Naplemente után, mint mindennap, 2003. október 8-án is nagy volt a forgalom a Niger folyó deltája körül. A nigériai partok közelében, az Atlanti óceán nemzetközi vizein várakozó olajcsempészbandák tartályhajói a korrupt helyi hatalmasságok jelzésére vártak. A gyors motorcsónakkal érkező futár intésére aztán behúztak a folyó deltája körüli vizekre, és a megcsapolt nigériai olajvezetékekből lopott nyersolajjal feltöltve gyorsan igyekeztek minél előbb a nemzetközi vizekre kijutni. Ezen a szélmentes, szép estén azonban az udvariatlan módon, bejelentés nélkül érkező nigériai haditengerészet hajói kihalászták a nagy kavalkádból a panamai zászló alatt közlekedő, görög tulajdonban levő, a kapitánnyal együtt 12 orosz, 2 román és 1 grúz nemzetiségű tengerésszel hajózó African Pride (Afrikai büszkeség) nevű olajszállító tankert.
Valerij Pahomov kapitány nem esett kétségbe, és a korrupciómentes szocializmusban felnőtt, sokat tapasztalt volt ifjúkommunista azonnal tudta, hogy mi a teendő: fejenként egymillió nigériai nairát (körülbelül 7500 dollár) ajánlott a rohamcsapatot vezető három villogó szemű, fekete bőrű katonatisztnek arra az esetre, ha nem figyelnek oda, amíg az emberei a Guineai-öbölbe engedik a 11,3 tonna, a szabadpiacon 2 600 000 dollárt érő szállítmányt, és helyére tengervizet szivattyúznak fel a tartályokba. A Pahomov kapitányéhoz hasonló, korrupciómentes övezetből érkezett nigériai katonák azonban kevesellték az összeget, és a hajót a közeli kikötőbe kísérték.
Később a 15 tengeri szerencsevadászt a nigériai hatóságok olajcsempészés vádjával a minden higiéniai igényt kielégítő, tiszta és világos helyi börtönbe csukták. Az Afrikai büszkeség csapdába került személyzete az elkövetkező hónapok alatt nem sokat unatkozott, mert felváltva kellett őket a szintén remekül felszerelt helyi kórházba vinni malária és egyéb, súlyos trópusi betegségek gyanújával. Az egészségügyi intézménybe került románok erősen nehezményezték, hogy a kórházi dolgozók közül senki sem beszéli a román nyelvet, de felmérve a helyi erőviszonyokat, végül is nem vertek meg senkit.
Oroszországban a Kreml és a moszkvai külügyminisztérium hónapokig nem tett semmit állampolgárainak kiszabadítása érdekében. Az elkeserítő helyzet csak akkor változott meg, amikor a kétségbeesett hozzátartozók éhségsztrájkba kezdtek, és az ismét régi, szocialista módon megregulázott, a hatalmat gerinctelenül és gátlástalanul kiszolgáló, jól fizetett pártújságíró szakemberek segítségével irányított orosz sajtóban az esetről pár soros kis cikkek jelentek meg. Egy-két, még kisebb-nagyobb függetlenséggel rendelkező orosz hírügynökség, valamint az orosz ortodox egyház felemlegette a jobb sorsukat a mocskos börtönben váró szerencsétlen matrózok évek óta megoldatlan helyzetét. (Az akkori orosz tudósítások szerint a rokonok az elviselhetetlen nigériai börtönviszonyok miatt éhségsztrájkoltak – a szerk.)
Valerij Pahomov kapitány és emberei a kiszabadításáért a legtöbbet Ara Abramjan, az oroszországi örmények szervezetének vezetője tette. Az ENSZ és az UNESCO félhivatalos megbízottjaként tevékenykedő Abramjan minden követ megmozgatott a szerencsétlen hajósok kiszabadítása érdekében. Ügyvédeket fogadott, tartotta a kapcsolatot a moszkvai külügyminisztériummal és a lagosi orosz nagykövetség munkatársaival, és tevékenységével nemzetközi figyelmet biztosított a nagy nehezen elkezdődött bírósági eljárásnak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy még nem tisztázott az a cseppet sem mellékes körülmény, hogy a hajót az olajlopások miatt felbőszült nigériaiak a saját partmenti hullámaikon, vagy pedig azon túl, a jogilag már nemzetközinek tekintett vizeken tartóztatták fel.
Jellemző a nigériai állapotokra, hogy a hajót a lagosi kikötőben a hadsereg különleges egységei őrizték, de ennek ellenére a tanker tavaly januárban egy enyhén ködös reggelen köddé vált, és egyszerűen eltűnt a kikötőből. Az újságokban „nemzeti szégyennek” nevezett eset után indított vizsgálat és a haditörvényszéki tárgyalás három, magát ártatlannak valló tisztet, Babatunde Kolawolét, Francis Agbitit és Anthonio Bob-Manuelt bűnösnek találtak, mert a gyanú szerint eladták a hajót az olcsó óceánjárókra mindig éhes orgazdáknak. Az oroszokat védő ügyvédek szerint az Afrikai büszkeség pár hét múlva már új legénységgel feltöltve, büszkén szelte a habokat az Egyesült Arab Emirátusokhoz tartozó vizeken.
