D. Horváth Gábor – „Zsidószag”

D. Horváth Gábor: Valamelyik nap egy budapesti villamoson utaztam több megállón keresztül, ahol egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal csoport arról beszélget, hogy zsidószag van – ez a mondat hétfőn hagyta el Orosz József száját a közszolgálati televízió reggeli műsorában egy beszélgetés közben.
És most tegyük félre, hogy a helyszín nem a Klubrádió volt, meg azt is, hogy Orosz József elhíresült tudósításai Irakból – hitelességüket illetően – közfelháborodást okoztak a szakmában! Tekintsünk el tehát egy pillanatra attól, hogy Orosz története esetleg szimpla hazugság, és higgyük el neki, hogy valamilyen oknál fogva félre kellett tennie autóját, és villamoson tett meg több megállót! Nézzük inkább azt, vajon mi lehetett az oka annak, hogy ezt az – eredeti témától némileg elkalandozó – megállapítást beszúrja a beszélgetésbe! Vajon az, hogy a még nagyon élő és fájdalmas emlék sebét a rasszizmusról szóló beszélgetés felszakította? Netalántán az, hogy ezt a kijelentést nemegyszer hallotta már? Vagy talán az, hogy az embereknek Magyarországon még egy olyan semleges, a közéleti kérdések szempontjából ingerszegény helyen, mint a villamoson is, ez jut eszükbe? És ha a villamoson és autóbuszon való zötykölődés közben is erről esik szó, akkor mi lehet az óvodákban és az iskolákban, a műtőasztalon és afölött, vagy a magánéletben?
Vizsgáljuk meg, hogy a műsorvezető által közbeszúrt mondat mire alkalmas! Orosz története tehát akkor hangzott el, amikor épp lehullt a lepel a rasszizmus vádját mesterségesen életben tartó politikáról, s amikor a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, Horváth Aladár kínosan arról magyarázkodott, hogy a két roma fiú között lezajlott testi sértés motívumát minden annak ellentmondó tény ellenére a fajgyűlöletben kellene keresni.

(Magyar Nemzet, 2005. május 25.)