A világ legfejlettebb társadalmi rendszere felé trappoló észak-koreai kommunista rezsim már többször nyakon öntötte a koreai félsziget déli fertályán élő testvéreit. 2001 októberében és 2002 szeptemberében az atombomba előállításán fáradozó, és politikai, katonai szempontból megbízhatatlan észak-koreaiak figyelmeztetés nélkül kiengedtek több millió köbméter vizet a még be sem fejezett víztárolójukból, és az így keletkezett hatalmas árvízzel felmérhetetlen anyagi és mezőgazdasági károkat okoztak a demarkációs vonaltól délre található rizsföldeken. A dolog elgondolkoztató pikantériája, hogy az északi éhínség leküzdésére küldött dél-koreai élelmiszerküldemények nagy része ebből az országrészből származik.
A délen heves belpolitikai viharokat kiváltó történet több mint 18 évvel ezelőtt kezdődött. Az amerikai és dél-koreai titkosszolgálatok jelentették, hogy a szigorúan őrzött demarkációs vonal felett, a Kumgang-hegység lábánál az elvtársak feltűnően erőltetett tempóban építik a phenjani pártlapokban Imnamnak hívott hatalmas gátrendszert. A földrajzi viszonyok miatt a déliek tudták, hogy nem a villamosenergia-termelés növelése áll a nagyszabású építkezés mögött. A jelentések alapján már akkor gyanították, hogy a 3 milliárd tonna víz tárolására tervezett óriási gát a rossz minőségű beépített anyagok miatt bármikor környezetvédelmi katasztrófát okozhat.
1986 végén Csun Du Hwan dél-koreai elnök bejelentette, hogy országa 1987 februárjában megkezdi egy védőgát építését, és a dél-koreai parlament nyomban meg is szavazott 60 millió dollárt a munkálatok megkezdésére.
Amíg az észak-koreai kommunista rendszer a számtalan koncentrációs táborból odahurcolt politikai foglyok tízezreivel rendületlenül építette az Imnam gátat, addig a déli védgát terve a szöuli belpolitikai csatározások áldozatává vált. Csun kormánya az elődeihez hasonlóan korrupciós botrányokba keveredett, és Kim Jung Sam, az új elnök sikerrel győzte meg a parlamenti képviselőket, hogy a fenyegetettségre való hivatkozás káros hatással van a két Korea közötti kapcsolatokra, és teljesen alaptalan a félelem a szándékosan előidézett északi árvíztől. A történelem végül nem a szebb jövőben reménykedő dél-koreai elnököt igazolta, de akkor a déli duzzasztógát építését felfüggesztették, és az ügy kivizsgálására létrehozott Board of Audit and Inspection nevű vizsgálóbizottság jelentése alapján a dél-koreai kormány 1993-ban véglegesen leparancsolta a munkagépeket a Béke-gát félbehagyott építkezéseiről.
Az északiak a gátháborúban elért pirruszi győzelemtől megittasodva – még a saját gátjuk befejezése előtt – 2001-ben és 2002-ben elárasztották a déli országrész határmenti településeit, arra emlékeztetve a világot, hogy a népi demokráciában az árvíz is oda folyik ahova a munkásosztály akarja, és Ázsiában nem hogy a hidegháborúnak nincs vége, de a véres koreai háborút lezáró békeegyezményt sem írták még alá. Lenin, Sztálin és Mao észak-koreai követői végül 2003-ban befejezték a 710 méter széles, 121 méter magas és 2,62 millárd tonna víz tárolására alkalmas Imnam gátrendszer építését, és az ünnepélyes átadás után a szocialista építőbrigádok életben maradt tagjai vidám munkásmozgalmi nótákat dúdolva visszavonultak a gulágok szögesdrótjai mögé.
A koreai félszigeten a katonai feszültség továbbra sem enyhült, és az észak-koreai néphadsereg harcra kész katonái az ülőkád nagyságú, szovjet gyártmányú tányérsapkák árnyékában a mai napig távcsövekkel pásztázzák a demarkációs vonal környékén homokba gereblyézett taposóaknákat. A gátversenyben hátrányba került szöuli kormány és az amerikai-dél-koreai katonai vegyesbizottság tisztjei pedig egyre növekvő aggodalommal tanulmányozták az amerikai műholdak és a pilóta nélküli kémrepülőgépek által küldött fényképeket.
A képek alapján hamar kiderült, hogy az elkapkodott és nem megfelelő földmunkálatok miatt a hegy lábánál a talajerózió felgyorsult, és az építkezés befejezése után jelentkező egyéb műszaki hibák miatt az egész északi gátkomplexum a déliekre nézve a szó szoros értelmében életveszélyessé vált. A tavaly júniusban hivatalba lépett Li Hae Csan vezette szöuli kormány félve az újabb északi gátszakadástól, idén október végére villámgyorsan befejezte az északival teljesen azonos nagyságú Béke-gát építését.
„Számítógépes vizsgálatok alapján kijelenthetem, hogy abban az esetben, ha az Imnam gát átszakad, akkor az átözönlő víz nagy részét az új Béke-gát felfogja, és az esetleg tovább rohanó ár pedig a Paro-tóba és a Béke-gát alatti Hwacheon-gát víztárolóiba kerül, így nekünk már nem kell aggódnunk az északi gátrendszer műszaki hibái miatt„ – nyugtatta meg a dél-koreai közvéleményt Cseon Bjung Szung, a környezetvédelmi minisztérium vízügyi igazgatója.
Forrás: Yonhap, Joong Ang Daily, The Seoul Times, Ministry of Construction & Transportation, Korea Water Resources Corporation, Civil Engineering Database
Gonzalo García
Raúlhoz hasonlítják, „betegnek” tartják – íme, a Real Madrid legújabb csodafegyvere
