Der Standard (derstandard.at)
A bal-liberális osztrák napilap az orosz gázmonopólium terjeszkedési stratégiájával foglalkozik. Moldávia az eddigi 80 helyett 110 dollárt fog fizetni a gáz 1000 köbméteréért. A megállapodás azonban csak az első negyedév végéig érvényes, ezt követően a Gazprom újra megvizsgálja az árakat. Az orosz konszern azt tervezi, hogy 50 százalék plusz egy részvényes csomagját a moldáviai-orosz gázszállítási konzorciumban 75 százalékra emelje.
Amennyiben nem tudnak megállapodni, akkor a Gazprom január 1-től visszamenőleg 160 dollárra emelné a gáz árát. A régi 54 dolláros ár már csak Fehéroroszország és Örményország számára érvényes. De nekik is csak április 1-ig, ekkortól kezdve azonban a lojális szövetségeseknek is 110 dollárt kell fizetniük. (A fehéroroszországi választásokat március 26-án tartják – K.L.) Jereván már alternatív beszerzési forrásokat után tájékozódik Iránban.
Azt a kérdést máig nem sikerült pontosan tisztázni, hogy január 4-én kinek is engedte át a Gazprom az igencsak nyereséges üzletet, nevezetesen 56 milliárd köbméter közép-ázsiai gáz Ukrajnába és 17 milliárd köbméter orosz gáz Nyugat-Európába történő szállítását. A Svájcban bejegyzett szállítási konzorcium, a RosUkrEnergo (RUE) felét a Gazprombank tartja kézben, mely most a részesedését a Gazpromnak kívánja átadni. A bank részesedést vásárol a Dresdner Bankban, s velük a Gazprom nem kívánja a RUE-ból származó zsíros bevételeket megosztani. Az azonban továbbra is homályban marad, hogy a Gazprom miért engedi át a RUE felét az osztrák Raiffeisen Investment-nek (RIAG).
Arról számos spekuláció jelent meg, hogy valójában ki állhat-e részesedés hátterében. A találgatások a szervezett bűnözéstől egészen Putyin hivatalának helyettes vetőjéig, Igor Secsinig terjedtek. A legújabb változat szerint a háttérben az ukránok állnak. Az ukrán gáztársaság, a Naftogaz Ukrainy (NU) már hosszabb ideje eredménytelenül próbálkozik a RIAG részesedésének megszerzésével.
Gazprom közeli forrásból annyi szivárgott ki, hogy az NU-nak ugyan hiányzik a pénze, de már amúgy is a Naftogaz-struktúrák állnak a RIAG részesedés mögött, s így a RUE -sztalékból finanszírozható a vásárlás, amivel egyúttal végre legalizálnák a RosUkrEnergo ellenőrzését is.
Az orosz-ukrán RUE üzlet átlátható – idézik egy volt Gazprom munkatárs álláspontját –, de csak az elnök környezete számára.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Mario Vargas Llosa az új bolíviai elnök, Evo Morales által ápolt indián kultuszról és ennek várható következményeiről ír. A világhírű író szerint most Latin-Amerika visszahull a származás ideológiájához és a baloldali romantikus divat keretében már egy fordított, fehérek elleni rasszizmus hulláma érzékelhető.
Latin-Amerika problémáit az etnikumok és bőrszínek hálózatába erőszakolni – miként azt a demagógok teszik – teljesen felelőtlen. Azokat a buta előítéleteket, melyeket egyes magukat fehérnek nevező dél-amerikaiak fogalmaztak meg az indiánokkal szemben, most visszafordítják ellenük, és az indiánok hangoztatják. Isaac Humala, a két perui elnökjelölt apja a közelmúltban egy vacsoratársaságban arról beszélt, mi történne, ha gyermekei jutnának hatalomra. Peruban csak a „rézbőrűek” rendelkeznének teljes állampolgári jogokkal. A maradék – fehérek, feketék, sárgák – „bizonyos jogokkal rendelkező” személyek lennének. Ha egy „fehér” latin-amerikai ilyen ötlettel állna elő, akkor – jogosan – kísérné nemzetközi felháborodás nyilatkozatait – olvasható a cikkben.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Népvándorlás című vezércikkében foglalkozik a svájciak növekvő ellenszenvével a német vendégmunkásokkal szemben. Nem a vendégmunkás Gerhard Schröder, aki a svájciakat zavarja. Már a részmunkaidőben Zürichben foglalkoztatott egykori kancellár előtt is hallható volt a németek miatti csendes elégedetlenség. Most nem a nagy szomszéd leereszkedő-jótékonykodó stílusa, vagy az elismerés hiánya miatt panaszkodnak. Ma éppen az ellenkezője, a németek túlzott elismerése bizonytalanítja el a svájciakat. Hiszen ez egyre növekvő bevándorláshoz vezet. Schröder csak egy abból 12 ezer németből, aki tavaly a Rajnától délre talált magának munkát.
A svájciaknak sohasem okoztak problémát a gazdag nyugdíjasok vagy adóelkerülők mint Michael Schumacher vagy Boris Becker. Ők még kedvezményt is kapnak az adóhivataltól. Most azonban a jól képzett egyszerű emberek jönnek, akik sok munkahelyet csípnek el a svájciak elől. Léteznek már olyan klinikák, ahol a betegek már szinte teljesen német kézbe kerültek. Az orvosok után a fogorvosok morgolódnak, s érzékelhető az elégedetlenség az építészek és a professzorok között is. Legutóbb a szövetségi elnök, Moritz Leuenberger egy zürichi főiskolát kért fel az éves kormányzati fénykép elkészítésére, és még eme félhivatalos ajánlat alkalmával sem tudták megkerülni a német grafikusokat.
A világháborúk miatt elidegenedés ellenére a svájci gazdaságnak folyamatosan külföldiekre volt szüksége, akiket alacsony adókkal és kiváló életminőséggel csábítottak az országba. Hiszen a svájci gazdaság számára a hazai munkaerő tartalékok túlzottan kicsinek bizonyultak. A német bevándorlók egyrészt kívánatosak, másrészt a kétoldali viszony történelmi normalizálódásának részét képezik. De minden előny ellenére már a helvétek is lassan egy gazdaságilag újra megerősödő Németországot kívánnak maguknak.
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról