Napjainkban egyre több dolgozó vállal egyre hosszabb utat nap mint nap annak érdekében, hogy ne kelljen feladnia otthoni lakhelyét egy jól fizető állásért cserébe. Bár sokan anyagi és érzelmi megfontolásokból teszik ezt, hosszú távon ezek a tényezők nem jelentenek megfelelő kompenzációt, figyelmeztetnek szakértők. Minél hosszabb a munkahelyig vezető út, annál inkább csökken az élettel való elégedettség mértéke, derül ki a Gehirn & Geist magazin legújabb számában közzétett tanulmányokból, amelyeket a Süddeutsche Zeitung idéz.
A mainzi egyetem kutatói például kimutatták, hogy a mindennapos „tortúra” mind a testet, mind a lelket komolyan megterheli. A nagy távon ingázók például lényegesen gyakrabban mutatnak pszichoszomatikus tüneteket, mint a „normál” dolgozók: a panaszok közt legtöbbször fej-, hát- és gyomorfájás, valamint magas vérnyomás, alvászavar, egész napos fáradtság és koncentrációs zavarok szerepelnek.
Emellett sok esetben kézzel fogható testi megbetegedések is előfordulnak: így például – norvég kutatók szerint – az ingázóknak az átlagosnál rosszabb állapotban lévő fogaik vannak, a tömegközlekedési eszközöket használók pedig gyakrabban kapnak fertőzéseket, mint autóval közlekedő társaik.
A napi ingázást – nem utolsósorban – a család és a baráti társaság is megsínyli: egy idő után az érintett gyakorlatilag egy külön világban él, és – az állandő időhiány miatt – még az otthoni környezetben is idegennek érzi magát.
Az ingázás mindezek ellenére rövid időre elfogadható alternatíva lehet, hosszú távon viszont semmiképpen sem az. Szakértők ezért azt tanácsolják, hogy utóbbi esetben egyértelműen a költözés vagy egy új állás keresése lehet megoldás.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
