Orbán Viktor beszéde a debreceni Fidesz nagygyűlésen

Kedves Barátaim!

Minden nemzet életében vannak különleges évek, olyan évek, amelyeket a nemzet nagy történelemkönyvébe vastag betűkkel jegyeznek be. Van olyan év, amelynek kezdetekor még nem tudható, nem sejthető, mivé is növi ki magát, milyen sorsfordítóvá válik. A magyarok sem sejthették 1848 vagy 1956 januárjában az előttük álló év számára új oldalat kell majd nyitni a nemzet naptárában.
Vannak évek, amelyek már januárban bizakodással, reménnyel töltenek el bennünket, várakozással teli izgalmat hoznak életünkbe. Ilyen volt az 1990-es és az 1998-as esztendő is. Ha nem is tudhattuk biztosan, a zsigereinkben talán mégis éreztük, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Mindannyian éreztük a változás illatát a levegőben és ösztöneink csalhatatlanul jelezték: hamarosan megmozdul a levegő, élénk szél járja át hazánkat és a fülledt, áporodott, elhasznált levegő helyett ismét friss, életerős fuvallat érkezik. Nem viharos, nem romboló, hanem életerős, bátorító és önbizalmat hozó. Olyan, amitől új erőre kap az ember, amitől új erőre kaphat egy ország. Éppen olyan erős, amilyenre szükség van. Olyan, amilyen a jó dolgokat megkíméli, a rossz dolgokat azonban kirepíti az ablakon, és olyan messzire fújja, hogy vissza sem találhatnak többé.
Ilyen évet remélünk, ilyen évet szeretnénk magunk és hazánk számára 2006-ban.
Azért jöttünk ma össze ilyen szép számban, hogy a nagy reményekkel várt 2006-os évet méltó módon indítsuk útjára. Az új év, a megújulás, az újjászületés, a nekirugaszkodás ideje, amikor új erőre kapunk, és új célokat tűzünk ki magunk elé. Engedjék meg, hogy mindannyiuknak, Debrecen város minden polgárának az elmúlt évnél sokkal boldogabb esztendőt kívánjak.
Bár szép, felemelő és új korszakot hozó évet remélünk, ez nem azt jelenti, hogy könnyű év előtt állunk. Az emberiség 2006-ban is olyan veszélyekkel néz szembe, amelyekre a mögöttünk hagyott esztendőkben nem talált megoldást. Régóta ismerjük ezeket az egész világot fenyegető veszélyeket, a mértékükkel is tisztában vagyunk, a világ vezetői régóta beszélnek róluk, hovatovább könyvtárnyi kötetet írtak ezekről, de ezen veszélyek elhárításában a világ vezetői nem jeleskedtek.


Magyarországnak új politikára van szüksége

Világméretű környezetpusztítás, kimerülő energiaforrások, egész Európára kiterjedő népességfogyás, Európa határainál feltorlódott bevándorlók, egzotikus, újfajta betegségek, és a legmakacsabb, régóta velünk élő, újra kiújuló régi betegség, a tömeges munkanélküliség.
Nekünk, magyaroknak is szembe kell néznünk ezekkel a világméretű gondokkal, ha a 2006-os esztendőt tervezgetjük és nekünk is meg kell találnunk saját válaszainkat ezekre a kérdésekre. Ahhoz, hogy megtalálhassuk a saját, magyar válaszainkat, valljuk be, hogy Magyarországon meg kell változnia a politikának.
Magyarországnak új politikára van szüksége. A mai alkalmatlan az előttünk álló kihívások megválaszolására. A mai politika ugyanis kioktat, dirigál és urizál. Ha nem értünk egyet vele, akkor orrunkra koppint, ledorongol. Még az is előfordul – 1990 óta először – hogy azt mondták nekünk, fogjuk be a szánkat.
A mostani politika a fejünkbe veri, hogy nagy a jólét, hogy dübörög a gazdaság, hogy soha nem éltünk olyan jól, mint éppen most. A fejünkbe veri, hogy bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország meg fél Európa.

A régi politikával nem megyünk sokra 2006-ban

Kedves Barátaim!

