Ma is áll még egy pellengér a Dunántúlon

A pellengér, vagy a szégyenkő emléke mind a mai napig fellelhető a szókincsünkben például a „kipellengérezi” kifejezésben, amely valakinek a negatív, megalázó kifigurázására vonatkozó szófordulat. A középkorban, illetve a korai újkorban a pellengérre állítás mint sajátos büntetési nem széles körben elterjedt volt egészen Mária Terézia XVIII. századi büntetőjog-reformjáig, illetve II. József, a „kalapos király” uralkodásáig, aki rendeleti úton betiltotta a középkori eredetű büntetési nemeket, köztük a megszégyenítő büntetésként alkalmazott pellengérre állítást is. Ha azonban azt gondolnánk, hogy ezzel mindörökre véget is ért a pellengérre állítás gyakorlata bizony tévedünk; Magyarországon ugyanis a XX. század derekán használták utoljára az egyetlen egy, köztéren fennmaradt pellengért.

A középkorban és a korai újkorban gyakran alkalmazták a megszégyenítő büntetéseket Forrás: Tienda Medival

A pellengért általában a fő-, vagy piactereken állították fel  Fotó: Picasa / Compitation of Pillories

 Pellengérre többnyire a kisebb bűnök elkövetőit állították; így többek között a mások becsületét aljas indokból megsértő személyeket, az alaptalanul rágalmazókat, vádaskodókat, a káromkodókat, a garázdákat, továbbá a feslett, erkölcstelen életű asszonyokat, vagy a kisebb lopásokban bűnösnek talált vétkeseket. 

A pellengérre ítélteket a városi poroszló vagy a hóhér kötözte a szégyenkőhöz. 

A pellengérre állított bűnös megszégyenítésére további eszközöket is alkalmaztak. Ilyen volt például a disznó vagy szamárfej-álarc, ami azonban nem takarta el teljesen az elítélt arcát, hogy a nép számára felismerhető maradjon a bűnös. 

                A pellengérre állított fejére időnként disznó vagy szamár álarcot húztak                               Forrás: Science Source

Szintén gyakran előfordult, hogy a tolvajlás miatt pellengérre állított elkövető nyakába akasztották, vagy pedig mellé tették az ellopott tárgyat. Az erkölcstelen asszonyok fejére szénából fonott koszorút helyeztek, vagy kocsikenőccsel kenték be arcukat, amelyre tollakat szórtak. 

A büntetés végrehajtása nyilvános volt, amelynek megszemlélésére összegyűlt a város apraja-nagyja. 

(A középkorban és a korai újkorban a nyilvános kivégzések vagy más büntetések végrehajtása valóságos népünnepélynek számított.) 

A középkorban a büntetések nyilvános végrehajtása valóságos népünnepélynek számított  

Gyakran előfordult, hogy a bűnöst a pellengérre állításon kívül megvesszőzésre is ítélték, ilyen esetben a pellengérhez kötözött személyt a hóhér jó alaposan megpálcázta. 

A bűnösnek a magisztrátus által meghatározott ideig kellett a pellengéren állnia, kitéve magát a tömeg gúnyolódásának. A pellengérre kötözött elítélteket gyakran leköpdösték, vagy rohadt gyümölccsel, illetve záptojással is megdobálták.

A kipellengérezetteket szokás volt leköpdösni és                rohadt gyümölccsel megdobálni                  Fotó: Stocks and Pillories

 Akit a szégyenkőhöz kötöttek, az elvesztette a becsületét és a jogait is, így például nem válhatott egyetlen céh tagjává sem. 

Ha letelt a pellengérre állítás bírák szabta ideje, az ezt követő aktus a kiseprűzés volt; a becsületét elvesztett és a településen többé nem kívánatos bűnöst miután eloldották a pellengérről, a poroszló vagy a hóhér a tömegtől kísérve kivezette a városból, vagyis képletesen kiseprűzte onnan.

