Az 1956-os forradalom és szabadságharc számos momentumát, különösen az 1957 elejéig tartó időszakot máig nem tárták fel, nem tisztázták. A forradalommal egyébként is kurta-furcsa köszönőviszonyban van az ország azóta, hogy az 1989 utáni, euforikus évforduló-ünnepléseket ismét felváltotta a munkájukban túlhajszolt, céljukat vesztett emberek letargiája.
Néhány képet, arcot, eseményt idézünk fel, érzékeltetendő, hogy mennyi közös vonás található az egykor útját kereső ország reményei, csalódásai és jelenlegi korszakunk között.
Valamit keresett az ország
Költő akartam lenni. 1954-ben vagy 1955-ben verseket írtam egy forradalomról, ami itt lesz. Később eléggé meglepett, amikor láttam, hogy ilyeneket írtam. Körülbelül olyannak képzeltem, mint amilyen volt, az az igazság. Tehát valahogy ez bennem élt – írja Karátson Gábor. A közismert művész így emlékszik a Sztálin-szobor ledöntésére:
Amikor ledőlt a szobor, valakik azt kiabálták, hogy „Templomot a helyébe!”, majd elénekeltük, hogy: „Meghalt a cselszövő, elmúlt a rút viszály” – érdekes operai effektus volt. Az ellenségesség a nagy mumus ellen irányult. Szerintem az egész forradalom nem valami ellen, hanem valamiért volt. Valamit keresett az ország.
Karátson Gábor Erdélyben járt 1956-ban, az elszakított területek magyarsága is eszébe jutott a remény perceiben:
Megalakult a nemzetőrség, én is beléptem. Puskával őrt álltunk az egyetem előtt, amit elég nevetségesnek éreztem. Amúgy november 1-jén kezdtem azt hinni, hogy sikerült a dolog, és „kiszabadultunk”. Ugyanakkor valami bánatot éreztem amiatt, hogy a szomszéd országok, különösen Erdély, lenn maradnak, míg mi elindulunk fölfelé. Hát korán bánkódtam.
Kossuth tér: emberiség elleni bűntettek
A forradalom egyik legvéresebb tömegmészárlására máig is tisztázatlan körülmények között a Parlament előtt került sor 1956. október 25-én. 2001-ben a Legfőbb Ügyészség kimondta: az ekkor történt bűncselekmények soha nem évülnek el.
A Legfőbb Ügyészség új eljárásra utasító határozata szerint a főügyészség döntése a belső jog, a büntető anyagi jogszabályok helytelen alkalmazásán, illetve a nemzetközi jogi rendelkezések téves értelmezésén alapul. Továbbá a főügyészséget egyértelműen mulasztás terheli amiatt, hogy nem közölte a sértettekkel és a feljelentővel nyomozást megszüntető határozatát.
Az 1956. október 25-i Kossuth téri, több halálos áldozatot követelő sortűz ügyében a főügyészség több mint egy évvel ezelőtt emberiség elleni bűntett alapos gyanújával kihallgatta E. József egykori kormányőrt. A gyanúsítás szerint a volt kormányőr őrnagy az V. kerület, Akadémia utca 17. szám alatti pártközpontot védő fegyveresek egyik parancsnoka volt 1956. október 25-én. A Parlament előtti békés tüntetés során a lövöldözés elől menekülő fegyvertelen személyekre kormányőr társaival együtt több lövést adott le. Ezt E. József maga is elmondta gyanúsítotti kihallgatásakor. A fegyverhasználat következtében többen meghaltak, illetve megsérültek. A főügyészség ez év júniusi határozatában azonban elévülés címén megszüntette a nyomozást a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban sortűz-ügyben született hasonló tartalmú jogerős határozatára hivatkozva. Azonban a Deport ´56 – amely feljelentésével kezdeményezte a büntetőeljárást – panaszt tett a főügyészségi határozat ellen részben azért, mert az abban foglaltak a Legfelsőbb Bíróság sortűz-ügyben 1999-ben kihirdetett felülvizsgálati döntése nyomán túlhaladottá váltak, részben pedig azért, mert a főügyészség az országgyűlési biztos 1999-es vizsgálati jelentésében foglaltak ellenére nem értesítette a nyomozás megszüntetéséről a sértetteket. A Legfőbb Ügyészség határozata szerint a Deport ´56 panasza alapos volt, ezért a sérelmezett főügyészségi határozatot hatályon kívül helyezték, és új eljárásra utasítottak, továbbá megállapították a főügyészség mulasztását a sértettek értesítésének ügyében – olvashattuk 2001-ben.
1957 elejéig folytatódtak a vérfürdők
– Kora reggel eszméletlen ágyúdörgésre ébredtünk és egészen komor, szürke, novemberi nap volt. Mi a Mártírok útján laktunk, közel a Margit hídhoz, a hidat nagyon hamar megszállták a szovjet tankok, és iszonyatosan lőtték a környéket, noha ott nem is volt ellenállás. Egy belövés is érte a házunkat, közvetlenül a mi lakásunk melletti lakást teljesen szétlőtték. Persze hanyatt-homlok rohantunk le a pincébe, azt hiszem, két napig lent is voltunk – emlékszik a szovjet csapatok 1956. november 4-i inváziójára Lugossy István filmrendező.
