Afrikai büszkeség orosz csempészekkel panamai zászló alatt

Több mint 23 hónap börtön és háziőrizet után a nigériai hatóságok szabadon bocsátották az olajcsempészéssel vádolt orosz tengerészeket.

Jack Corn
2005. 12. 29. 7:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Naplemente után, mint mindennap, 2003. október 8-án is nagy volt a forgalom a Niger folyó deltája körül. A nigériai partok közelében, az Atlanti óceán nemzetközi vizein várakozó olajcsempészbandák tartályhajói a korrupt helyi hatalmasságok jelzésére vártak. A gyors motorcsónakkal érkező futár intésére aztán behúztak a folyó deltája körüli vizekre, és a megcsapolt nigériai olajvezetékekből lopott nyersolajjal feltöltve gyorsan igyekeztek minél előbb a nemzetközi vizekre kijutni. Ezen a szélmentes, szép estén azonban az udvariatlan módon, bejelentés nélkül érkező nigériai haditengerészet hajói kihalászták a nagy kavalkádból a panamai zászló alatt közlekedő, görög tulajdonban levő, a kapitánnyal együtt 12 orosz, 2 román és 1 grúz nemzetiségű tengerésszel hajózó African Pride (Afrikai büszkeség) nevű olajszállító tankert.

Valerij Pahomov kapitány nem esett kétségbe, és a korrupciómentes szocializmusban felnőtt, sokat tapasztalt volt ifjúkommunista azonnal tudta, hogy mi a teendő: fejenként egymillió nigériai nairát (körülbelül 7500 dollár) ajánlott a rohamcsapatot vezető három villogó szemű, fekete bőrű katonatisztnek arra az esetre, ha nem figyelnek oda, amíg az emberei a Guineai-öbölbe engedik a 11,3 tonna, a szabadpiacon 2 600 000 dollárt érő szállítmányt, és helyére tengervizet szivattyúznak fel a tartályokba. A Pahomov kapitányéhoz hasonló, korrupciómentes övezetből érkezett nigériai katonák azonban kevesellték az összeget, és a hajót a közeli kikötőbe kísérték.

Később a 15 tengeri szerencsevadászt a nigériai hatóságok olajcsempészés vádjával a minden higiéniai igényt kielégítő, tiszta és világos helyi börtönbe csukták. Az Afrikai büszkeség csapdába került személyzete az elkövetkező hónapok alatt nem sokat unatkozott, mert felváltva kellett őket a szintén remekül felszerelt helyi kórházba vinni malária és egyéb, súlyos trópusi betegségek gyanújával. Az egészségügyi intézménybe került románok erősen nehezményezték, hogy a kórházi dolgozók közül senki sem beszéli a román nyelvet, de felmérve a helyi erőviszonyokat, végül is nem vertek meg senkit.

Oroszországban a Kreml és a moszkvai külügyminisztérium hónapokig nem tett semmit állampolgárainak kiszabadítása érdekében. Az elkeserítő helyzet csak akkor változott meg, amikor a kétségbeesett hozzátartozók éhségsztrájkba kezdtek, és az ismét régi, szocialista módon megregulázott, a hatalmat gerinctelenül és gátlástalanul kiszolgáló, jól fizetett pártújságíró szakemberek segítségével irányított orosz sajtóban az esetről pár soros kis cikkek jelentek meg. Egy-két, még kisebb-nagyobb függetlenséggel rendelkező orosz hírügynökség, valamint az orosz ortodox egyház felemlegette a jobb sorsukat a mocskos börtönben váró szerencsétlen matrózok évek óta megoldatlan helyzetét. (Az akkori orosz tudósítások szerint a rokonok az elviselhetetlen nigériai börtönviszonyok miatt éhségsztrájkoltak – a szerk.)

Valerij Pahomov kapitány és emberei a kiszabadításáért a legtöbbet Ara Abramjan, az oroszországi örmények szervezetének vezetője tette. Az ENSZ és az UNESCO félhivatalos megbízottjaként tevékenykedő Abramjan minden követ megmozgatott a szerencsétlen hajósok kiszabadítása érdekében. Ügyvédeket fogadott, tartotta a kapcsolatot a moszkvai külügyminisztériummal és a lagosi orosz nagykövetség munkatársaival, és tevékenységével nemzetközi figyelmet biztosított a nagy nehezen elkezdődött bírósági eljárásnak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy még nem tisztázott az a cseppet sem mellékes körülmény, hogy a hajót az olajlopások miatt felbőszült nigériaiak a saját partmenti hullámaikon, vagy pedig azon túl, a jogilag már nemzetközinek tekintett vizeken tartóztatták fel.

