ami által hitünk szerint a Megváltás valósággá lett: Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményük legyen az örök életre.
Jézus nagypénteken jut el megváltói művének beteljesítésére, ami abban is kifejeződik, hogy utolsó szava János evangélista szerint az a szó, hogy beteljesedett, elvégeztetett, célba ért a megváltás munkája, vagyis Jézus elvégezte azt, amire küldetett, meghalt az emberiség bűnéért. Krisztus hét szava a kereszten egy csodálatos evangelizáció, könyörög az ellenségeiért, gyilkosaiért, elrendezi a körülötte lévőket, édesanyját, szeretett tanítványát. Kifejezi azt is, mit jelent az Istentől való elhagyatottság érzése, utolsó szavaiban pedig lelkét visszaadja atyjának – mondta Gáncs Péter evangélikus püspök, hozzátéve: nagypéntek azt jelenti, hogy Isten mindig ott van a szenvedők oldalán.
Az ünnep első nyomai a 4-5. századig nyúlnak vissza, szertartásai pedig már a 8-9. században kialakultak; ezekben a gyász és a kereszt tisztelete, imádása domborodik ki. Bár nagypénteket az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység előtti képzet, a tavaszkezdetre utaló hiedelem, szokás kapcsolódott e naphoz. Ezek közül a hajnali fürdés volt a legismertebb: Felsőszemeréden például hajnali 2-3 óra körül mentek a fiatalok a patakra mosakodni. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt. A patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak, általában egészségvarázsló céllal.
Szeged-Alsóvárosban a beteg kisgyerekeket is levitték a Tiszára, hogy a bajt lemossák róluk. Elterjedt hiedelem volt, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Székelyföldön éjjel 12 órakor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat és ittak belőle, majd megmosakodtak benne. A néphit vallásos magyarázatot is fűzött a szokásokhoz. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött.
A nagypénteki szokások második csoportjába tartozik a féregűzés. Göcsejben az ilyenkor mondott féregűző szöveg arra is utal, hogy valamikor Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz. Érsekcsanádon még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy egy-egy gazdasszony addig nem rakott tüzet, amíg más kéménye nem füstölt, nehogy a bolhák ellepjék a házat. Egyéb tilalmak is ismertek voltak; nem volt szabad például a szárnyas állatot levágni, szántani.
A keresztény középkorba vezethető vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. Felsőpetényben az I. világháború előtt nagypénteken este tüzet gyújtottak a templom mellett, annak emlékére, hogy amikor Jézus sírját őrizték, a tűz mellett virrasztottak.
(Forrás: Magyar Rádió, Magyar Néprajzi Lexikon)
origo.hu
Mozgáskorlátozott parkolókártyát használtak a csalók