Ezzel a régi politikával nem megyünk sokra 2006-ban. Az új politika és az új kormányzás, amelyet mindannyian kívánunk hazánk számára ne valamilyen pártot tekintsen ellenfelének, hanem azokat a gondokat, amelyekkel a nemzet közössége szembesül. Az ellenzék-ellenes kormányzást és propagandát fel kell hogy váltsa az emberek érdekében történő kormányzás. Az új politika korszakában a verseny a választási kampány idejére kell hogy korlátozódjon. A politikusok dolga nem az lesz, két választás között is egymással versenyezzenek, hanem hogy elintézzék az emberek számára fontos ügyeket, védelmet, biztonságot nyújtsanak, elhárítsák az akadályokat, lehetőséget biztosítsanak a magyar polgárok kezdeményezéseihez. Akinek segítség kell, annak segítsen, akinek lehetőség kell, annak nyisson teret az új politika. Segítség és lehetőség. Ezt kell szem előtt tartanunk.
Vészes népességfogyás, növekvő számú bevándorló, aggasztó népegészség, növekvő munkanélküliség, pénzügyi kiszolgáltatottság, Európa legsebezhetőbb nemzetgazdasága, mára már kifizethetetlen megélhetési költségek. Ezek a 21. század magyar kihívásai. Nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, nekünk ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznünk, nem bújhatunk el nem dughatjuk homokba a fejünket, nem fordíthatunk hátat a ránk leselkedő veszélyeknek. Ezekkel a kihívásokkal akkor tudunk megbirkózni, ha válaszaink keresése során a 21. század felé indulunk majd. Az elmúlt négy évben Magyarország nem ezt tette, belefásult a 20. századba.
Reményeink szerint a 2006-os választások után az új politika lényege az összehangolás lesz. Állandó politikai verseny helyett együttműködést, az összehangolást, az összefogás irányát fogja majd hazánk követni.

A vadkapitalizmust le kell zárni, új korszakot kell nyitni

Az utolsó 15 év a magyarok számára a vadkapitalizmus politikáját hozta. Ez a vadkapitalizmus másfél évtizede volt, a korlátlan, a könyörtelen, a szabályozatlan, embertelen verseny másfél évtizede. És nem csak a gazdaságban, hanem a közéletben és a társadalmi élet minden területén. Az elmúlt másfél évtizedben mindannyian megtanulhattuk, mert mindannyian tapasztalhattuk, hogy a verseny a legjobbat hozza ki a természetből és a legrosszabbat hozza ki az emberekből.
Éppen ezért eljött az ideje, hogy a vadkapitalizmus korszakát Magyarországon egyszer és mindenkorra lezárjuk és új korszakot nyissunk. Új gazdaság, új állam, új politika kell.
A vadkapitalizmust szolgáló politika helyett emberséges Magyarországot szeretnénk építeni. Ha körülnézünk, láthatjuk, Európa maga mögött hagyta a vadkapitalista korszakot, és korlátlan versengés helyett létrehozta az Európai Uniót. Az Európai Unió alapeszméje az, hogy felismeri: a gazdaságnak a versenyre kell épülnie, de az együttműködés mégis a verseny fölé kerül. A leendő új magyar gazdaság alapgondolata is az kell hogy legyen, hogy a gazdaságnak a versenyre, a gazdaságpoltikának azonban az együttműködésre kell épülnie. Ha győztes van, vesztesnek is kell lennie és általában kevés győztesre mindig sok vesztes jut. Az együttműködésnek azonban mindenki lehet a nyertese, ezért magasabbrendű, ezért emberhez méltóbb az együttműködés a puszta versenynél. Ezért kell az együttműködés elvének kordában tartani a versenyt, ellenőrizni, kiegyensúlyozni a gazdaság működését.
Mi, magyarok néhány éve mégis a vadkapitalizmus bukott eszméjét követjük. Ideje továbblépni a 21. századba, ahol a munka és az együttműködés vihet bennünket előre. A 21. század legfőbb kihívása számunkra a biztonságos Magyarország megteremtése. Munka, otthon, család. Ez a félelem nélküli élet alapja. Ha ez a három dolog rendben van, az ember otthon érezheti magát a hazájában.
A biztonságos Magyarország az, ahol mindenkinek jár emberhez méltó élet. Emberhez méltó az élet akkor, ha a munka nem alamizsna, a nyugdíj nem segély, a saját otthon nem vágyálom, a tanulás nem kiváltság, az egészség nem üzlet és nem dönthetnek rólunk a megkérdezésünk nélkül. Ez az emberhez, a magyar emberhez méltó élet, amelyet szolgálni kell munkánkkal az előttünk álló esztendőkben.