Jellemző a nigériai állapotokra, hogy a hajót a lagosi kikötőben a hadsereg különleges egységei őrizték, de ennek ellenére a tanker tavaly januárban egy enyhén ködös reggelen köddé vált, és egyszerűen eltűnt a kikötőből. Az újságokban „nemzeti szégyennek” nevezett eset után indított vizsgálat és a haditörvényszéki tárgyalás három, magát ártatlannak valló tisztet, Babatunde Kolawolét, Francis Agbitit és Anthonio Bob-Manuelt bűnösnek találtak, mert a gyanú szerint eladták a hajót az olcsó óceánjárókra mindig éhes orgazdáknak. Az oroszokat védő ügyvédek szerint az Afrikai büszkeség pár hét múlva már új legénységgel feltöltve, büszkén szelte a habokat az Egyesült Arab Emirátusokhoz tartozó vizeken.

A pert vezető bíró végül váltságdíj ellenében szeptemberben szabadon engedte és a lagosi orosz kereskedelmi képviselet épületében házi őrizet alá helyezte a sokat megélt matrózokat, de az útlevelüket a következő döntésig visszatartotta. Ez a következő döntés december 14-ig váratott magára, mikor a nigériai igazságügyi minisztérium az oroszokkal olyan vádalkut kötött, hogy ha a 12 tengerész beismeri az illegális olajbirtoklás bűncselekményét, akkor fejenként 6 hónap felfüggesztett börtönnel megúszhatják a dolgot. Ez a gyakorlatban az azonnali szabadon engedést és az országból való várva várt kiutasítást jelentette, mert a fiúk a per előtti, 23 hónapig tartó fogvatartásukkal már kiérdemelték, hogy a hazafelé tartó repülőgéphez kísérjék őket.

December 20-án végre megérkezett a nigériai főváros repülőterére a friss moszkvai levegő után évek óta vágyakozó orosz különítmény, de a fáradtan mosolygó szláv arcokról hamar lefagyott a mosoly. A szellemes és a jópofa ötletekből soha ki nem fogyó nigériaiak most azt találták ki, hogy Pahomov és csapata azért nem hagyhatja el az általuk minden bizonnyal megkedvelt afrikai országot, mert időközben lejárt a vízumuk.

Ezt a tényt sem Ara Abramjan, sem a magukba roskadt tengerészek nem tagadhatták le, így nem maradt más választás, mint hogy az örmény (védenceit a reptéren hagyva) ismét harcba indult. Alig egyheti vitatkozás, több tucat telefon- levél- fax- és e-mail üzenet után a gépük végre a levegőbe emelkedhetett. Az oroszok kedden megérkeztek Londonba, ahonnan az Aeroflot 248-as járatával helyi idő szerint szerda reggel fél hatkor leszálltak az álmaik netovábbját jelentő seremetyevói repülőtérre.

A repülőgépból kilépő, egzotikus afrikai konyhától erősen lesoványodott tengeri harcosokat a fogvacogtató moszkvai hidegben a reményeiket soha fel nem adó rokonok és kevés számú, egyelőre még a posztján dolgozó újságíró harsány kiabálása és néhány csokor, rosszízű szocialista plakátokat idéző, vörös szegfű fogadta.

Az A4-es papírlapokról felolvasott, előre megírt, rögtönzött beszédekben köszönetet mondtak – sorrendben természetesen először – a kiszabadításukért fáradhatatlanul küzdő Putyin elnöknek, az értük tigrisként harcoló orosz külügyminisztérium és diplomaták sokaságának, a nigériai orosz nagykövetség és kereskedelmi képviselet gárdájának, az orosz ortodox egyház vezetőinek és a „média minden lelkes dolgozójának”.

Az Itar-TASZSZ által szervezett sajtótájékoztatón a megfáradt arcú Abramjan kijelentette, hogy „a matrózok hazatérése az egész orosz társadalom győzelme”, és a hirtelen lemerevedett és a szégyentől vörössé váló külügyminisztériumi képviselő mellett ülve véletlenül azt is kikotyogta, hogy neki kellett kifizetnie a repülőjegyeket a nincstelen matrózok részére. Mondókája végén reményét fejezte ki, hogy most már Krasznodar, Asztrahan és Sztavropol helyi hatóságai is segíteni fognak a matrózoknak. II. Alekszej pátriárka délelőtt fél tízkor fogadta a híressé vált olajipari munkásokat, és utána minden tengerész hazaindult a családjához.

A híradások nem szóltak a két román és a grúz tengerész sorsáról. Abramjan szerint „elképzelhető, hogy Oroszország a történtek miatt jogi lépéseket fog tenni a Nigériai Köztársaság ellen”, és a matrózok is – többek között az elmaradt munkabérükért – be akarják perelni a görög tulajdonost és az Azora Service vállalatot.

A 128 millió lakosú Nigéria az afrikai kontinens legnagyobb olajkitermelő országa. Az internet segitségével elkövetett pénzügyi csalások terén vitathatatlanul világelső ország mai kormányának szerény becslése szerint a jól szervezett bűnbandák, a helyi kiskirályok és a nagyhatalmú törzsfőnökök az évente kitermelt nyersolaj több mint 10 százalékát, mintegy napi 250 ezer hordó (!) olajat csapolnak le és lopnak el a távvezetékekből, s értékesítenek készpénzért a nemzetközi feketepiacon.

Forrás: CNN International, Fox News Channel, Itar-TASZSZ, Interfax, AP

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.