Még a XX. században is működött

A régi, középkori eredetű feudális büntetőjog felszámolása a XVIII. század második felében kezdődött el. Az 1780-ban trónra lépett II. József császár számos reformot vezetett be, ami komoly változást hozott a büntetőjogban is. II. József rendeleti úton eltörölte a tortúra, a kínvallatás alkalmazását, és számos középkori eredetű büntetési nemet betiltott. 

II. József császár rendeltben tiltotta be a megszégyenítő büntetések alkalmazását   Fotó: Wikimedia Commons/Anton von Maron

A császári rendelet a pellengér és a kaloda betiltására is kiterjedt ami miatt a legtöbb településen leszerelték, illetve elbontották a pellengéreket. A XIX. században elindult polgárosodási folyamat, főleg az 1848-as áprilisi törvényeket követően, illetve az 1867-es kiegyezés után széles körű modern büntetőjogi reformok egész sorával járt együtt, 

ezek pedig teljesen felszámolták a régi, feudális eredetű büntetéseket. 

Az 1878. évi V. törvénycikk, a magyar jogtörténet első, minden szempontból világszínvonalú büntető törvénykönyve -ami Csemegi Károly jogászprofesszor nevéhez fűződik-, már a ma is érvényes korszerű büntetőpolitikai jogelvek talaján állt. 

                     Csemegi Károly jogászprofesszor, az első modern büntetőkódex megalkotója                                   Fotó: Wikimedia Commons

A múlt árnyéka azonban messzire nyúlt és a reformok ellenére is akadt egy település Magyarországon, ahol állva maradt a pellengér. Az északnyugat-dunántúli településen, Fertőrákoson ma is megtekinthetjük a régi idők e sajátos reliktumát. 

A feudális korban Fertőrákos püspöki privilégiumként kapta meg az önálló bíráskodás és a pellengérállítás jogát. 

1630-ban új földalatti börtönt építettek a piactér alatt, és e felett állították fel a kőből készült hasáb formájú pellengért, amelynek hengeres csúcsát egy gúla díszíti. 

A fertőrákosi pellengér archív fotón   Fotó: Pinterest

Az újonnan létesített tömlöc és a pellengér felett egyaránt a községi elöljáróság rendelkezett; a magisztrátus döntése alapján elítélt bűnösöket a poroszlók kapitánya vagy a börtön cellájába csukta, vagy pedig a pellengérre állíttatta. Fertőrákoson a pellengér azonban nem csak a múlt műemlékeként élte túl az elmúlt két évszázadot.

                   A feslett asszonyok is gyakran a pellengérre kerültek                             Fotó: Science Source

 A korábbi tiltások ellenére a középkori eredetű megszégyenítő eszközt ugyanis egy-egy alkalommal még a modern időkben is alkalmazták. Kevéssé ismert, hogy a fertőrákosi pellengér még a XX. században is működött. 1912-ben egy házasságtörő asszonyt állítottak a település sokat látott pellengérére. Az 1930-as években pedig egy szomszédos községből származó és tetten ért kukoricatolvaj elmélkedhetett a pellengéren állva azon, hogy érdemes volt-e meglátogatnia Fertőrákost. 

Ma is áll a fertőrákosi pellengér  Fotó: Ferő Tó

Akármilyen hihetetlenül is hangzik, a fertőrákosi pellengért 1946-ban használták utoljára az eredeti céljaira. Ekkor egy krumplitolvajt állítottak közszemlére a szégyenkőre. Ha valaki Fertőrákoson jár, a Fő utca 139. szám alatt álló községháza előtt ma is megtekintheti Magyarország egyetlen fennmaradt köztéri pellengérét.

A pellengért, és a kalodát mint megszégyenítő büntetőeszközt:

• Magyarországon a XIII. században alkalmazták először,
• de csak a XVI. századtól alkalmazták szélesebb körben,
• amelynek használatát II. József császár tiltott be az 1780-as években,
• de ennek ellenére Magyarország utolsó, Fertőrákoson fennmaradt közéri pellengérét,
• még a XX. században is használták, utoljára 1946-ban.