Nagy a mostani választások tétje

Kedves Barátaim!

Hiszem, hogy az új év megadja azt a lehetőséget, hogy elinduljunk ezen az úton, hiszen 2006-ban választások lesznek.
Ha akarjuk, lezárhatunk egy időszakot, és megnyithatunk egy újat. 2006 a Változás éveként vonulhat majd be a magyar történelemkönyvekbe.
A mostani választások tétje tehát nagy, sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk. A tét valójában az, hogy az 21. század felé indulunk, vagy visszacsúszunk a 20. századba.
Aggodalomra bőséges okunk van: ha körülnézünk, azt látjuk, hogy ma rosszabbul élünk, mint korábban. Amiről a politikusok beszélnek, az szöges ellentétben áll azzal, amit a nap mint nap megtapasztalunk.

Magyarország legjobb erőforrása a munka

Kedves Barátaim!

Ami egy üzletember számára még megengedhető, azt egy ország vezetője számára nem feltétlenül az. Az országvezetők esetében az a minimum, hogy legyen bátorságuk őszintén elmondani, mi az igazság. A szembenézésnek és az őszinteségnek azonban nyomát sem látni a mai országvezetés háza táján. Mindannyian tudjuk, közhelyszámba megy, hogy Magyarország legjobb erőforrása a munka. Gyarmataink nincsenek, ásványkincseink is csekélyek, marad tehát a munka. A munkanélküliség veszedelmes méreteket ölt. Mindent egybevetve az mondhatjuk, hogy két megyényi embernek nincs biztos munkahelye, nincs biztos megélhetése.

Elválik egymástól a jólét és a munka

Egy becsületes világban a jólét természetes feltétele a munka, és a munka természetes feltétele a jólét. Ezzel szemben Magyarországon mára már szinte közmondássá vált, hogy becsületes munkából nem lehet megélni. Fontos, hogy a polgári Magyarország hívei különbséget tudjanak tenni munka és spekuláció között. Munkának azt nevezzük, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal egy másik embernek is használunk. Spekuláció az, amikor úgy jutunk pénzhez, hogy azzal valakinek szükségszerűen veszteséget és kárt okozunk. Ehelyett a mai, spekulációra épülő gazdaság helyett munkára épülő gazdaságra van szükség.

Ilyenek a mai állapotok

A fiatalok egyötöde nem tud elhelyezkedni akár egy-két diplomával sem. A munkáltatók rendszeresen minimálbéren jelentik be az alkalmazottaikat. A nők alig mernek gyermeket szülni, a gyermekesek kétszer is meggondolják, otthon maradjanak-e vele. A férfiaknak sem biztos a munkahelye, könnyen elveszítheti az állását, ha munkanélkülivé válik, könnyen elveszítheti a lakását, az autóját, amit hitelre vásárolt, mert a hitel törlesztését munkanélküliként már nem tudja folytatni. Az idősebbek attól rettegnek, hogy aki egyszer elveszti a munkahelyét, többé már nem kell senkinek.

A teljes foglalkoztatottság megvalósítható

Kedves Barátaim!

Ahhoz, hogy a magyar gazdaság vidámabb képet mutasson, ahhoz le kell számolnunk egy téveszmével. Le kell számolnunk azzal a téveszmével, hogy a teljes foglalkoztatottság nem megvalósítható. Sőt: ha változtatni akarunk, ha új gazdaságot akarunk, akkor ki kell mondanunk: minden ország gazdasága annál sikeresebb, minél többen dolgoznak benne. Minden ország annál erősebb, minél több munkát végző polgára van. Egy ország dolgai, ahol négyszázezer ember dolgozni akar, de nincs rá lehetősége, nem mehetnek jól, egy ilyen ország változásra szorul.
Munkahelyeket kell teremteni, a meglévő munkahelyeket meg kell védeni. A munkahely-teremtéshez elsősorban jelentős adó- és járulékcsökkentésre van szükség.
Ha egy pillantást vetünk az egészségügy helyzetére, láthatjuk, ott sem rózsásabb a helyzet: Az egészségügy helyzete már-már katasztrofális, az orvosok és a nővérek erőfeszítései ellenére is. A betegek gyakran kiszolgáltatottak és nem kapnak megfelelő ellátást.

