Kínlódnak a cégek Magyarországon

A gördülékeny üzleti tevékenység akadályozását a magyarországi hivatalok már a cégalapításnál elkezdik, de nemzetközi összehasonlításban a különféle működési engedélyek megszerzése, az ingatlantulajdon-bejegyzés vagy az adóügyintézés is igen bonyolult és időigényes. Egyetlen pozitívum, hogy könnyű elbocsátani a munkásokat – írja hazánkról készített felmérésében a Világbank.

Magyarországon kétszer olyan nagy a cégalapítás átlagos időigénye (38 nap), mint a fejlett országokat tömörítő OECD-térség átlagában. Idehaza ráadásul az egy főre jutó éves bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 79,6 százalékát kell letétbe helyezni ahhoz, hogy megkapjuk a cégjegyzékszámot, míg az OECD-átlag csupán 28,9 százalék. (A Világbank szakértői egy maximum ötven alkalmazottal és az éves GNI tízszeresének megfelelő alap- vagy törzstőkéjű vállalat létrehozásának körülményeit hasonlították össze.)

A hazai cégek hivatali kínjai azonban távolról sem korlátozódnak a cégalapításra. A különféle működési engedélyek beszerzése is sokkal több, hoszszabb és költségesebb ügyintézést igényel, mint az OECD átlagában. A Világbank által mintaként használt képzeletbeli építőipari cégnek egy standard méretű és felszerelésű raktár megépítéséhez 25-féle hatósági engedélyezési lépést kell megtennie Magyarországon (beleértve a különböző közművek bekötéséhez szükséges jóváhagyásokat is), míg az OECD átlaga csak 14-féle eljárás. Idehaza az eljárások összesített időigénye 213 nap, szemben a 150 napos OECD-átlaggal (már maga az ingatlan megvétele is nehezebb, a földhivatali bejegyzés ugyanis nálunk 78 napot vesz igénybe átlagosan, míg a fejlett országokban csak 33-at). A legriasztóbb azonban az ügyintézés drágasága: képzeletbeli cégünk az egy főre jutó magyarországi GNI 279,1 százalékát fizeti ki a raktárépítési projekt hatósági jóváhagyásaira, OECD-beli versenytársa viszont átlagosan csak 68 százalékát.

Lesújtó adatok szerepelnek hazánkról a Világbank felmérésében az üzleti tevékenység átláthatóságát illetően is. A fontos vállalati döntések nyilvánosságra hozatalának kötelezettségét és a menedzsment ellenőrizhetőségét illetően Magyarország pusztán egy pontot kapott a lehetséges 10-ből, míg az OECD-átlag 6. Nehézkes idehaza az külkereskedelem ügyintézése is: egy átlagos exportügylet lebonyolítása 23 napot vesz igénybe (a fejlett országok átlagában csak 12-t), egy importügyleté pedig 24-et (a fejlett országokban 14-et). Magas a magyarországi adóterhelés is OECD-összehasonlításban, és több időt is vesz igénybe az adóügyintézés (évente 304 órát a fejlettek 192 órás átlagával szemben). Mindezen túl hazánkban még az üzleti tevékenység befejezése is nehezebb, mint Nyugaton – egy cég felszámolása átlagosan két évig tart, és a felszámolás költsége a megmaradt eszközérték 14 százalékát viszi el, az OECD-átlag hasonló mutatója pedig csak másfél év és 7,6 százalék.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az üzleti környezet bizonyos elemei hazánkban viszonylag kedvezőek. Magyarországon könnyebb felvenni és elbocsátani munkásokat, mint az OECD átlagában (de munkaidejüket a cég igényei szerint rugalmasan alakítani már sokkal nehezebb, mint a fejlett országokban). Nem rosszabbak idehaza a hitelfelvételi lehetőségek, mint Nyugaton, és némileg olcsóbban lehet kikényszeríteni egy üzleti szerződés betartását a bíróságon, mint az OECD-térség átlagában. Mindez azonban nem változtat azon az összképen, hogy a gazdaság bürokratikus terhei a Világbank-felmérés szerint Magyarországon sokkal nagyobbak, mint a fejlett országok zömében.

Forrás: Világgazdaság (vg.hu)