A hepehupás Varnica falu 60 kilométerre fekszik a fővárostól, Kisinautól. Orosz békefenntartók és a moldovai hatóságok ellenőrzik. A falu keleten összeér Bender városával, amely 1992 óta a szakadár hatalom fennhatósága alá tartozik. Egyébként a Dnyeszteren túli keskeny, megyényi területen maradt Moldova ipari kapacitásának háromnegyede. Az ötezer lelkes Varnicát 80-20 százalékos arányban román ajkúak és oroszok lakják. Ők azt szeretnék, ha végre megszűnne a kis ország szétszakítottsága, s javulnának életkörülményeik – adta hírül a Magyar Rádió.
A választások napján vidám hangulat uralkodott a faluközpontban. A hangszórókból bömbölt a román nyelven előadott balkáni turbofolk, a kocsmák tele voltak. A helybéliek a tanácsháza hétvégenként diszkónak használt, kopott dísztermében voksoltak, lila vászonból kialakított fülkékben, a hosszú szavazólapokat pedig a tarka plüss falvédővel letakart asztalról osztogatta a bizottság.
A tanácsházától nem messze a középiskola előtt a Dnyeszteren túli fővárosból, Tiraszpolból és a szomszédos Benderből átjött moldovai okmánnyal rendelkező szavazók vártak a sorukra. Őket ingyen buszjáratokkal szállította ide a tiraszpoli hatalom, mert választásokat ugyan nem tartott, de felszólította szavazni akaró lakosait, hogy voksoljanak Voronin ellenzékére.
„Elég nehezen élünk, se traktorunk, se igásállatunk, kézzel műveljük a földet” – mondta két helybéli férfi, s rögtön hozzátették, hogy egy-egy másfél hektáros parcellájuk van, amelyen hagymát, répát, paradicsomot, uborkát, kukoricát termesztenek. A család minden tagja kiveszi a részét a munkából, illetve napi harminc moldovai lejért, valamivel több mint két dollárért napszámosokat fogadnak a demarkációs vonal túloldaláról, főként munkanélküli városiakat.
„A zöldséget viszont nagy tételben nem vihetjük át az ottani piacra, úgyhogy a távolabbi Kisinauban áruljuk, s így sokkal többe kerül a szállítás” – háborog az aranyfogú, tagbaszakadt fiatalabbik férfi, akiről kiderült, hogy két és fél évig Afganisztánban szolgált. 1987-ben szerelt le, s meséli, hogy akkor jobb világ volt Moldovában, hiszen rögtön álláshoz jutott a városban, a szomszédja viszont mindkét lábát Afganisztánban hagyta, azóta lakodalmi muzsikálásból tartja el családját. Mint mondta, a faluból mindenki az egységért harcolt, a háború ezer áldozatából tizenegyen varnicaiak voltak. Káromkodva szidta a Dnyeszter menti hatalmat.
Az öregebbik férfi hozzátette, hogy őt, illetve hattagú családját a romániai rokonok segítik ki. Igaz, hogy cserében mindig tud adni valamit; falusi élelmiszert, kisgépeket, szivattyút. Harminchét évig szintén a túloldalon dolgozott buszvezetőként, s ezért most kétszázharminc rubel nyugdíjhoz jut, amit ott vásárol le. A földet pedig veteránként a moldovai hatóságoktól kapta. Havi háromszáz dollárba kerül az élelem és a rezsi. Ezt alig tudják fedezni, bár a fiának állása is van, az asszony és a menye azonban munkanélküli.
Moldovában az átlagfizetés 90 dollárnyi lej, a fogyasztói kosár pedig 120-130 dollár. Az ország lakosságának majdnem fele a napi másfél-két dolláros létminimum alatt él. Az átlagnyugdíj mintegy 30 dollár. Ez ott életszínvonal-emelkedésnek számít, ráadásul az utóbbi években rendszeresen megkapják a pénzüket az emberek.
A moldovai nagyközségben egyébként egyetlen cég üzemel, egy német érdekeltségű varroda. Ezért aztán legalább hatszázan, főleg a fiatalok külföldön vállalnak munkát, többnyire feketén. Ki Spanyolországban, Portugáliában vagy Olaszországban, ki pedig az orosz nagyvárosokban dolgozik. Ez teszi még legalább négyszázezer honfitársuk, de egyes becslések szerint kétszer ennyien is lehetnek külföldön a 4,3 millió moldovai állampolgár közül. Mindenesetre tavaly majd’ egymilliárd dollárt vittek haza. Ez az összeg Moldova bruttó össztermékének a felével egyenlő.
origo.hu
A díler menekülés közben próbálta eltüntetni a bizonyítékot – nem sikerült