Katasztrofális az egészségügy helyzete

Ha egy pillantást vetünk az egészségügy helyzetére, láthatjuk, ott sem rózsásabb a helyzet: abban mindenki egyetért Magyarországon, hogy az egészségügy helyzete általában katasztrofális, az orvosok és a nővérek hősies erőfeszítései ellenére is. A betegek gyakran kiszolgáltatottak és nem kapnak megfelelő ellátást. Nincs elég mentő, súlyos betegen is órákig kell várakozni, két hétre előre kell időpontot kérni a szakrendelőben gyakran létfontosságú vizsgálatokra és kezelésekre. Akkor is így van ez, ha az ember élete múlhat azon, hogy időben megadják-e a pontos diagnózist és időben megkezdődik-e a kezelés.
A fiatalok számára egyre nagyobb terhet jelentenek egy szülés költségei. A fiatloknak nem csak a családalapítás miatt kell szoronganiuk, hanem amiatt is, hogy idős szüleik, hozzátartozóik ellátását hogyan tudják megoldani, ha megromlik az egészségük.
Az egészségügy területén mindenekelőtt meg kell fékezni a gyógyszerárak emelkedését, meg kell állítani az orvosok elvándorlását és garanciát kell nyújtani arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások a jövőben is mindenki számára elérhetőek lesznek.Ezért nem szabad privatizálni a jövőben sem a kórházakat.

Mindenért túl sokat fizetünk

Ha egy pillantást vetünk a mindennapui megélhetés területére, láthatjuk, hogy az elmúlt években itt is visszaléptünk. Oda jutottunk, hogy ha az ember vásárolni indul, legjobb, ha az országhatár felé veszi az irányt. Ugyanis bár negyedét-ötödét keressük annak, mint egy átlagos osztrák polgár, a legtöbb létfontosságú cikk ára mégis odaát olcsóbb, és nem csak az ország nyugati irányában, hanem szinte minden szomszédos állam irányában.
Micsoda gazdaság az, amely arra sarkalja a polgárait, hogy a szomszédaival, elsősorban Ausztriával összevetve is kevés pénzüket se itthon költsék el, hanem ha tehetik, vigyék ki, és ott vásárolják el.
Túl azon, hogy a boltokban többet fizetünk, mint a nálunk jobb módban élő országok, azt is tapasztaljuk, hogy a monopolhelyzetével szinte mindenki visszaél, aki teheti.
Mindenért többet fizetünk, mint amennyi szolgáltatást valójában kapunk érte.
A lakossági gázár négy esztendő alatt majdnem hetven százalékkal emelkedett.
A diákbérletek ára négy év alatt majdnem 98 százalékkal, a felnőtt bérleteké 70 százalékkal.
Az autópályamatricáké négy év alatt 54 százalékkal.
A vasúton közel harminc százalékos volt az áremelkedés.
Az építésügyi illetékek is emelkedtek, van, amelyik négszeresére.
A diákitel kamata négy év alatt kétszer nőtt.
Mindennek következtében a középkorú családfenntartóknak Magyarországon az okozza ma a fejfájást, hogy semmit sem tudnak félretenni, nem tudnak felkészülni a saját nyugdíjaskorukra. Magukkal szemben az az elvárás, hogy ők támogassák idős szüleiket is, ám sokszor nem hog ytámogatni nem tudják őket, hanem épp hogy az aktív negyvenes-ötvenes generáció is rá van utalva saját idős szüleire.
Hasonlóképpen gondot jelent a gyerekek iskoláztatása és eltartása. A mai középkorú nemzedéknek egyszerre szakad a nyakába a gyermekek életkezdése és az idős szülők támogatásának kérdése. Súlyosak az oktatás, a taníttatás költségei. Már régen nem beszélhetünk Magyarországon valóban ingyenes állami oktatásról. A tankönyvek ára, a gyermekek utaztatása, az iskolai étkeztetés kifizetése egyre megterhelőbb a legtöbb család számára.

Félelem nélküli Magyarországot!

