Az anyaországi sajtó megmaradt a tudósítások szintjénél, érdemi szakmai vitára eddig nem került sor a készülő román kisebbségvédelmi törvény kapcsán. Ön szerint miért?
– Számomra érthetetlen, hogy egy magyar érdekvédelmi szövetség miért csak a többség nyelvén készítette el a kisebbségek életét döntő módon befolyásoló törvénytervezetét, miközben szakértők, állami forrásokból fizetett alkalmazottak hada áll a rendelkezésére. Véleményem szerint a kérdés messze nemcsak erdélyi, romániai, hanem a Kárpát-medencei magyarság egészére kiható nemzeti ügy, amelynek komolyabb negatív kihatásai lehetnek a magyar nemzetpolitikára, mint a tavaly december ötödikei népszavazásnak.
– Nagy sietség ebben az ügyben: a tervezetet húsvét előtt néhány nappal hozták nyilvánosságra, majd a tervek szerint április elején előterjesztik a román törvényhozásban. Ez már a sokadik romániai kisebbségvédelmi törvénytervezet, de eddig egyet sem sikerült a parlament mindkét házában elfogadtatni. Miben tartalmaz újat a mostani?
– A román jogrendben első alkalommal rögzíti, hogy „a nemzeti kisebbségek a román állam alkotó tényezői, együtt a többségi román nemzettel”. Ezzel csak az a baj, hogy ezen törvény jogerejét felülírja a 2003 októberében az RMDSZ támogatásával is módosított román alkotmány, amely szerint „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”. A törvény nevesít húsz nemzeti kisebbséget, biztosítja az identitás-önazonosság szabad vállalását és a diszkriminációmentességet, de pótlólagos biztosítékként azért rögzíti, hogy a hivatkozott jogok „csak a többi román állampolgár jogainak és szabadságainak sérelme nélkül gyakorolhatók”.
– Mi a helyzet az anyanyelv gyakorlásának jogával?
– A tervezet szerint nem korlátozható egyetlen nyelv használata sem az önazonosság kinyilvánítása során, ám ennek magasabb rendű jogszabályként ismét ellentmond az alkotmány, amely szerint „Romániában a hivatalos nyelv a román”. Pozitív fejlemény, hogy nevesítik például a nemzeti jelképek használatának, valamint a nemzeti és vallási ünnepek szervezésének jogát. Megtiltják az erőszakos asszimilációt és azt, hogy az állam az etnikai arányokat közvetett vagy közvetlen, közigazgatási vagy más eszközökkel megváltoztassa. A tervezet szerint a nemzeti közösségek és a hozzá tartozó személyek jogosultak a szülőföldön való szabad élethez, a „történelem során kialakult hagyományos etnikai és tájegységi kapcsolatok megőrzéséhez” – ezen szakaszok érdemi hivatkozási alapot nyújtanak, és fenntartások nélkül értékelendők. Ugyanakkor az anyanyelvhasználat területén nem írják elő egyértelműen, hogy meghatározott etnikai arány esetén az állam köteles biztosítani az anyanyelvhasználatot szóban és írásban a közigazgatásban.
– Mi a helyzet az oktatással, a kultúrával, a hitélettel és a kisebbségek nyelvén történő tömegtájékoztatással?
– Ezekben a kérdésekben a tervezet erőteljesen keretjellegű, sok minden további jogszabályok függvénye. Nagy hiányosság, hogy nem nevesítik az állam finanszírozási kötelezettségét, illetve az alapvető kisebbségi intézményhálózatot (például az oktatás területén a magyar állami egyetemet vagy önálló magyar karokat, netán – ezek hiányában – a magyar magánegyetem román állami támogatását). A kisebbségek részére az intézményrendszer működtetésében nem biztosítanak a vétójoggal egyenértékű egyetértési jogot, így a kulturális intézményrendszer fölött érdemi kisebbségi önrendelkezés sincs. A kulturális autonómia által megkövetelt és például Európában már létező kisebbségi nyelvi jogokat sem biztosítja.
– Ön súlyos kritikákat is megfogalmazott a tervezettel kapcsolatban. Melyek a leglényegesebb hiányosságai?
