Szolíd kereszténydemokrata esélyek Északrajna-vesztfáliában?

Egyre élesedik a választási kampány északrajna-vesztfáliaiában - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív napilap Francia árnyak a brit politika felett című írásában Tony Blair brit kormányfőnek az uniós alkotmány ratifikálásáról kiírandó népszavazás kapcsán tanúsított lavírozgatásairól számol be.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap A Forsa ideiglenes határozata a CDU ellen címmel az egyre élesedő északrajna-vesztfáliai választási kampányról számol be. A Forsa közvéleménykutató intézet saját tájékoztatása szerint két ideiglenes határozatot hozatott az északrajna-vesztfáliai CDU ellen a hamburgi tartományi bíróságnál, miután a kereszténydemokraták az SPD iránti elfogultsággal vádolták meg őket.

A határozat értelmében a CDU nem ismételheti meg azokat a feltételezéseit, miszerint az SPD a kívánt közvéleménykutatási adatokat megrendelte a Forsanál.

A Forsa az első, május 5-i miniszterelnök-jelölti vita után végrehajtott villámfelmérésben a hivatalban lévő Peer Steinbrücköt (SPD) hozta ki győztesen kihívójával, a kereszténydemokrata Jürgen Rüttgers-szel szemben. A közvéleménykutatás eredményét azonban előre lejátszott mérkőzésnek nevezte Hans-Joachim Reck, a tartományi CDU főtitkára, aki úgy fogalmazott: „Mindenki tudja: Amire azt írják Forsa, abban valójában az SPD rejtőzik.” A Forsa erre reagálva kijelentette, hogy az intézetnél senki sem rendelhet meg semmilyen eredményt.

A vasárnapi választások kimenetelét firtató közvéleménykutatások – azok is melyeket a Forsa készített – szolíd CDU-FDP többséget jeleznek a düsseldorfi tartományi gyűlésben. Az utolsó vörös-zöld koalíció veresége a legnépesebb német tartományban súlyos következményekkel járhat elemzők szerint a berlini szövetségi kormány számára is.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap Francia árnyak a brit politika felett címmel Tony Blair brit kormányfőnek az uniós alkotmány ratifikálásáról kiírandó népszavazás kapcsán bemutatott politikai cikk-cakkjairól cikkezik.

A közelgő francia referendum árnyai már megjelentek a brit politika felett. Csütörtökön a londoni miniszterelnöki hivatal egyik szóvivője kénytelen volt megerősíteni, hogy az uniós alkotmányról rendezendő brit referendumot továbbra is napirenden tartják. A nyilatkozat azt a látszatot kívánta korrigálni, miszerint London már feladta a referendum gondolatát, valamint Straw külügyminiszter és Alexander Európa-miniszter eltérő álláspontot képviselne a kérdésben. Az alkotmány brit elutasítói már ezen a héten megkezdik kampányukat.

Az igenlők kampánya meg várná a franciaországi népszavazás eredményét, majd ezek után kezdene csak hozzá a felvilágosító rendezvények költségeit fedező adományok gyűjtéséhez. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek a 54 százaléka ellenzi, míg 30 százaléka támogatja az uniós alkotmányt. Douglas Alexander Európa-miniszter Brown pénzügyminiszter hű szövetségese, első miniszteri beszédében úgy fogalmazott az alsóházban, hogy Nagy Britannia más választási eredményektől függetlenül referendumot kíván tartani az alkotmánytervezetről. Alexander bizonyítékként Blair április 18-i alsóházi beszédét idézte. Csakhogy, miként az megszokott, mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet Blair idézetet találni. A választási kampányban a miniszterelnök többször is úgy fogalmazott, csak akkor lehet referendumot, ha még létezik az alkotmány.

Ezt az rugalmas vonalat követi Straw külügyminiszter is, aki a rádióban úgy fogalmazott, a brit kormány a szavát adta, hogy népszavazást rendez, de az esetleges francia elutasítás komoly problémát okozna. E kijelentésével arra utalt, hogy a júniusi EU csúcstalálkozó dolga, hogy arról döntsön, egy francia nemet követően van-e még értelme a ratifikációs folyamatnak.

Mindenesetre úgy tűnik, a francia referendum megfekszi a Blair kormány gyomrát. Ha a franciák igennel szavazna Blair kénytelen lesz egy alkotmánypárti kampányt folytatni – ami eddig nem igen akaródzott neki. Most azonban nem csak a témával támadnak problémái a brit miniszterelnöknek, de az időponttal is. Egy referendum ugyanis – függetlenül a választói akarattól – természetes oka lehetne Blair távozásának. Mindmáig Blair kitart amellett, hogy a teljes hivatali idejét ki kívánja tölteni. Mai megítélés szerint a referendum legalkalmasabb időpontja 2006. májusa, vagy júniusa lehetne. Amennyiben a franciák elutasítanák az alkotmányt, akkor ugyan megúszhatná Blair a népszavazást, az így keletkező káosz viszont katasztrofális hatással lenne a júliusban kezdődő brit uniós elnökségre.

Ezen túl ismételten megromolhatna a brit-francia viszony, hiszen Chirac elnök Blairben látná a veresége okát, hiszen ő azért volt kénytelen megtartani a francia referendumot, mert Blair minden korábbi fogadkozása ellenére bejelentette a brit népszavazás tényét.