Ráadásul a családokat nem csak a létbizonytalanság tartja félelemben, hanem a közbiztonság is. Erről keveset beszélünk, pedig kellene. A legvédtelenebbeket, a gyermekeket és az időseket a hatályos magyar törvények nem védelmezik kellőképpen. A gyermekkorú sértettek száma az elmúlt öt évben két és félszeresére nőtt. Tavaly majdnem kilencezer gyermekkorú ellen elkövetett bűncselekmény vált ismertté. A törvény nem bünteti kellő szigorral azokat, akik a leginkább kiszolgáltatottak ellen követnek el bűncselekményket. Általában is igaz az, hogy Magyarországon, hogy a törvények a becsületes emberekkel szemben szigorúak, a bűnözőkkel szemben pedig elnézőek.
Nekünk azonban egy félelem nélküli országra van szükségünk, ahol a gyermekeket és az időseket a törvény kiemelten védelmezi a bűnözőkkel szemben. Ezért még a választások előtt javaslom, hogy kezdeményezzük a Büntető Törvénykönyv ezirányú módosítását.

Magyarország többre képes

Ha mindezt összegezzük, akkor kimondhatjuk, hogy a kormány propagandájával szemben az igazság az, hogy rosszabbul élünk, mint korábban. Sőt: rosszabbul élünk, mint ahogy élnünk kellene annak alapján, ahol néhány éve már tartottunk. Rosszabbul élünk, és ezt az emberek a saját bőrükön tapasztalják.
Minden nap érzik, amikor előveszik a pénztárcájukat, amikor sorbanállnak a postán, amikor megkapják a fizetési felszólításokat, amikor a hónap vége felé kölcsön kell kérniük, amikor mindenből a vacakot kénytelenek megvenni, mert a minőségi árura nem tellik.
Persze ne legyünk igazságtalanok. Vannak, akik jobban élnek. Ők arról próbálják meggyőzni a náluk rosszabbul élők nagy-nagy többségét, hogy valójában nincs is okuk panaszra. Legyünk méltányosak: mi nem akarjuk elvenni azon kevesek örömét, akik jobban élnek ma, mint egy-két éve, de ne várják el, hogy azok is lelkendezzenek, akiknek a jólét helyett egyre növekvő bizonytalanság és kiszolgáltatottság jut osztályrészül.
Mondjuk ki bátran: nem a gazdagokkal szemben, hanem mintegy elvi alapvetésként, hogy egy erkölcsösen működő gazdaságban a gazdagok nem gazdagodhatnak, amikor a szegények szegényebbek. Márpedig nálunk a gazdagok akkor is gazdagodnak, amikor a szegények még szegényebbek lesznek.
Azon az úton, amelyen most járunk, nincs esély a javulásra. Annak az útnak a végén, amelyen most járunk, csőd várja Magyarországot. Ez most már tisztán látszik.Csak az nem látja, aki nem akarja látni. Csak az nem látja, aki valahonnan a luxusélet magasából – teszem azt, helikopterről – néz bennünket.
Ha azonban valakit őszintén érdekel az ország sorsa és a magyar emberek helyzete, akkor érdemes szétnézni onnan, ahonnan az emberek nézik a jövőt, innen a földről és az utcáról. Látni fogja, hogy egyre nő a baj.
De van valami, ami a mindennapi élet előbb felhozott példáinál is szomorúbb, és az elmúlt évhez kötődik. A legszomorúbb talán az volt az elmúlt 2005-ös esztendőben, hogy mintha a magyarok többsége már nem is várna mást.
Ha a mögöttünk hagyott esztendő közérzületét egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az mondanám: beletörődés. Magyarország úgy tűnik, beletörődött a sorsába. Beletörődött, hogy rosszabbul élünk, mint korábban. Valójában mindannyian tudjuk, hogy Magyarország többre képes, a magyar emberek többre képesek, hiszen ma is jobban teljesítenek, mint amennyi ebből látszik.
Azon most már nem érdemes rágódnunk, hogy miért kezdtünk hátrafelé araszolni, hogy ki a hibás, kinek és mit kellett volna tegnap másképp csinálnia. Azt javaslom, ne gyötörjük magunkat és egymást felesleges vitákkal, mert ezek a viták viszik az erőnket, ölik a hitünket és emésztik az időnket.
Most már a lehetőséget kell magunk előtt látni.
Itt a lehetőség előttünk, hogy az új év, 2006 különleges év legyen, amelyet aztán vastag betűkkel írhatunk a történelemkönyvekbe.
Itt a lehetőség, hogy a 21. század számunkra az együttműködés, a munka és az önbizalom korszaka legyen, ha úgy akarjuk.
2006 lehet az a különleges év, amikor a változás megtörténik, amikor magunk mögött hagyjuk az elvesztegetett éveket, és felépítjük a biztonságos, félelem nélküli Magyarországot.

