Szüksége van-e Németországnak saját atombombára?

Rupert Scholz egykori honvédelmi miniszter szerint Irán nemsokára képes lehet arra, hogy atomfegyverekkel felszerelt közép-hatótávolságú rakétákkal elérje Berlint. Az exminiszter szerint kérdéses, hogy a NATO által nyújtott garancia ma is elegendő a nemzetközi terrorizmussal szemben.

zdf.de, spiegel.de

Az arab nyelvű al-Dzsazíra adó videóüzenetet sugárzott, melyben az Irakban elrabolt két német mérnök életjelt ad magáról és a szövetségi kormány segítségét kéri A felvételen mindkét német, René Braunlich és Thomas Nitzschke említi az őket foglalkoztató szászországi cég, a Cryotec nevét. Németül kérik a szövetségi kormányt, hogy mindent tegyen meg szabadon bocsátásuk érdekében. A videóüzenetben – melyből a német közszolgálati csatorna, a ZDF csak egy kimerevített képet sugárzott – a túszok ültek, s mögöttük még további két fogoly volt látható. A képen egy kézzel írt plakát volt olvasható „A Tauhid- és Szunna-brigádok támogatói” felirattal. Hogy az emberrablók megfogalmaztak-e konkrét követeléseket, s hogy mely csoportosuláshoz tartoznak, az egyelőre bizonytalan. Azt azonban a berlini külügyminisztériumban felállított válságstáb világossá tette, hogy tevékenységüknek nem használ, sőt inkább árt a németek elrablását követő médiafelhajtás. A két német mérnököt kedden a Bagdadtól északnyugati irányban 200 kilométerre fekvő Baidzsiban rabolták el.

die tageszeitung (taz.de)

Az ultraradikális berlini napilapban „Ily gyáva és ily kényelmes” címmel Michael Hanekes osztrák rendezővel készített interjút Dominik Kamalzadeh új filmje alkalmából. A Caché címet viselő pszichodráma egyik jelentében egy párizsi polgár szembesül gyermekkorának egyik sötét epizódjával: megjelenik a filmben Franciaország gyarmati múltja. A rendezőt kifejezetten azok a stratégiák érdeklik, ahogyan az emberek megpróbálják kibeszélni magukat a személyes felelősség alól. „Mi mindannyian őrülten liberálisnak gondoljuk magunkat. Mi támogatjuk, hogy a külföldiekre vonatkozó törvényeket ne szigorítsák. Azonban, ha valaki odajön hozzám és megkérdezi, hogy hajlandó lennék egy idegen családot befogadni, akkor azt válaszolom: igazából nem.” Hanekes szerint „ily gyáva és ily kényelmes a legtöbb ember”.

Bild Zeitung (bild.t-online.de)

