Szerény állami támogatás jut a múzeumi műtárgyak vásárlására Magyarországon. A nagyobb múzeumoknak van esélye, hogy egy-egy hőn áhított műtárgy vásárlására pályázati pénzeket nyerjenek el, de a kisebbek mellett sokszor ők is kénytelenek más forrásból hozzájutni ezekhez: ajándékozás, letét, öröklés útján gyarapítják a gyűjteményt. Ezen túl a vásárláshoz szükséges forrást a szponzorok, támogatók által biztosított pénzből is előteremthetik, bár ők általában nem egy-egy alkotást támogatnak. Megfordulni látszik az a folyamat, hogy az emberek a kiemelkedően értékes műtárgyakat otthon, a nagyközönség elől elzárva tartják. (Ez volt jellemző a XX. század jelentős részében.)
Száz évvel ezelőtt az volt a szokás, hogy a műkincseket kölcsönadták, kiállították, így a magántulajdonban lévő műtárgyak akár az országimázs formálásához is hozzájárulhattak. A múzeumok helyzetén könnyíthet, hogy vannak jó szándékú művészek, magánszemélyek, így felajánlások útján olcsóbban juthatnak hozzá nagyobb értékű műtárgyakhoz. A múzeumok támogatásért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához (NKÖM) fordulhatnak, emellett a Nemzeti Kulturális Alaptól remélhetnek összegeket.
Szépművészeti Múzeum: kétszer annyit költenek restaurálásra, mint műtárgyvásárlásra
Sokat elárul az a tény, hogy a Szépművészeti Múzeum, amely a többi magyarországi múzeumhoz képest viszonylag sokat, évente körülbelül 30 millió forintot költ műtárgyak vásárlására, 2004-ben restaurálásra kétszer annyit, 70 milliót költött, mint vásárlásra. A múzeum az elmúlt három évben mindössze két nagyobb vásárlást tudott megvalósítani minisztériumi támogatásból: így került hozzájuk a 12,5 millió forint értékű óegyiptomi varázsbot és a 14 millió forint értékű Orpheust ábrázoló római kori mozaik. Petrovszky Gábor közgazdász – aki a Szépművészeti Múzeumban tartós letétbe helyezte Auguste Rodin Suzon című szobrát – az Antenna magazinnak adott interjújában úgy vélte: bár az elmúlt tizenöt év alatt fantasztikus léptékben fejlődött és megerősödött a hazai műkereskedelem, a múzeumok nem tudtak integrálódni ebbe a folyamatba. Hozzátette: a Szépművészeti Múzeum irányából most elég erős tenni akarást lát ez ügyben. Az elmúlt évek során ajándékozás útján került a múzeum tulajdonába egy nagy értékű Rippl-Rónai kép is. Lévai Zoltán, a múzeum sajtósa a műtárgyi támogatásokat illetően a Magyar Nemzet Online-nal közölte: a támogatások mindössze fele állami, a vásárlásokhoz szükséges további összegeket pályázatok útján, illetve magánszemélyek felajánlása révén szerzik be.
Idén jelentősen megcsappant a műtárgyak vételére fordított pénz a Magyar Nemzeti Galériában
A Magyar Nemzeti Galéria az elmúlt években 21-23 millió forintot költött évente műtárgyvásárlásra. 2005-ben azonban jelentősen megcsappant ez az összeg, mindössze öt és fél milliót tudtak e célra fordítani. Szabó László, a galéria illetékese az MNO-nak elmondta: évente 100-130 darab műtárggyal gyarapodik a galéria, azonban ezek főként hiánypótló művek kisebb mesterektől. Hozzátette: a múzeumok általában „jó vételek” során tudják értékesebb alkotásokkal gyarapítani gyűjteményüket, hiszen az árverési árakkal nehéz versenyezni. Példaként említette a felajánlásokat, amelyek révén kedvezőbb áron tudnak hozzájutni egy-egy nagyobb értékű műtárgyhoz. Elmondta: a szponzorok általában véve támogatják a vásárlásokat, így a múzeum döntheti el, hogy mely tárgyra költi a kapott összeget. Közölte: soha nincs annyi pénz, amennyire a múzeumoknak szükségük lenne a vásárlások terén, bár – mint mondta – a világon ez mindenütt így van. Hozzáfűzte: a költségvetésből minimális összeg jut ezekre, így a minisztériumi különkeretekre, illetve a pályázati pénzekre számíthatnak. A NKÖM tájékoztatása szerint azonban a 2003-2005 közti időszakban nem vásárolt a Magyar Nemzeti Galéria minisztériumi pénzből nagyobb értékű műtárgyat. Október folyamán a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című alkotása a Magyar Nemzeti Bank jóvoltából. A magyar festészet történetének egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált alkotása azonban egy hónap után tartós letétként visszakerül a többi Csontváry-főmű mellé, Pécsre.
