Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Joseph Croitoru A Szentföld urai? címmel foglakozik egy könyv apropóján az izraeli telepesek szerepével.
Nem titok, az izraeli közvéleménynek nehezére esik, hogy nyilvánosan bírálja a telepeseket. A telepes falvak hálózata immár évek óta egyre kevéssé téma az ország médiájában, mára szinte csak emberjogi szervezetek foglalkoznak a kérdéssel.
A telepes mozgalom történetének mindmáig hiányzik a tudományos feldolgozása, amit az izraeli történész Idit Zartal és a Haaretz újságírója Akiva Eldar által most publikált tanulmány talán először végez el.
Már a könyv címe, „Az ország urai – A telepesek és az izraeli állam 1967-2004” is komoly gyúanyagot tartalmaz. A szerzők tézise azt illusztrálja, amit az izraeli baloldal régóta állított, nevezetesen a társadalom időközben a telepesek túszává vált. A könyv erénye, hogy az alaptézist végre tudományos kutatásokon alapuló tanulmánnyal támasztja alá. A telepesek 1967 óta ügyes politikával elérték, hogy az izraeli politika meghatározó tényezőivé váljanak.
Már közvetlenül a hatnapos háború után láthatóvá váltak azok a mechanizmusok, melyek később a telepesek sikerét biztosították. Az 1967-es győzelmi mámorban senkit sem zavart, hogy szeptemberben fiatal vallásos izraeliek egy csoportja ismét megalapította a megszállt nyugati parton Kfar Etziont. Azt a falut, melyet 1948-as háborúban a zsidók kénytelen voltak feladni.
Az egykor elmenekültek visszatértével, egy precedenst teremtettek: A militáns, nemzeti-vallásos csoportokban megerősödött az a meggyőződés, hogy újra betelepíthetik a bibliai zsidó területeket. Az első lépést ebbe az irányba néhány hónap múlva Hebronban tették meg, melyet az ősatyák városának tekintenek. Először csak arra kértek engedélyt a katonai hatóságoktól, hogy a városban ünnepeljék meg a peszahot.
A helyi parancsnok hozzájárult, hiszen melyik izraeli tábornok kívánt volna valamit megtiltani abban az emelkedett hangulatban. Ezt az elfogadottságot azonnal kihasználták a telepesek, amikor az ünnep után egyszerűen bejelentették, maradni fognak. Az akkor kormányzó szociáldemokratáknak szintén nem állt érdekükben, hogy erőszakkal evakuálják Hebronból a telepeseket, így ott maradhattak egy kaszárnyában.
Hebronból kis lépésekkel terjeszkedték, ismételten befejezett tényeket teremtettek, amit végül a döntésképtelen politikusok elfogadtak. A hadsereggel való együttműködésük mindmáig a telepesek sikerének egyik előfeltétele: Hiszen ettől az évtől, 1968-tól fogva a hadsereg, állítólag katonai célokra palesztin földeket foglalt le.
A telepesek támogatói közé tartozott akkor az a Simon Perez, akit ma békeharcosként ismernek. Ő volt, aki lehetővé tette Ramallahtól északra, hogy létrehozzák az első telepeket, ahol a telepesek a hadsereg építkezéseinek alvállalkozóiként tevékenykedtek – így jött létre rövidesen az egyik építkezésből Ofra település.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Karol Sauerland: Hazug büntetések a világhálón című írásában tudósít a lengyel orosz médiaháborúról.
Lengyelország liberális-katolikus lapja a „Tygodnik Powszechny” írásaiban hónapok óta egyértelműen a narancsos forradalom mellett foglal állást az ukrán kérdésben. Ezért a magatartásáért most megkapta a büntetését. Most az orosz internetes listákon hamisított Tygodnik Powszechny cikkek keringenek, amelyek a szimpátiákat a lengyel hódítási törekvésekkel magyarázzák, s az újság honlapja ellen rendszeressé váltak a vírus támadások. Érdemes tudni, hogy Lengyelországban a hivatalos Oroszország mindig olyan erőt látott, amely gyengíteni kívánja a szomszédait.