A pert vezető bíró végül váltságdíj ellenében szeptemberben szabadon engedte és a lagosi orosz kereskedelmi képviselet épületében házi őrizet alá helyezte a sokat megélt matrózokat, de az útlevelüket a következő döntésig visszatartotta. Ez a következő döntés december 14-ig váratott magára, mikor a nigériai igazságügyi minisztérium az oroszokkal olyan vádalkut kötött, hogy ha a 12 tengerész beismeri az illegális olajbirtoklás bűncselekményét, akkor fejenként 6 hónap felfüggesztett börtönnel megúszhatják a dolgot. Ez a gyakorlatban az azonnali szabadon engedést és az országból való várva várt kiutasítást jelentette, mert a fiúk a per előtti, 23 hónapig tartó fogvatartásukkal már kiérdemelték, hogy a hazafelé tartó repülőgéphez kísérjék őket.
December 20-án végre megérkezett a nigériai főváros repülőterére a friss moszkvai levegő után évek óta vágyakozó orosz különítmény, de a fáradtan mosolygó szláv arcokról hamar lefagyott a mosoly. A szellemes és a jópofa ötletekből soha ki nem fogyó nigériaiak most azt találták ki, hogy Pahomov és csapata azért nem hagyhatja el az általuk minden bizonnyal megkedvelt afrikai országot, mert időközben lejárt a vízumuk.
Ezt a tényt sem Ara Abramjan, sem a magukba roskadt tengerészek nem tagadhatták le, így nem maradt más választás, mint hogy az örmény (védenceit a reptéren hagyva) ismét harcba indult. Alig egyheti vitatkozás, több tucat telefon- levél- fax- és e-mail üzenet után a gépük végre a levegőbe emelkedhetett. Az oroszok kedden megérkeztek Londonba, ahonnan az Aeroflot 248-as járatával helyi idő szerint szerda reggel fél hatkor leszálltak az álmaik netovábbját jelentő seremetyevói repülőtérre.
A repülőgépból kilépő, egzotikus afrikai konyhától erősen lesoványodott tengeri harcosokat a fogvacogtató moszkvai hidegben a reményeiket soha fel nem adó rokonok és kevés számú, egyelőre még a posztján dolgozó újságíró harsány kiabálása és néhány csokor, rosszízű szocialista plakátokat idéző, vörös szegfű fogadta.
Az A4-es papírlapokról felolvasott, előre megírt, rögtönzött beszédekben köszönetet mondtak – sorrendben természetesen először – a kiszabadításukért fáradhatatlanul küzdő Putyin elnöknek, az értük tigrisként harcoló orosz külügyminisztérium és diplomaták sokaságának, a nigériai orosz nagykövetség és kereskedelmi képviselet gárdájának, az orosz ortodox egyház vezetőinek és a „média minden lelkes dolgozójának”.
Az Itar-TASZSZ által szervezett sajtótájékoztatón a megfáradt arcú Abramjan kijelentette, hogy „a matrózok hazatérése az egész orosz társadalom győzelme”, és a hirtelen lemerevedett és a szégyentől vörössé váló külügyminisztériumi képviselő mellett ülve véletlenül azt is kikotyogta, hogy neki kellett kifizetnie a repülőjegyeket a nincstelen matrózok részére. Mondókája végén reményét fejezte ki, hogy most már Krasznodar, Asztrahan és Sztavropol helyi hatóságai is segíteni fognak a matrózoknak. II. Alekszej pátriárka délelőtt fél tízkor fogadta a híressé vált olajipari munkásokat, és utána minden tengerész hazaindult a családjához.
A híradások nem szóltak a két román és a grúz tengerész sorsáról. Abramjan szerint „elképzelhető, hogy Oroszország a történtek miatt jogi lépéseket fog tenni a Nigériai Köztársaság ellen”, és a matrózok is – többek között az elmaradt munkabérükért – be akarják perelni a görög tulajdonost és az Azora Service vállalatot.
A 128 millió lakosú Nigéria az afrikai kontinens legnagyobb olajkitermelő országa. Az internet segitségével elkövetett pénzügyi csalások terén vitathatatlanul világelső ország mai kormányának szerény becslése szerint a jól szervezett bűnbandák, a helyi kiskirályok és a nagyhatalmú törzsfőnökök az évente kitermelt nyersolaj több mint 10 százalékát, mintegy napi 250 ezer hordó (!) olajat csapolnak le és lopnak el a távvezetékekből, s értékesítenek készpénzért a nemzetközi feketepiacon.
Forrás: CNN International, Fox News Channel, Itar-TASZSZ, Interfax, AP
origo.hu
Ennyit keres egy mérnök Magyarországon
