Sinkovics Gyula, az ’56-os Szövetség elnöke lapunk kérdésére elmondta: a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját azért részesítették az ’56-os szellemiség ápolásáért, ébren tartásáért járó elismerésben, mert négy évvel ezelőtt a Dohány utcai zsinagóga udvarán a szövetség és a Mazsihisz közösen állított emléktáblát a forradalom több mint hetven zsidó áldozatának. A hitközség méltón ápolja emlékét az elesett zsidó bajtársaknak, a kitüntetéssel ezt ismerték el – hangsúlyozta Sinkovics.
Zoltai Gusztáv kérdésünkre megerősítette: az elismerést személy szerint ő kapta, de az valójában az egész hitközséget illeti. Hozzátette: nemcsak ő, hanem a Dohány utcai körzet elöljárója is elismerésben részesült az ’56-os Szövetség részéről. Zoltai 1995-ben a HVG-nek úgy nyilatkozott: „’56 katonaként ért. Nem kívántam elmenni az országból, örömkatona voltam, tizedesként avattak.” Lapunk kérdésére ezt most is megerősítette. Elmondta, az ’56-os események alatt semmiféle aktív tevékenységet nem folytatott, a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesített szolgálatot 1958-as leszereléséig. Ezután a kőbányai textilgyárban kezdett dolgozni, ahol belépett a munkásőrségbe. Ismert, a munkásőrséget azért hozta létre a diktatúra, hogy az esetleges lázongásokat a megbízható belső hadsereg segítségével elfojtsa. Az ügyvezető igazgató – aki tagja volt az MSZMP-nek is – kérdésünkre úgy fogalmazott: nem érez semmiféle összeférhetetlenséget munkásőr -, illetve párttag múltja és a kitüntetés között.
Wittner Mária ’56-os halálraítélt a hír kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a forradalom értékeit folyamatosan és tudatosan amortizálják azok, akik számára kellemetlen az örökség. Elmondta: 2002 februárjában kilépett az ’56-os Szövetségből, mivel nem kívánt olyan 1956-os szervezet részese lenni, melyben „egyenértékű tag lehet az üldöző és az áldozat”.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
