Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A bal-liberális napilapban az amerikai történész Mike Davis Madárinfluenza: Hol vannak az európaiak című írásában foglalkozik a járvány és az unió kapcsolatával.
Eddig az európai egészségügyi miniszterek úgy viselkedtek, mintha az EU egyáltalán nem létezne. Minden kormány maga becsülte meg a veszélyt a többitől függetlenül. A „Brit erőd” olyannyira komolyan veszi a veszélyt, hogy a vírusellenes hatóanyag készletet sok millió darabbal megnöveli, addig Olaszországot arra sem lehet rávenni, hogy elegendő hullazsákot rendeljen, nem is szólva az eddig egyedül hatékonynak tartott oltóanyag a Tamiflu készletezéséről. Az uniós kormányok ezen túlmenően kölcsönösen akadályozzák egymást: konkurensként küzdenek a kevéske védőoltásért, s még arról sem képesek megállapodni, hogy most istállóba kell zárni a háziszárnyasokat, vagy sem. A legrosszabb mégis az, hogy az EU megpróbálja elfeledtetni azt a tényt, hogy a teljes Tamiflu termelés és az oltóanyag gyártás nagy része is határain belül zajlik le.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci napilap A nyugdíjak biztonsága áldozatokat követel című írásában mutat be röviden egy az alpesi köztársaság szövetségi kormánya számára készített háttéranyagot.
A Konjunktúrakérdések Bizottsága nevű testület elkerülhetetlennek tartja a nyugdíjkorhatár emelését. A bizottság elemzése szerint a növekvő élettartam és csökkenő születésszámok következtében a nyugdíjbiztosító zavartalan működése nem tekinthető garantáltnak –írják éves jelentésükben. A svájci nyugdíjbiztosítónak (AHV) több pénzre van szüksége, amit adóemelésből javasolnak előteremteni.
Mivel a lakosság egyre jobban elöregszik, egyre kedvezőtlenebbé válik a munkavállalók és nyugdíjasok aránya, ami a nyugdíjasok egyre erőteljesebb megterheléséhez, a nyugdíjak folyamatos csökkentéséhez vezet – állapítja meg a bizottság a svájci parlamentnek készített idei beszámolójában. Rendkívül nagy arányú bevándorlás nélkül – itt minimum a mai 6,5 milliós lakosságszám megduplázására kell gondolni – vagy a termelékenység hatalmas növekedése nélkül csak a munkavállalók számarányának emelésével érhető el, hogy lassabban kelljen csökkenteni a nyugdíjakat. A bizottság szerint ezért elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár emelése.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív napilap Jordan Mejias Nobel-díjasok előnyben című írásában foglalkozik mindazokkal az akadályokkal, melyeket az Egyesült Államok kíván a bevándorlók és bevándorlás elé állítani.
Aki az Egyesült Államokba kíván bevándorolni, legalább egy Nobel-díjjal kell rendelkeznie. Vagy, ha ez egy időre megoldhatatlan, akkor legalább is orvossá kell válnia. 2000 szeptemberétől az amerikai bevándorlási hivatal egy külön programmal csalogatja az orvosokat, így kívánva biztosítani a mindmáig „ellátatlan területeken” az alapellátását. Ott a vidéki és városi szlumben szükség van a külföldi orvosokra, akik vállalják, hogy egy adott helyen öt évig kitartanak.
Amennyiben az orvos nem képes arra, hogy eldöntse saját praxist nyit, vagy sem, akkor megpályázhat egy állást a kórházakban. Amennyiben az orvost elrettenti a nyomor, akkor számára azt is engedélyezik, hogy szerény díjazásért háborús veteránokat gondozzon, függetlenül attól az ország szegény, vagy gazdag területén kívánja ezt tenni. Mindezeket a lehetőségeket nyújtja az amerikai állam a bevándorolni szándékozó orvosok számára a nemzeti érdek nevében.
Egy olyan ország számára, ahol évszázadokon keresztül a történelem azonos volt a bevándorlás történetével az Egyesült Államok szigorúsága szokatlan, mondhatni rendkívüli, mely szinte semmilyen kivételt sem enged meg. A kongresszus egyes személyeknek a törvény erejével megnyithatja a határokat, s a CIA számára is adott a lehetőség, hogy évente néhány kiváló munkatársát a bevándorlási törvényeket megkerülve csempéssze be az országba. Létezik az a lehetőség, hogy az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárává nevezzenek ki valakit, azonban ebben a megtiszteltetésben eddig hat személy részesült, s csak kettő életében, Teréz anya és Winston Churchill. A többi négy, William és Hannah Callowhill Penn, la Fayette márki és Raoul Wallenberg, csak haláluk után vándorolhattak volna be.
Münchener Merkur (merkur-online.de)
A bajor főváros félbulvár lapja Fülöp herceg újabb tapintatlansága címmel közöl összeállítást a brit uralkodó férjének „aranyköpéseiről”.
A herceg a Daily Mail csütörtöki információi szerint azt mondta, a fiatalok ma éppen olyan ignoránsak, mint 50 évvel ezelőtt. A kijelentés annál kínosabb mert ez a mondat éppen az általa 50 éve alapított Nemzeti Egyetemista Unió (NUS) ünnepi rendezvényén hangzott el.
Fülöp herceg útját ehhez hasonló tapintatlanságok szegélyezik, amiből természetesen élvezetesen csemegézik a londoni sajtó. A tavalyi évben például azzal utasított rendre egy kerekes székes hölgyet, hogy „közlekedésbiztonsági kockázatot jelent abban az izében”. Pekingben arra intett egy brit egyetemistát, hogy ő is „ferdeszemű lehet”, ha sokáig ott marad. Magyarországon állítólag a sok „pocakos” emberen csodálkozott Fülöp. Helmut Kohlt, mint „Birodalmi kancellárt” köszöntötte és egy londoni Hindu templom papját arról kérdezte a herceg, hogy ő is tagja a Tamil Tigrisek felkelő csoportjának? Ausztráliában viszont azt tudakolta egy őslakostól: „Még mindig dárdával hajigálják egymást?”
origo.hu
Két ember meghalt szén-monoxid-mérgezésben Veszprém vármegyében