A legnagyobb példányszámú német bulvárlapban Einar Koch Szüksége van-e Németországnak saját atombombára? címmel idézi Rupert Scholz egykori honvédelmi miniszter elképzelését. Scholz, aki 1988-1989 között a Kohl kormány alatt a CDU politikusaként irányította a honvédelmi tárcát, tisztában van azzal, hogy nyilatkozatával tabut dönt. De tekintettel mindazon veszélyekre, melyeket a tömegpusztító fegyverek terroristák kezébe kerülése jelentene, szerinte komolyan meg kell vitatni ezt a kérdést is. Scholz szerint a hidegháborúban az atomfegyverrel történő elrettentés doktrínája és a nyugati hatalmak Németországnak a saját nukleáris eszközökről történő lemondásért cserébe adott védgaranciája eredményes volt. Az exminiszter szerint kérdéses, hogy ez a garancia még ma is elegendő-e az olyan új veszélyekkel szemben, mint például a nemzetközi terrorizmus. A politikus rámutat: a szövetségesektől és a NATO-tól kötelező érvényű ígéretekre van szükség, hogy Németországot a nukleáris terrorizmus veszélyeitől, vagy az atomfegyver bevetésével történő zsarolástól is képesek megvédeni. Amennyiben – folytatta Scholz – ilyen garanciák nem érhetőek el, ehhez adott esetben a NATO-doktrínát szükséges módosítani. A CDU politikusa egy ilyen fenyegetési forgatókönyvet, tekintettel az iráni atomprogramra, egyáltalán nem tart absztrakt vitának. Szerinte Irán nemsokára képes lehet arra, hogy atomfegyverekkel felszerelt közép-hatótávolságú rakétákkal elérje Berlint, Drezdát, Münchent, Kölnt, Hamburgot.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban Hans-Jürgen Leersch A tábornok szembefordul a honvédelmi miniszterrel című írásában foglalkozik az új német kormány első súlyos Bundeswehr-botrányával. A Bundeswehr régóta szolgáló katonái már párhuzamot vonnak az ún. Kiesling-botránnyal. Günther Kieslinget 1983-ban rúgta ki az akkori védelmi miniszter, Manfred Wörner. A tábornok eltávolításának alapjául azok az – mint a Die Welt fogalmaz – igaztalan vádak szolgáltak, miszerint Kiesling állítólagos homoszexualitása biztonsági kockázatot jelentene. Kiesling eredményesen védekezett, később rehabilitálták, Wörner majdnem belebukott az ügybe. Most ismét egy német tábornok védekezik kirúgása ellen: Jürgen Ruwe altábornagy, a szárazföldi erők helyettes főszemlélője. A történet látszólag szolgálati titok továbbadásáról szól. Nyolc hónapja nyomoznak Ruwe fia ellen, aki hadnagyként a hamburgi Bundeswehr egyetemen tanul. Az ügyről szóló feljegyzés – a vádak szerint a fiú szélsőjobboldali megjegyzést tett – a Bundeswehr hierarchiájában eljutott Ruwéig, aki ezt állítólag megmutatta gyermekének. (Ruwe a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatában tagadja, hogy bármi alapja lenne az ellene, vagy a fia ellen felhozott vádaknak – a szerk.) A miniszter számára az ügy nyilvánvaló volt, Ruwe és kollégája – aki állítólag átadta volna neki a feljegyzést –szolgálati titkot sértett, amiért a miniszter, Franz Josef Jung (CDU) már elküldte a felmentő dokumentumot a köztársasági elnökhöz ellenjegyzés céljából. A tábornok szerint nyugdíjazásának igazi oka, hogy a Bundeswehr főszemlélőjétől Wolfgang Schneiderhahntól radikálisan eltér a haderőreformról kialakított véleménye. Schneiderhahn pozíciója olyan erős és olyan kiváló személyes kapcsolatokkal rendelkezik a védelmi tárcát irányító politikusok körében, hogy valóban őt sejtik a Ruwe eltávolítását célzó mesterkedés mögött.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Georg Hefty Merkel személyes programja című írásában foglalkozik a német kancellárasszonynak a davosi világgazdasági fórumon elmondott beszédével. Davosban protokolláris értelemben a német kancellárasszony beszélt. De ezt nem a nagykoalíció vezetőjeként, hanem személyesen tette Angela Merkel. A CDU elnökeként és ama politikusként szólt, aki eredetileg az FDP-vel kívánt koalícióra lépni és egy ideig az abszolút többségről álmodott, melyben a CSU sem rendelkezett volna meghatározó szereppel. Davosban Merkel magabiztos reformbarát és a reformokat megvalósítani képes politikusként láttatta önmagát, aki minden eddigi szabályt megkérdőjelez – írja a frankfurti lap, hozzátéve: ez az a reformszándék, amit gyakran maga a demokrácia gáncsol el. A Merkel asszony javaslatait kísérő lakossági félelmek lehet, hogy mellékesnek tűnnek a világgazdasági fórum résztvevőinek, ám a valóságban ezek a választási eredményt és a következő kormány összetételét meghatározó tényezők.