Az évszázad vásárlása a Néprajzi Múzeumban
A Néprajzi Múzeum az elmúlt három évben nagyjából 3 millió forintot költött évente gyűjteményeinek gyarapítására. Ehhez az összeghez pályázati úton – elsősorban a Nemzeti Kulturális Alapprogram múzeumi kollégiumától – évente 1,5-1,8 millió forint körüli összeget nyertek, és az év végi maradványból is költhettek gyarapításra indokolt esetben. Kivétel ez alól 2004, amikor egy régészeti gyűjtemény megvásárlására kaptak pénzt a NKÖM-től, 50 millió forintot 2005-re áthúzódóan. A minőségben és tudományos értékét tekintve is egyedülálló A sámánszobrok és kőjaguárok – Ecuador ősi művészete című tárlat anyagát egy német magángyűjtőtől vásárolta meg a múzeum. Az intézménynek ez a legjelentősebb műtárgygyarapodása egy évszázad óta. Az elmúlt időszakot illetően a legkiemelkedőbb tárgyegyüttesek és darabok közé tartozik a román női öltözet, a hosszított derekú női öltözet (Felső-Garammente), a horvát duda Gadányi Pál tótújfalusi horvát dudástól-dudakészítőtől, a szerb és román üvegképek és a miniatűr hegedű. Emellett az ajándékozásoknak köszönhetően is számos műtárggyal gyarapodott a múzeum, például egy, a Zsolnay gyárból származó, az 1900-as évek elején készült porcelán kancsóval, egy kiöntőcsöves korsó emberalakos díszítménnyel Siklósról, egy, a Majolikagyárban az 1950-es években készült kis kantával és számos kisebb darabbal.
Móra Ferenc Múzeum, Szeged: Fél évtized alatt kilencmillió műtárgyvásárlásra
A szegedi Móra Ferenc Múzeum a 2000-2005 közti időszakban két-millió forintot költött ipartörténeti anyagok vásárlására, a természeti gyűjteménybe az említett időszakban ötmillió forint értékben kerültek darabok: kőzetek, csigák, kagylók. A történeti gyűjtemény valamivel több mint kétmillió forint értékben szerzett be ipar- és technikatörténeti anyagokat, míg a néprajzi gyűjtemény 330 darabbal gyarapította gyűjteményét, elsősorban a viselettörténet és a lakáskultúra terén. A Csongrád Megyei Önkormányzat Múzeumához tartozó társmúzeumok szintén egy-két millió forintot költöttek műtárgygyarapításra az elmúlt években. A Móra Ferenc Múzeum esetében is jóval több, évente 3-5 millió forint megy el restaurálásra, mint műtárgyvásárlásra. Ezen felül működik egy restaurátor osztály is a múzeumban, amely többek között költségvetési pénzekből működik.
Az Ernst Múzeum tulajdonosai hazahoznák a nagy értékű Rippl-Rónai képet – A szaktárca nem segít?
Eleni Korani, az Ernst Galéria egyik tulajdonosa az MNO-nak elmondta, ritkán fordul elő, hogy a kulturális minisztériumnál műtárgyvásárlás ügyében pályáznak, mivel már korábban előfordult, hogy egy pályázat során azt a választ kapták, hogy már megkapta valaki a támogatást, miközben a pályázati kiírás csak később történt meg. Hozzátette: néhány kiállítást a Fővárosi Kulturális Bizottság támogatott, és kaptak segítséget a nemrég kiadott Film Posters A magyar filmplakát aranykora 1912-1945 című könyvük megjelenéséhez is. Az Ernst Galéria tulajdonosai egyébként nemrég szintén kénytelenek voltak a kulturális tárcához fordulni, miután hatszázezer dollárért, azaz mintegy 122 millió forintért megvásárolták Rippl-Rónai József Kalitkás nő című olajképét a chicagói Leslie Hindman aukciós ház szeptember 18-i árverésén. A tulajdonosok feltett szándéka, hogy Magyarországra hozzák ezt az emblematikus magyar képet, azonban 30 millió forint általános forgalmi adót kellene fizetni ezért. Eleni Korani közölte: már az árverés után néhány nappal írtak levelet Bozóki András kulturális miniszterhez, amelyben azt kérték, hogy engedjék el a többi uniós országhoz képest szokatlanul magas, 25 százalékos áfát, hogy a rendkívül jelentős képet haza tudják hozni, megkeresésükre azonban mindeddig nem kaptak választ. Ezzel szemben a kulturális tárca sajtóosztályán szerkesztőségünkkel az ügy nyilvánosságra kerülése után azt közölték: a műgyűjtő nem kereste meg őket, így nem ismerik a szándékát.
A NKÖM a költségvetési keretre hivatkozik
Több, a minisztériumhoz tartozó múzeum kapott külön elbírálás után támogatást műtárgyvásárlásra az elmúlt három évben – közölték a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sajtóosztályán. Hozzátették: egy viszonylag csekély összegnek tűnik, azonban a költségvetési keretből a múzeumok saját hatáskörben dönthetnek úgy, hogy elkülönítenek összegeket erre a célra. A fenti példákból azonban látható, hogy ez a legritkább esetben történik így, mivel ez a működésre, illetve egyéb szakmai tevékenységekre – például restaurálásra – megy el.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2003-2005 közti műtárgyvásárlással kapcsolatos jelentősebb támogatásai |
||||||||
2003 |
||||||||
|
||||||||
2004 |
||||||||
|
||||||||
2005 |
||||||||
|