A forradalom vérbe fojtása után hetekig komoly fegyveres ellenállásba ütköztek a megszálló szovjet csapatoknak. A törvénytelen Kádár-kormány, mely eleinte ki sem mert mozdulni a tankok által túlbiztosított hivatali épületekből, 1957 elejéig eredménytelenül próbált egyezkedni a sztrájkoló munkástanácsokkal. Ekkor módszert változtattak.
Január 11-én reggel 8 óra körül mentem be a gyárba. Körülbelül 10 órára hatalmas tömeg gyűlt össze a vezérigazgatósági épület köré a lemondásunk miatt – így emlékezett a történtekre Bácsi József, aki 1956-ban tagja volt a Csepel Vas- és Fémművek Ideiglenes Munkástanácsának, majd november 29-én, a végleges központi munkástanács megalakulásakor elnökhelyettesnek választották. Posztjukról azért mondtak le, mert Kádár Jánossal folytatott megbeszéléseik kudarcba fúltak, a tömeg követeléseit nem tudták érvényesíteni a karhatalmista hatalommal szemben.
Mindenki borzasztó elégedetlen volt. Elszabadult a pokol, követelték, hogy szóljon valaki. Nagy Elek mondott pár szót, de az egész nem tartott öt percig, mert lehurrogták, és a tömeg elkezdett az épületbe nyomulni. A rendőrt, aki az ajtóban állt, benyomták a folyosóra, és a dulakodás hevében a géppisztoly, amely a nyakába volt akasztva, elsült. Egy lövés volt csak, de a visszapattanó golyó egy motorkerékpár-gyári fiatalembert tarkón talált. Szerencsétlen rögtön elvérzett, nem lehetett segíteni rajta. A rendőrt megfogták, végighúzták a folyosón, a géppisztolyát elvették tőle, kettétörték, és a kettétört fegyvert az épület előtt lévő hirdetőtáblára akasztották. Ezt követően a munkások felborított vagonnal, dömperekkel elbarikádozták az 1-es kaput. Közben teherautón megérkeztek a pufajkások, rengetegen voltak, elözönlötték a gyárat. Láttam köztük Horváthot, Korponayt és Hegyi Ferencet is. Akit értek, lőttek, öregeket, nőket egyaránt. Fél óra alatt szétverték a Fő utcát és a Templom teret, azután a gyárat is. Reménytelen volt az ellenállás. Mindenki menekült, amerre látott. – idézte fel Bácsi József.
Bácsit 1957. január 12-én letartóztatták, és 1958. február 7-én tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1960 áprilisában részt vett a Váci Országos Börtön elítéltjeinek éhségsztrájkjában. 1963 márciusában szabadult.
Amikor kijöttem, rendkívüli állapotokat tapasztaltam. Hat éven keresztül úgy éltem benn, hogy odakinn elfojtott indulat dühöng az emberekben, alig várják, hogy lehessen valamit csinálni. Majdnem elsírtam magam, amikor rájöttem, hogy Kádár Jánost úgy emlegetik, mint a nemzet atyját, aki az országot megmentette, és felszámolta a fehérterrort. Mindenki jól élt, mindenki twistet járt. Az évek múlásával az emberek egyre inkább meg voltak elégedve a helyzettel. Mellbevágott az, amikor Kádár János megjelent a nyílt utcán, az emberek odamentek hozzá, és csókolták meg szorongatták a kezét. Borzalmas volt arra rádöbbenni, hogy a tömeg csak azon keresztül mérlegel, hogy tele van-e a hasa, fel tud-e venni valamit, és van-e munkahelye – jellemezte a Kádár-korszak tudathasadásos Magyarországát Bácsi.
Vajon nyugodt szívvel elmondhatjuk-e: Régen volt?
Forrás: rev.hu
Néhány program az 1956-os forradalom évfordulójára rendezett eseményekből:
Október 22-én, szombaton 16.30-18.00 között hagyományos fáklyás menet indul a BME elől a Bem térre. Itt kerül sor a fiatalok megemlékezésére.
Október 23-án a közjogi méltóságok virágokat helyeznek el a Nagy Imre-szobornál, a Vértanúk terén. A Rákoskeresztúri köztemető 300-as, 301-es és 298-as parcellájánál zajló, egész napos megemlékezésen az előzetes programok szerint nem vesz részt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
A 301-es parcellánál emlékezik meg az 1956-os forradalomról az MDF, délelőtt 3/4 10-kor. A párt részéről Boross Péter volt miniszterelnök mond beszédet, míg 11 órakor a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az SZDSZ tagjai koszorúznak; Kuncze Gábor pártelnök és Halda Alíz tart megemlékezést.
Október 23-án 15 órakor a Hősök terén a MIÉP-nek és a Jobbiknak lesz közös megemlékezése.
Orbán Viktor október 23-án 16. 30-kor mond beszédet a Műegyetem előtti rendezvényen.
• Részletesen lásd az '56-os megemlékezések című eseményismertetőnket