– A tervezet – hasonlóan a 2004. évi román választási törvényhez – megkülönbözteti a kisebbségi szervezeteket parlamenten belüliekre és kívüliekre, és különböző jogállást biztosít számukra. Ezen előírások sértik a törvény előtti egyenlőség általános és alkotmányos alapelvét, valamint az állampolgárok egyesülési jogát, alkotmányellenes módon korlátozzák a politikai pluralizmust a nemzeti kisebbségi közösségen belül. A kisebbségi szervezetek reprezentativitásának ürügyén 2004-ben a választási törvényben kialakított hasonló kirekesztő gyakorlatot az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), a velencei bizottság, valamint az Egyesült Államok Romániával foglalkozó emberjogi jelentése egyaránt elítélte és súlyosan jogellenesnek minősítette. Ennek a gyakorlatnak volt 2004-ben áldozata az erdélyi Magyar Polgári Szövetség, amelyet így akadályoztak meg a helyhatósági és a parlamenti választásokon való részvételben. A tervezet szerint a román parlamentben és a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban jelenleg jelen nem lévő nemzeti kisebbségi szervezetek csak akkor gyakorolhatják a kisebbségi törvényben meghatározott jogokat, ha megfelelő módon újraalakulnak. A törvény által szükségesnek rendelt „újraalakulás” feltétele – úgymond a reprezentativitás biztosításának szükségessége miatt – a következő: a 25 ezer főt meghaladó nemzeti kisebbségi közösség esetén – ilyen a magyar közösség – legalább 25 ezer fő alapító tag aláírása szükséges legalább tizenöt megyéből és külön Bukarestből, megyénként és Bukarestet is beleértve legalább háromszáz fő úgy, hogy magukat az adott nemzeti kisebbséghez nem tartozóak száma nem haladhatja meg az alapító tagok negyedét. Markó Béla azzal védekezett, hogy ezt a feltételt nem is az RMDSZ, hanem a tizenkilenc egyéb romániai kisebbség igényli, de a 2002. évi romániai népszámlálás adatai alapján kiderül, hogy a kisebbségek közül csak a magyar és cigány közösség lélekszáma haladja meg a huszonötezres törvényi küszöböt, így tehát a többi kisebbség nem is érintett az ügyben!
– Kinek a kezébe adnák a költségvetési támogatások elosztásának jogát?
– A költségvetési forrásokat a jelenleg is létező Nemzeti Kisebbségek Tanácsa kezeli. Ez azt jelenti a jelenlegi gyakorlatban, hogy a román állam által a romániai magyaroktól is begyűjtött adólejek töredékének kisebbségi támogatás jogcímen való visszaosztását jelenleg az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány kezébe adja, ezáltal kényszerítve függőségi viszonyba a pénztelenségben és intézményi létbizonytalanságban tengődő romániai magyar civil – politikán kívüli – intézményrendszert (az RMDSZ-nek hasonló monopóliuma van a magyarországi költségvetési támogatások elosztásában is). A változás annyi lenne, hogy a szintén RMDSZ által meghatározott eljárásban megválasztott Kulturális Autonómia Tanács apparátusát a központi költségvetésből fizetik. A törvény szerint a kulturális autonómia tanácsok javaslatára a parlament és a kormány elfogadhatnak olyan jogszabályokat, amelyekkel az érintett nemzeti közösség jogainak érvényesítését segítik. Azt a lehetőséget nem taglalja a tervezet, ha a román kormánynak és parlamentnek történetesen nincs kedve semmit elfogadni.
A kulturális autonómia anyagi fedezetére vonatkozóan csak egy általánosan megfogalmazott, deklaratív, tetszés szerint értelmezhető állami kötelezettségre való utalás van, amely alapján a román kormány akár ma is elmondhatja, hogy létezik kulturális autonómia Romániában. A romániai magyar kulturális autonómia 2005-ben az RMDSZ szerint nem tartalmaz számon kérhető konkrétumokat (például az állami finanszírozási kötelezettségek helyett esetleges rendkívüli adók bevezetését helyezi kilátásba a költségek előteremtésére), kodifikálja a párt által korábban megszerzett jogokat, hogy működjön a pártmonopólium.
– Összegzésképpen hogyan jellemezné a vitára bocsátott tervezetet?
– Lejáratja, kiüríti és kompromittálja az autonómia–kulturális autonómia fogalmát, ugyanakkor megtöri a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvéseket azzal, hogy precedenst és követendő negatív mintát jelenthet a többi utódállam és a magyar közösségek kapcsolatában. Erősíti a romániai magyar intézményrendszerben a politikai függőséget, a szakmai és politikai kontraszelekciót. Maradéktalanul és hosszú távra kiiktatja egy önmagát ellenőrizni képes és ezért a kölcsönös fékek és ellensúlyok miatt egészséges(ebb) romániai magyar politikai élet esélyét, mentálisan rombolja az erdélyi magyarságot, erősíti a kilátástalanság, kiszolgáltatottság érzetét. Megerősíti a román etnokratikus állam ellenőrzési lehetőségét és nemzetközi mozgásterét, leplezi és legitimizálja külföldön a román állam demokratikus deficitjét. Antidemokratikus, mert a kisebbségi szervezetekre vonatkozó reprezentativitási kritérium sérti a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét, korlátozza az egyesülési jogot, korlátozza a választhatósági jogot. A törvénytervezet szemléletében, jogérvényesítési gyakorlatában, valamint garanciális rendszerében sajnos távol áll az európai nemzeti kisebbségekre vonatkozó szabályozástól, holott Románia integrációjával a romániai magyarság európai megoldásokat igénylő európai üggyé válik.
origo.hu
Tragédia Gödöllőn: iskolai bántalmazás miatt vethetett véget életének a kislány
