Kristóf Attila: ... mint egy KISZ-funkcionárius, aki belesétált néhány milliárdba

Kristóf Attila: Szóval számomra ez az F, nem pediglen a kábeltévé szakszerű bekötése. Mindez arról jutott eszembe, hogy mást, az öregkor megérdemelt nyugalmát élvezve, újra füvesítem a vakondok által tönkretett területet kis kerti tavam körül. Módszerem a következő. Ások. Amikor sziklába ütközöm, csákányt ragadok. A vízhólyagot nem hagyom idő előtt kipukkadni a tenyeremen. Leteszem a csákányt, kapával szétverem a göröngyöket. Ezután gereblyével szépen elegyengetem a talajt, homokkal kevert humuszt szórok rá lapáttal. Tehát: csákány, ásó, kapa (ez kell a temetéshez is meg a nagy harang), lapát, gereblye. Ettől undorodik igazán a magyar. És pontosan ebben a sorrendben. Amikor kezdem úgy érezni, hogy dögrováson vagyok, fogom magam és lefekszem a hintaágyra. (Ilyenkor úgy nézek ki mint egy hajdani F-es KISZ-funkcionárius, aki belesétált néhány milliárdba a rendszerváltozás hajnalán.)

(Magyar Nemzet, 2005. június 21.)