„Felesküdtem arra, hogy az alkotmányon őrködöm. Ennek szigorúságában senki ne kételkedjen”

„Az elnök szótlanul is adjon példát, és sugározza a helyes mértéket. Az elnök úgy fejezi ki a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja. A sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált, Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapon szeretnék magukat látni.”

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlés!

Talán még soha nem volt a köztársaságielnök-választások sorában ilyen fontos és időszerű, hogy felidézzük és megerősítsük: a köztársasági elnök az alkotmány szerint az egység intézménye. Nemcsak azért, mert az alkotmány úgy határozza meg a fő feladatát, hogy az elnök kifejezi a nemzet egységét, hanem azért is, mert ha arra gondolunk, hogyan keletkezett alkotmányunk, ha felidézzük történetét, akkor látható, hogy a köztársasági elnöki intézmény visszaállítása 1990-ben a Nemzeti Kerekasztalnál a pártok egységét is kifejezte. Az 1946. évi 1. törvénycikkhez való visszatérés volt az a közös alap, amelyben mindegyik párt megegyezett akkor, és amelyik a parlamentáris köztársaságunk alkotmánya alapját adhatta. Ez a szál pedig visszavezet 1848-hoz, amelynek egyik fő törekvéses követelése – mint tudjuk a 12 pontból – a parlamentnek felelős magyar minisztérium volt Pesten. Immár alkotmányos kötelességem nemzetünk egységét képviselni, benne a nemzet választott képviselőinek egységét is kifejezni. Megkönnyíti ezt a feladatomat, hogy pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés. Egy civil szervezet, a Védegylet ajánlott az összes képviselő figyelmébe, és mindegyik parlamenti párt figyelmébe, és ezt támogatta 110, majd mégegyszer annyi közéleti személyiség, akik a magyar szellemi és politikai élet legkülönbözőbb, egymástól nagyon messze álló irányait képviselték, és mégis összefogtak. Egy olyan egységes és pártkülönbséget nem néző támogatottsággal indultam neki ennek az útnak, hogy megválasztásomat egyetlen párt sem érezheti kudarcnak. Én biztosan nem így érzem. Mindezt szükséges volt előre bocsájtanom, mielőtt a köszönet szavaira térnék. Köszönöm tehát a Védegyletnek és mindazoknak, akik az országgyűlési képviselőkhöz intézett ajánlólevelükkel elindítottak ezen az úton, amely végül a megválasztásomhoz vezetett, és köszönöm máig tartó támogatásukat. Köszönöm azoknak a parlamenti pártoknak, amelyek hivatalosan jelöltek, amelyek tehát meghallották a civilek szavát. És külön köszönöm, hogy függetlenségemet egész végig érintetlenül hagyták. És végül köszönöm a magyar Országgyűlésnek, hogy megválasztott a Magyar Köztársaság államfőjévé. Örülök, hogy olyan elődök nyomába léphetek, mint Göncz Árpád és Mádl Ferenc elnök úr. Innen kezdve viszont már előre kell néznünk.Tanulságként azt vigyük magunkkal, hogy jóra vezethet, az ország javára válhat, ha politikai pártok és civil szervezetek együttműködnek. Felesküdtem arra, hogy az alkotmányon őrködöm. Ennek szigorúságában senki ne kételkedjen. Az alkotmány azonban nemcsak intézményeket és hatásköröket szabályoz, hanem mindenekelőtt és mindenekfelett erkölcsi értékeket nyilvánít ki, amelyek meghatározzák a Magyar Köztársaság jogrendjét, az emberek jogait. Ezeknek a megőrzése, és ezek között különösen az emberi méltósághoz és az emberi élethez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása egyik legfőbb feladatom. Köztársasági elnökként ezeket az értékeket akarom képviselni, de nem állandó aktivitással és intézkedésekkel. Az elnök szótlanul is adjon példát, és sugározza a helyes mértéket. Az elnök úgy fejezi ki a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja. A sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált, Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapon szeretnék magukat látni. Ez a reprezentáció a magyar állam megjelenítésének az igazi értelme. A rendszerváltás idején azt mondtuk: emeljük föl fejünket. Azt kívánom, hogy a nemzettel együtt úgy vágjunk neki a következő öt évnek, hogy a szívünket is fölemeljük.