Csipkártya váltaná fel a jelenlegi taj-kártyát. A kormány tervei szerint minden háziorvoshoz, szakrendelőbe és kórházba kártyaleolvasó-berendezést telepítenének, és ezen keresztül egy központi adatbázis küldene azonnali információt arról, hogy a páciensnek van-e biztosítása. Mindez azelőtt történne, hogy az orvos megkezdené a beteg ellátását, hacsak nem sürgősségi vagy más, emberi jogon járó kezelésre, vizsgálatra van szüksége. Az ellenőrzés azért szükséges, mert a kormányfő által bejelentett, háromszintű egészségügyi ellátórendszerben széles körű ingyenesség valóban csak a biztosítottaknak járna. Az ellenzék szerint a leolvasóberendezések telepítése pénzkidobás.
Széles körű ingyenes egészségügyi ellátás a törvény szerint ma is csak annak járna, akinek van biztosítotti jogviszonya. Ennek meglétét azonban senki nem ellenőrzi. (A taj-kártya nem ad erről információt.) Jelenleg nincs is olyan nyilvántartás, amely a biztosítottakról gyorsan naprakész adatot szolgáltathatna.
A megfelelő adatbázis létrehozása tehát az egyik megoldandó feladat, a másik az ellenőrzés módjának kidolgozása.
Széles körben, egyszer, a taj-kártyák cseréjével lehetne ezt megoldani. 2008 januárjáig amúgy is összevonják a jelenlegi tajkártyát azzal az EU-kártyával, amit addig csak akkor érdemes kiváltani, ha másik uniós tagállamba utazunk, és baj esetén szeretnénk, ha nagyrészt a saját társadalombiztosítónk költségére gyógyulhatnánk (ez utóbbi kiváltásánál már ma is ellenőrzik a biztosítotti jogviszonyt). Az új, összevont plasztikkártyában csip is lenne, s a kormány tervei szerint a bevezetést a 2008. januári időponthoz képest jócskán előre hoznák – erősítette meg Rácz Jenő egészségügyi miniszter.
Ahhoz, hogy a vizsgálat helyszínén – tehát a háziorvosnál, a szakrendelőben, a kórházban vagy éppen a patikában – mindig ellenőrizhető legyen, hogy biztosított-e a beteg, online összeköttetésre van szükség a biztosítotti adatbázis és az egészségügyi szolgáltatók között. (Az ellenőrzés bizonyos esetekben, például a sürgősségi vagy járványügyi beavatkozásnál, az anya-, gyermek- és csecsemővédelemnél nem szükséges, ezek ugyanis mindenkinek emberi jogon járnak majd.) A tervek szerint a végső megoldás az lenne, ha minden szolgáltatóhoz kártyaleolvasót telepítenének – mondta Rácz Jenő. A kártyacsipen lévő alapinformációk azonosítanák a beteget, s a központi adatbázis visszaigazolást küldene – például piros vagy zöld jelzéssel – arról, hogy az illető biztosított-e vagy nem. Kezdetben azonban még számítógépes online kapcsolattal is működhetne az ellenőrzés a taj szám begépelésével. Nem tudni egyelőre, hogy mit történne azzal, aki piros jelzést kap.
– Ha az a koncepció, hogy annál a betegnél is elvégzik még a halasztható beavatkozást is, aki nem biztosított, és a költségeket utólag hajtják be rajta, akkor a helyszíni ellenőrzés teljesen felesleges – vélekedett Frajna Imre, a Fidesz egészségpolitikusa. Ha viszont a kormány úgy képzeli a rendszert, hogy biztosítotti jogviszony hiányában ezeknél az embereknél nem végzik el a kezelést vagy a vizsgálatot, akkor valóban szükséges az azonnali ellenőrzés. Felesleges volna azonban milliárdokat költeni kártyaleolvasókra, amikor lehet információt kérni a központi nyilvántartásból interneten is a taj szám begépelésével. Frajna Imre szerint amúgy is „legenda” lesz majd ez a terv, mert pluszforrás nélkül nem lehet megvalósítani, főleg nem az ígért néhány hónap alatt. Az egészségbiztosító informatikájának jelenlegi állapotát ismerve az elképzelés a teljes káosz veszélyével fenyeget – tette hozzá Frajna.
Bruttósítanák a juttatásokat
Bruttósítanák a nyugdíjat, a családi pótlékot és a szociális juttatásokat – a kormány szerint ezzel kiszámíthatóbbá válna az egészségügy finanszírozása. Így ugyanis azok után is fizetne valaki (ez esetben az állam) járulékot, akiket a jogszabály nem kötelez arra, hogy biztosítotti jogviszonyt szerezzenek. Ilyenek például a nyugdíjasok, a gyermekek, a regisztrált munkanélküliek vagy más szociális ellátásban részesülők. Kárpáti Zsuzsa, az MSZP egészségpolitikusa elmondta: az érintettek nem kapnák kézhez a járulék összegét, ezt a központi költségvetés automatikusan az úgynevezett E-Alapba utalná, abba a kasszába, ahonnan az egészségügy gyógyító-megelőző kiadásait finanszírozzák. Miután jelenleg csak 3,5 millióan fizetnek járulékot, ám mind a tízmillió ember ellátását kell finanszírozni, az E-Alap jelentős hiánnyal küzd. Ezt mindig a központi költségvetés pótolja. Kárpáti Zsuzsa szerint a bruttósítás után nem lenne mindig esetleges döntés kérdése, hogy éppen mennyi ez a pótlás, s ezáltal kiszámíthatóbbá válna az ágazat finanszírozása.