Ennek bizonyítékait látja a hivatalos Moszkva abban, hogy a lengyel külügyminiszter Maszhadov meggyilkolását Moszkva politikai hibájának nevezte. Így értékelik, hogy Varsó megérti két balti állam döntését, amelyek hivatalosan nem kívánnak részt venni a május 9-i moszkvai győzelmi parádén. S hasonló a moszkvai vélekedés arról a lengyelországi belpolitikai vitáról is, hogy Kwasniewski elnöknek ezen a napon utalnia kell arra, hogy német megszállás megszűnte egyet jelentett a szovjet foglalás kezdetével.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapban Christiane Kohl Háló az utolsó halaknak címmel ír a háborús bűnös vadászat akciók megsokasodásának okairól.
A hosszadalmas nevet viselő „A nemzetiszocialista bűnök felderítésére létrehozott tartományi jogi igazgatóságok központi hivatalának” folyamatosan igazolnia kell létjogosultságát. Hatvan évvel a háború után ez a kérdés aktuálisabb, mint valaha az egykori ludwigsburgi női börtönből kialakított „központi hivatalban”.
Nem állítom, hogy élő halottak vagyunk, nyilatkozta Joachim Riedel államügyész, de aligha létezik még egy olyan hivatal Németországban, melynek annyiszor keltették már halálhírét.
Merülő hálóval nyomozunk az utolsó tettesek után, nyilatkozta a Riedel. Majd ha mindegyik halott, akkor becsukható a hivatal, s az még eltart egy ideig.
A 47 éves hivatalnak, hetvenes évekhez képest, amikor 126 alkalmazottja volt – ebből 48 államügyész és bíró – már alig 20 dolgoznak ott, viszont hatalmas aktahegyeket igazgatnak. Pontosan 1657567 adatlap található a szürke szekrényekben, ezekben összesen 687380 nevet és 608945 helyszínt és 4247 egységet tartanak nyilván.
Ludwigsburgban majd minden eljárásnak megvan az anyaga, amelyet Szövetségi Köztársaságban valaha nemzetiszocialista ügyek miatt lefolytattak. Akit valaha, valamivel megvádoltak, vagy akár csak kihallgattak, annak a nevének szerepelnie kell az iratok között. Az akták felbecsülhetetlenek a történelem kutatásnak, neves történészek, mint Daniel Goldhagen hónapokat töltöttek Ludwigsburgban.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilap Az uniós kormányfők megvizsgálják Horvátország jó szándékát címmel tudósít a brüsszeli uniós csúcstalálkozóról, többek között az ottani brit zsarolási kísérletről is.
Heves vitákat váltott ki a csúcstalálkozón az 1984 óta meglévő brit különleges kedvezmény. A francia elnök, Jacques Chirac újságírók előtt követelte ennek a kedvezménynek a törlését. A britek 20 évvel ezelőtt ezzel egyenlítették ki azt a hátrányukat, hogy minimális támogatásban részesülnek az uniós agrár kifizetésekből. Ez a támogatás 2003-ban nagyjából 4,6 milliárd euróra rúgott.
Chirac szerint ez a kedvezmény azt jelenti, hogy a jóval szegényebb Lengyelország befizetéseinek egy részét is London támogatására fordítják.
„Ez nem nevezhető kiegyensúlyozott megoldásnak” – vélekedett az elnök.
A brit külügyminiszter Jack Straw vétóval fenyegetőzött arra az esetre, ha London különleges kedvezményét törölnék. Az elnöki teendőket ellátó luxemburgi miniszterelnök Jean-Claude Juncker nyilvánvalóvá tette, hogy a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetés nem ennek a csúcstalálkozónak volt a témája. Juncker tervei szerint erről a kérdésről a júniusi csúcson kell majd az állam és kormányfőknek dönteniük.
origo.hu
Kiderült, hogy honnan érkezik Budapestre az ország karácsonyfája - videó
