A helyzet az – és erről nem hallgathatok tovább – hogy nemcsak a félvér kislányt érte úgymond atrocitás a Magyar Szigeten. Hétfőn este a focipálya és a kosárlabda pálya közötti sárdagonya kellős közepén egy tizenhat éves forma Nagymagyarország-pulóveres fiatalember – egyébként nagyon udvariasan – arra kért, hogy ott helyben szavaljam el a Himnusz második versszakát. Mivel végzettségemre nézve magyar tanár vagyok, roppant módon élveztem a fordított élethelyzetet. Meglepetésemben azt viszont elfelejtettem megkérdezni, hány embert tesztelt már a szigeten, és milyen eredménnyel. Ugyanitt történt még a hétvégén, hogy egy hozzá hasonló korú fiú – mint mások is oly sokan – hatalmasat esett a sárgás, hideg, vastag, tapadós sárban, és majdnem elpityeredve kért meg, hogy mossam ki a nadrágját. De nem ezek voltak az emberpróbáló időjárási viszonyok között megrendezett egyhetes fesztivál legfontosabb eseményei, viszont nem szeretnék lemaradni botránygyártásban a liberális kollégák mögött. Annak persze ők a megmondhatói, hogy ebből a két soványka sztoriból mit lehet majd kihozni.
A monszun eső és az augusztusi tél ellenére nem látogatták kevesebben a szigetet, mint tavaly. Legnagyobb számban a tizenéves korosztály képviseltette magát. Az idősebbek inkább a délelőtti-délutáni előadásokra jöttek, s néha itt felejtődtek az esti koncertekre is. A közép korosztály bizonyult a leglustábbnak: alig-alig láttam velem korút. A nonprofit fesztivál 150 programjából mindössze kettő maradt el, s nagy részük időcsúszás nélkül kezdődött, ami Magyarországon nagy szó. A fesztivál mérlegéhez tartozik az is, hogy a magyar kultúra és a magyar történelem iránt elkötelezett résztvevők nagy része bizony nem tudja még elénekelni régi himnuszunkat, a Boldogasszony anyánkat, a Csángó Himnuszról pedig sokan most hallottak először. A népitáncot is ideje fölvenni a tánciskolai programba a pogo és a Szikora Robi gidáival járt rock and roll mellé, hogy ne kelljen szégyenkezni egy olyan kiváló népi zenekar előtt, mint a délvidéki Szökős.
A Hamvas Béla előadóterem számtalanszor bizonyult szűknek az előadások, könyvbemutatók, szólóestek idején. Wittner Mária, Kiszely István, Simó József, Raffay Ernő, Kocsis István, Bakay Kornél előadásait már rutinosan az Attila király nagyszínpadra szervezték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet (HVIM) fiataljai. A legtöbb korosztályt és társadalmi réteget a kerekasztal beszélgetések vonzották. Az elszakított területek HVIM-es vezetőinek találkozóján elhangzott, hogy a környező népek nem ismerik saját történelmüket, sokukat félretájékoztatták, elhitetik velük, hogy mi, magyarok gyűlöljük őket. Ezért az első feladat, hogy e torzképeket eloszlassuk bennük magunkról, közös múltunkról. Az Ifjúsági Kerekasztal résztvevői – a Fidelitas, az IDF, a Jobbik, a MIÉP Ifjúsági Tagozata és a HVIM vezetői, vezetőségi tagjai – bár nem minden vita nélkül – sorra vették napjaink legégetőbb politikai, gazdasági, nemzetiségi problémáit. Egyik legfontosabb feladatuknak tartják az általuk képviselt pártok, hogy még az Eu-csatlakozás előtt rábírják Romániát, hogy a régiós határokat úgy alakítsa ki, hogy ne szenvedhessenek gazdasági hátrányt az ott élő magyarok. A Dunakanyar korzó vendégei – Siklóssy Beatrix, Rákay Filip és Koltay Gábor, arra buzdították a civileket, hogy minden lényeges közéleti kérdésben hallassák a hangjukat.
A legnagyobb számú közönség a hideg, a sár és zuhogó eső ellenére a péntek esti nemzeti rockestre érkezett. „ Az a dolgunk, hogy őrizzük a lángot. Ne gyűlölködjünk. Ne folyjon a vér.” – mondta mikrofonba egyúttal álruhás újságíróknak, notórius ellendrukkereknek is üzenve a Nemzeti Front együttes énekese. Ha kaphatott volna díjat a fesztivál legjobb rockzenésze, a legesélyesebb a zenekar szólógitárosa, Nagy Attila lehetett volna rá.( Persze, ha a Beatricét nem számítjuk.) A fesztivál más szempontból legizgalmasabb koncertje az R-Go nevéhez fűződik. Szikora Robi becsülendő erőfesztítéssel bizonyította be egy bő óra alatt a közönségnek, amit a koncert elején mondott nekik: kilencvenkilenc százalékban egyetértünk mindenben. A koncert vége felé megszületett a konszenzus: két addig pogózó fiú a színpadon rokizott az R-Go gidáival. A fesztivál addig kevésbé ismert együtteseit is nagybecsben tartotta a közönség. A kárpátaljai Credo három énekes lányával együtt énekelték Horváth Sándor versét: „Mert a haza nem eladó, /Ezüst pénzre nem váltható…” A népzenét a lágyabb, érzelmesebb rockkal ötvöző Tritonusnak, és délvidéki Szökősnek is jutott bőven elismerésből. Bár kedd estére, amikorra e mostoha nyár leghidegebb éjszakája esett, némileg megritkult a közönség, hiába állt a programban, hogy aznap játszik a Beatrice. Nagy Feróék az utóbbi évek toplistás slágerei mellett régi katonadalokat játszottak, régi szép dalaik közül pedig olyanokat, mint a Magyar vagyok, a Jerikó, a Nem kell, az Aki hazudik, az lop és így tovább.„Ez a zenekar nem tartozik semmilyen párthoz. Mi a magyarság ügyét képviseljük, ami akkor sem politikai kérdés, ha a pártok nap, mint nap felhasználják saját céljaikra. Ne provokáljunk senkit. Haladjunk lassan, lépésről lépésre”. – mondta Nagy Feró – aki magyar rock zenészként, hazafiként bizony megjárta már a hadak útját rendszerváltás előtt és után is – a Beatricét zajosan ünneplő, nemzeti színű zászlókat lengető fiataloknak. Szavait bátran tekinthetjük a fesztivál üzenetének bárki számára.
A Magyar Sziget rendezvénysorozatát a régi punkzenész Pozsonyi Ádám Tekintetes Úr nevű együttese zárta. Nemrégiben megjelent, Az úr meg van hatva a nagy francia forradalomtól című CD-jük zenei anyagából játszottak számos dalt, melyek érzékenyen, helyenként intellektuálisan, bár sarkos megfogalmazásokat nem mellőzve reagálják le korunk érték- és identitásválságát, szellemi-lelki zűrzavarát.
Akik úgy tekintenek a sziget látogatóira, fellépőire, mint valami furcsa, anakronisztikus, itt felejtett, ellenséges törzs tagjaira, azok mindezekről maradtak le. Lemaradtak egy olyan egyhetes, gyönyörű természeti környezetben megrendezett fesztiválról is, amelyen nem voltak idióta, agresszív idegen nyelvű, magyartalan feliratú reklámplakátok, nem voltak drogok, nem volt eldobált szemét, viszont a holmija senkinek sem tűnt el onnan, ahol hagyta.
origo.hu
Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?
