Ügynöklista: Szegvári egy levéllel igazolja reagálását

Mint ismeretes, az interneten megjelent ügynöklistán szerepel a nevem. Bár a nyilvánosság előtt azonnal – és sokak szerint túlzottan indulatosan – reagáltam, sokféle találgatás látott napvilágot – írja Szegvári Katalin közleményében.

Most remélem, érthetővé válik szokatlan reakcióm – olvasható a közleményben.

Az alábbi levél a Vasárnapi Hírek március 6-i számában jelent meg:


Igazolom Szegvári állítását

Jó darabig gondolkodtam e levél megírásán, nem szívesen látnám viszont nyomtatásban a nevemet. De hát ez Önökön múlik: engem mélyen megindított Szegvári Katalin nyílt levele az internetes „lista” közreadása után, pedig életemben csak egyszer láttam személyesen. A róla szóló írásos anyagokat azonban olvastam, mivel a kémelhárítás hivatásos tisztje voltam. Ismerem a történetet elejétől a végéig. Ővele azért kezdeményezett titkos együttműködést a III/II., mert egy olyan jelzés érkezett, hogy a nyugatnémet titkosszolgálat, felhasználva gyakori ottani útjait, beszervezési céllal foglalkozik vele (ezt a sajátos szakmai nyelven tanulmányozásnak nevezik).

Ezért kapott egy munkatársam megbízást, hogy készítse fel egy ilyen lehetőségre, figyelmeztesse azokra a jelekre, amelyekből ilyen akcióra lehet következtetni. Szegvári Katalin ezt elfogadta, egyébként abban az időben ez természetesnek számított: figyelembe kell venni, hogy a vasfüggöny mindkét oldalán lázas beszervezési kísérletek voltak, és Magyarországon többen is börtönbüntetésüket töltötték az NSZK hírszerzése számára folytatott tevékenység miatt. Így és ezért jött létre az együttműködés, amely a dolog jellegénél fogva titkos volt. Ettől kezdve külföldi útjai után találkoztak kollégáim vele, és ő beszámolt tapasztalatairól, ezt az operatív tiszt írásban összefoglalta, és Szegvári Katalin fedőnévvel aláírta. Az azonban aktáiból kitűnt, hogy Szegvári magyarországi kapcsolatairól, ismerőseiről soha semmilyen információt nem adott, egyébként ilyet a vele kapcsolatban álló tiszt sem kért tőle, nem is tartozott az illető feladatkörébe.

Ma már jó ideje nyugdíjas vagyok, és egy idő óta kórházi ágyhoz kötött beteg ember. De az út vége felé a lelkiismeretemnek tartoztam ennek leírásával.

N.N.
Budapest
(Név, rendfokozat és cím a szerkesztőségben)

---