Teremtsünk közösen egy biztonságos Magyarországot!

Néhány éve azt mondták nekünk: merjünk kicsik lenni és vezetőink mindent elkövettek ennek érdekében. Sikerült is. Kicsik lettünk, lélekben legalábbis. Lelkierő és önbizalom terén Európában kicsik lettünk, így aztán le is maradtunk az európai nemzetek között. De most azt javaslom a választásokra készülődve, hogy a választásokra készülve, hogy vegyünk elő egy térképet: azt fogjuk látni, hogy Magyarország területét és népességét tekintve egy jó közepes országnak számít Európában, és nagy országnak számít a Kárpát-medencében. Magyarország a Kárpát-medence vezető országa lehet és ez az egész térségnek érdeke, Magyarországnak és szomszédainak egyszerre szolgálhatja javát.
A cél, hogy Magyarország a Kárpát-medence vezető országa legyen, elérhető. Nem azonnal, de belátható időn belül elérhető. Semmi más nem kell hozzá, csak az, hogy Magyarországon olyan kormányt alakítsunk, olyan parlamentet válasszunk, olyan politikát folytassunk, amelynek számára csak egy fontos cél van, amely minden más célt megelőz: ez pedig a magyar emberek érdekének feltétlen szolgálata.
Olyan államra van szükségünk, hogy mindenki érezhesse: az ország mögötte áll, védelmezi és támogatja őt, lehetőségeket teremt a számára.
Meg kell szabadulnunk attól a tévképzettől, hogy kicsik vagyunk. Nap mint nap meg kell néznünk a térképet és arra kell gondolnunk, hogy Magyarország többre képes.
Magyarország nagy és erős ország lesz, feltéve, hogy elhatározzuk, és azzá tesszük.
Ehhez először is le kell győzzük legnagyobb ellenségünket, a beletörődést.
Ne hallgassunk azokra, akik azt mondják, hogy nem érdemes, úgysem lesz jó vagy azzal áltatnak, hogy jó úton járunk.
Nem szabad beletörődnünk abba, hogy nincs mindenkinek munkája, aki dolgozni akar és tud.
Nem szabad beletörődnünk abba, hogy nincs mindenkinek saját otthona, aki saját otthont szeretne.
Nem szabad beletörődni abba, hogy fogy a nemzet, mert a fiatalok nem mernek családot alapítani vagy több gyermeket vállalni.
Nem szabad beletörődni, hogy a fiatalok úgy érzik, ha boldogulni akarnak, idegenben kell szerencsét próbálniuk.
Aki azt mondja nekünk, hogy menjünk el innen, ha boldogulni akarunk, annak válaszoljuk azt, menjen el ő, boldogulunk itt nélküle.

A választások valódi tétje

Kedves Barátaim!

A tét tehát az, hogy egy eladósodott, munka nélküli és kiszolgáltatott országból megbecsült, védett és biztonságos országot tudunk-e teremteni. A tét az, hogy kiszolgáltatott életünk lesz-e a következő években, ahol kölcsönért és munkáért kell kuncsorognunk másoknál, vagy biztonságos élet jut nekünk, ahol mindenkinek jár a munka, az otthonteremtés és a családalapítás lehetősége, ahol mindenkinek van oka a büszkeségre, ahol mindenkinek van oka felemelni a fejét.
Én azt mondom, változtassunk, ne engedjük, hogy kiszolgáltassanak minket mások érdekeinek.
Azt mondom, teremtsünk közösen egy biztonságos Magyarországot, ahol az emberhez méltó élet lehetősége mindenkinek jár, ahol a saját országunkban mi vagyunk a legfontosabbak.
Azt tanácsolom Magyarországnak, vegyünk példát a debreceniekről!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!


(Forrás: fidesz.hu – fideszfrakcio.hu)