Szendrei Lőrinc: Mielőtt rám sütnék a bélyeget, ami szerint az autósok érdekvédője lennék, gyorsan közlöm: gyalog, villamoson, metrón, buszon járok. Ennek ellenére eszembe jut, hányszor ígérte meg az illetékes vállalat, hogy az adófizetők pénzéből betöm minden gödröt, hányszor számította ki az ügykezelő főpolgármester-helyettes, hogy már csak 1-200 lyuk tátong Budapest útjain. Annyira nevetséges volt minden fogadkozás, hogy már mosolyogni sem tudtam rajta. Lehet minderre mondani, hogy nem számít, kit érdekel az autósokon kívül?
Csakhogy – ellentétben több évtized hamis véleményével – autózni ma már nem luxus. Aki kocsiba ül, többnyire intézi a saját vagy a munkaadója dolgát, értéket termel, és a bevétel után adót fizet. Menet közben persze tankol, méghozzá olyan benzint, aminek árában nagyobb az adótartalom, mint az üzemanyag valóságos költsége. A különbözet egy részét – állítólag – az utak karbantartására, felújítására, a kátyúk eltüntetésére kellene használni.
(Népszava, 2006. január 4.)
origo.hu
Ők azok az orvosok, akik pénzért, titokban nemátalakító műtéteket végeztek Kiskunhalason
