Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Lars Langenau Howard visszataszító játszmája címmel tudósít az immár eldöntöttnek látszó brit választási kampány finiséről. A választási kampány finisében a konzervatívok mindent egy lapra tesznek fel, hogy Tony Blairtől az utolsó pillanatban elvegyék a győzelmet, a toryk vezére Michael Howard egy idegenellenes kampányba kezdett.
Howard kampányában hangsúlyozza, hogy Blair alatt a bevándorlók száma a háromszorosára növekedett. Fáradhatatlanul óv attól a veszélytől, amit a bűnöző bevándorlók és a menedékkérők jelenthetnek, akik között iszlamista terroristák bújhatnak meg.
Howard tervei szerint a menekülteket nem „parkoltatnák” Nagy Britanniában, amíg „elintézik” őket, hanem egy magányos szigeten. A toryk vezére győzelmét követő első héten a vízumkiadás szigorítását ígéri, az első hónapban megerősíti a határok védelmét, s az első évben – ausztrál mintára – éves kvótákat kíván kidolgozni, mellyel szabályozná a bevándorlók számát.
Howard szigorítani kíván a bevándorlók munkavállalásához kötelező egészségügyi vizsgálatokat is. Kíméletlenül épít az idegenektől való félelemre is, amikor a jól szituáltak lakónegyedeiben megjelenő „cigányokat”, mint problémát emlegeti.
Howard harsány populizmusát jól jellemzi kampánymottója: „Ha Önnek meggyőződése, hogy itt túl sok külföldi található, akkor Ön nálunk jó helyen jár.” A toryk vezére óvatosan a britek sovinizmusára játszik, amikor beszédeiben megszólítja az „elfeledett és hallgatag többséget”.
A britek számára különösen nyugtalanító, hogy ezt az idegenellenes lapot a tory-vezér láthatóan szükségből játszotta ki, mert az a saját élettörténetéből értelmezhetetlen. Hiszen apai ágon partiumi zsidó bevándorlók gyermeke, aki megőrizte apja hitét.
A közelmúltban egy a televízióban is közvetített választási vitában a közönségből valaki megkérdezte Howardot, hogy családja bevándorolhatott volna Nagy- Britanniába, ha elképzelései már akkor is érvényben lettek volna. (Howard oroszországi születésű anyja 1912-ben, édesapja 1937-ben lépett angol földre. K.L.) A kérdésre a toryk vezére kitérően, azzal a mondattal válaszolt, hogy „Én csak a legjobbat akarom az országnak.” Csak további kérdésekre ismerte el, hogy nem biztos abban: édesapja megfelelt-e a szükséges bevándorlási követelményeknek.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A „kapitalizmusvitában” a hang radikálisabbá vált. A müncheni történész Michael Wolffsohn azt állította, hogy Franz Müntefering, az SPD elnöke ugyanúgy hecceli a vállalkozókat, mint ahogyan azt nemzetiszocialisták tették a zsidókkal. A Rheinischen Postban Wolffsohn azt vetette az SPD elnökének a szemére, hogy állatokhoz hasonlította a vállalkozókat – írja a baloldali napilap „Ma sáskák, egykor zsidódisznó” című tudósításában.
Müntefering csapásnak nevezte a vállalkozókat, „már pedig azok kiirtandók“. Majd a müncheni Bundeswehr egyetem professzor úgy folytatja: Őket ma „csapásnak“„sáskának“, egykor „patkánynak”, „zsidódisznóknak“ nevezték”.
Wolffsohn döbbenten állapította meg, hogy „a legnagyobb németországi kormánypártban feketelistákat állítanak össze állítólagosan hiperkapitalista cégekről. E cégek közül legalább kettő „zsidó cég”, illetve zsidó nevet visel.
Müntefering április közepén robbantotta ki az úgy nevezett „kapitalizmusvitát”, amikor nemzetközi befektetőket, akik vállalatokat vásárolnak fel, hogy a céget feldarabolják, majd ismét piacra dobják, a „sáskákhoz” hasonlította.
A történész Wolffsohn tavaly májusban már a média érdeklődés középpontjába került, amikor úgy nyilatkozott, a foglyok kínzását bizonyos körülmények között elfogadhatónak tartja.
Szijjártó Péter: Más dimenzióba került a magyar-holland kapcsolat Geert Wilders pártjának kormányzati szerepvállalásával