Karátson Gábor: Mit gondol az Isten, mit gondol a Föld

Karátson Gábor: Isten a mi számunkra legalábbis, a Föld Istene, az a nem csupán kvalitatív, hanem legalább annyira kvalitatív valóság, amelyet, vagy akit számításainkból egyszerűen kihagytunk. A gyimesiek még aránylag megúszták, a hegyekből, rombolásai végeztével (emberhalál is esett, lovak is belefúltak az áradatba), végül is lefutott a víz; de túl a Kárpátokon, Moldvában tengerként megállt. S lehet, hogy most már minden nyár ilyen lesz, vagy még ezerszerte iszonyúbb. Ha eddig még nem tudtam volna félni, az idei nyár megtanított a félelemre. Félnek a falvakban élő százezrek, akik mindig mélyebben látták a világot, mint a politikus vezetők. Egy hónap múlva, amikor Budapestre visszatértünk, kezdődött az udvarhelyszéki özönvíz; s a magyarországi falvakat is egyre-másra mossák el az áradatok. A rettenetes félelem talán még oktatónk lehetne.

(Magyar Nemzet, 2005. október 20.)