Fabricius Gábor: Narancs és vörös

Fabricius Gábor a Republic of Art kreatív igazgatója: Először is itt van az új arculat. Narancssárga, új tipográfia, egyszerű szlogen. A „polgári” címke helyett ismét előjött a „jövő”, amibe igencsak sok médiaforintot invesztáltak a számukra sikertelen választáskor. A „jövő” tehát még nem elkopott kártya szerintük, és azt hiszem, nehéz is lesz elkoptatni, mert ha már a jövő sem fog semmit jelenteni, akkor aukción árverezhetjük el az önképünket. Emiatt is illene finoman bánni ezzel a szóval, de ez egy külön ügy.
A narancs – az angol színkutató és kolorista J. Itten pszichológiai munkájából kiderül – a legenergizálóbb szín. (Csak annak alátámasztására, hogy szerintem valóban nincs semmi a véletlenre bízva.) Szemben a vörössel, amely a leguralkodóbb, emellett „intenzív”. Egyébként az sem véletlen, hogy a kórházak a leginkább nyugtató, világoszöld színre vannak festve. A narancs tehát feldob, nem hagy nyugodni, míg a vörös szuggerál és elural. Viktor a hagyományokhoz híven a narancsot hozta elő, de olyan erővel, hogy a párt – vagy szövetség, mára már nem is tudom – minden elemében megtalálható. A narancs pötty versenyez a vörös négyzettel. Komoly geometriai feladat, kedves politikusok. Ott van azután az új tipográfia. A fiatalos lázadás graffitije helyett egy unalmas, de jól olvasható, senkinek sem testidegen (tömegekre gondolok) felirat van a pötty közepén. Lehetne szupermarketlánc-embléma, de kutyakozmetika vagy akár fodrászat is, sőt nekem valamiért a pékség is bevillant. Szinte látom magam előtt a plazában egy kávézó műanyag, világító cégérét, amelyen messziről világít a szó: „Fidesz”. Fidesz, friss kávé – energia egész napra. Érted… a narancs energizál. Na, szóval ilyen ez az új arculat. Az „Utánam!” pedig tökéletesen fedi ezt az üzenetet. Idd meg a vizuális kávét, és gyerünk. Még mindig azt gondolom, hogy semmi sincs a véletlenre bízva. Kíváncsi vagyok mikor kerülnek elő a narancsszínű bögrék.

(Magyar Hírlap, 2005. november 9.)