Néző László: Megbízható források szerint sokáig maga a vezérkar sem volt a teljes veszteség ismeretének birtokában. Akik viszont tudták, azt is tudták: az országos gyász, a nemzeti „katarzis” az ő hatalmukat is veszélyeztetné. Persze azok, akiknek az édesapjuk, a fiuk, a vőlegényük, a férjük nem jött haza, rádöbbentek a tragédiára, de a gyász megmaradt a kis parasztházak, munkáslakások falai között.
Aztán jött a német megszállás, majd az orosz, s a tragédia negyven évre elfelejtődött. A kommunista diktatúra idején sem volt ildomos erről beszélni, a „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereg renoméját féltették a százezernyi halál miatt. Pedig azt félteni nemigen kellett…
(Magyar Nemzet, 2006. január 12.)
lovarda
Lovagolni hívta a kiskorút, de inkább erőszakoskodott vele a lovardában
