Nőtt a szegénységben élő gyerekek aránya

A 90-es évek eleje óta nőtt a szegénységben élő gyermekek aránya a világ fejlett gazdaságainak legtöbbjében. Magyarország a Benelux államok között, a középesnél jobb „osztályzattal” szerepel, ám az utóbbi évtized során rontott ezen, és messzebb került a listát vezető észak-európai országoktól – hívja fel a figyelmet az UNICEF „Gyermekszegénység a gazdag országokban" című jelentése.

A 90-es évek eleje óta 24 OECD-ország közül 17-ben növekedett a szegénységben élő gyermekek aránya – állapítja meg az UNICEF jelentése, amelyet ma hoznak nyilvánosságra. A gyermekszegénység aránya Dániában és Finnországban a legalacsonyabb, kevesebb, mint 3 százalék, az Egyesült Államokban és Mexikóban ezzel szemben több mint 20 százalék. Magyarország 9 százalékos gyermekszegénységi arányával a rangsor 9. helyén, a középmezőnyben áll, 3 hellyel a Cseh Köztársaság után, de 6 hellyel Lengyelország előtt.

A jelentés eredményei alapján a világ leggazdagabb országaiban 40-50 millió gyermek nő fel szegénységben. Miközben általában azt feltételezik, hogy a gazdag országokban folyamatosan csökken a gyermekszegénység, mindössze négy országban (Ausztráliában, Norvégiában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban) állapítható meg jelentős csökkenés a 90-es évek eleje óta – olvasható a jelentésben. Egyébként Norvégia az egyetlen ország, ahol a gyermekszegénység már valóban „igen alacsonynak és folyamatosan csökkenőnek” nevezhető.

A gyermekszegénység arányát befolyásoló három legfontosabb tényezőként a társadalmi trendeket, a munkaerőpiaci viszonyokat és a kormányzati politikát említi a jelentés. Emelkedett azon gyermekek aránya, akiknek édesanyja fizetett állásban dolgozik. A 13 országból 10-ben ez a helyzet, négy országban pedig az emelkedés elérte vagy meghaladta a 10 százalékot. Magyarország esetében az alacsony keresetűek körében mind az apák, mind az anyák foglalkoztatottsága és jövedelme csökkent a 90-es években.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a kormányoknak módjukban áll csökkenti a gyermekszegénységi rátákat. A kormányzati intézkedések ugyanis átlagosan 40 százalékkal csökkenthetik azt a gyermekszegénységet, amelyet a piaci tényezők okoznának: Magyarország esetében a támogatások több mint 60 százalékkal redukálják a munkaerőpiacon egyébként megjelenő gyermekszegénységi arányt (23 százalék); a legalacsonyabb gyermekszegénységi rátát felmutató országok kormányai 80 százalékkal vagy még többel, míg a legmagasabb szegénységi rátával rendelkező országok mindössze 10–15 százalékkal csökkentik a szegénységet.

Az OECD-országokban tapasztalható eltérések oka abban keresendő, hogy a források elosztásakor a gyermekes családokat mennyire részesítik előnyben a kormányok, illetve hogy a kormányzat adó- és jövedelempolitikája mennyire képes hatékony összjátékban működni a családok helyzetét meghatározó piaci és a társadalmi tényezőkkel.